Daniel Brühl első önálló rendezése, a magyarul kicsit vésztjósló címet viselő Saját lifttel a pokolba (angolul Next Door, németül Nebenan) pontosan ezzel a gondolattal játszik el: tetszik vagy sem, az ablak nyitva van, sőt, át is látnak a körülöttünk élők, a rendelt csomagjaink pedig néha eggyel arrébb érkeznek meg, kíváncsi szemek és fülek pedig mindig vannak, és lesznek is.
Jó színészek nélkül nincs jó filmes kamaradráma: itt az író és a színész viszi legtöbbször a hátán a produkciót. A héten bemutatott új Hajdu Szabolcs-film, az Ernellák Farkaséknál apropóján végigfutunk a filmtörténet legjobb kamaradrámáin.
Ha most arra kérnénk mindenkit, sorolja fel az összes problémáját a magyar filmekkel szemben, valószínűleg sorban érkeznének a jól ismert jelzők. Képzeljünk el ezután egy olyan magyar filmet, amely ezeknek a negatív beidegződéseknek a szöges ellentéte. Jó hírünk van: nem kell elképzelni, mert már létezik. Az a címe, hogy Ernelláék Farkaséknál.
