Karsai László alábbi cikkében vitatja Ungváry Krisztiánnak azt az állítását, hogy a németeknek 1944-ben fontosak lettek volna a munkába állítható magyar zsidók. Zsidótlanítani akarták Magyarországot, függetlenül katonai érdekeiktől, és ehhez minden segítséget megkaptak a Horthy-Sztójay kormánytól, állítja a neves történész.
Máig kísért a rejtély: miképpen tudták 1944. május 15-től július elejéig, néhány hét leforgása alatt összeszedni, gettókba gyűjteni, bevagonírozni és a haláltáborokba szállítani a vidéken élő, félmilliós lélekszámú magyar zsidóságot? Kit terhel a fő felelősség? A német megszállókat? A Sztójay-kormányt és -adminisztrációt, amiért még a németeknél is lelkesebben küldték a halálba honfitársaikat? Karsai László és Ungváry Krisztián eltérően látják az akkori eseményeket.
A Holokauszt tagadóinak büntetőjogi felelősségre vonása mártírrá teszi őket, ugyanakkor semmiféle problémát nem old meg; a nyugati példák is ezt mutatják – egyebek mellett ez hangzott el azon a szerda esti budapesti kerekasztal-beszélgetésen, melyet a Fundamentum című emberi jogi folyóirat szerkesztősége jegyzett. A beszélgetésbe érdekes színt vitt a közönség soraiban megjelent, magát Holocaust-relativizálónak meghatározó Polgár Tamás, alisas Tomcat hozzászólása. Karsai-Polgár vita a Soáról a láthatáron.
