Az izraeli-iráni háború lezárását jelentette be Donald Trump
A bejelentés hírére beszakadt az olaj ára.
Karsai László alábbi cikkében vitatja Ungváry Krisztiánnak azt az állítását, hogy a németeknek 1944-ben fontosak lettek volna a munkába állítható magyar zsidók. Zsidótlanítani akarták Magyarországot, függetlenül katonai érdekeiktől, és ehhez minden segítséget megkaptak a Horthy-Sztójay kormánytól, állítja a neves történész.
Úgy vélem, alapvető vitám Ungváry Krisztiánnal nem a legfontosabb kérdésben van. Ő is úgy látja, én is úgy gondolom, hogy a Sztójay Döme miniszterelnök vezette magyar kir. kormány minden tőle telhetőt elkövetett annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legtöbb zsidót deportálják az auschwitz-birkenau-i haláltáborba. Abban viszont nem értünk egyet, amit Götz Aly és Christian Gerlach nyomán Ungváry hangsúlyoz, hogy alapvetően racionális, érdekvezérelt, a hadi érdekeket figyelembe vevő módon „zajlott” a holokauszt. Ha a hadi érdekeket figyelembe vették volna a nácik népirtó „tevékenységük” során, akkor nem hagytak volna elpusztulni több mint 2,5 millió életerős szovjet hadifoglyot. Milliószámra öltek meg munkaképes zsidókat is 1941 őszétől 1944 őszéig.
Azokat a dokumentumokat, amelyekre előző vitacikkemben utaltam, nem nehéz, hanem lehetetlen úgy értelmezni, hogy a németeknek nagyon fontosak voltak a munkaképes magyar zsidók. Aly és Gerlach világosan leírja, hogy a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) vezetője még 1944. április 19-én sem adta beleegyezését ahhoz, hogy 50 ezer magyar zsidó kényszermunkást a Birodalom területére szállítsanak. Eichmann-nak még április 22-én utasítást kellett volna kapnia az RSHA-tól 50.000 zsidó kényszermunkás leszállítására. Veesenmayer másnap közölte, hogy a zsidóakciót mint egységes egészet (ein totales Ganzes) kell kezelni, és a tervek szerint május 15-től naponta egy vonattal 3000 embert akartak elszállítani. Veesenmayer világosan fogalmazott: „Akciónk végrehajtásának veszélyeztetése elkerülésére célszerűnek látszik az általam kért és a kormány részéről megígért 50 ezer munkaszolgálatos zsidót Budapest térségéből kissé messzebbre irányítani, amit a fennálló szállítási nehézségek amúgy is szükségessé tesznek.”
Randolph Brahamtől Ránki Györgyön és Karsai Eleken át napjainkig nem akadt olyan magyar holokauszt-szakértő, aki ne úgy gondolta-gondolná, hogy a németeknek a legfontosabb az ország zsidótlanítása volt, a munkaszolgálatos zsidók elszállítása várhatott. Nincs, és ezért Ungváry sem tud egyetlen olyan eredeti, egykorú német okmányt, dokumentumot, táviratot mutatni, amelyben 1944 áprilisában, vagy májusában a német illetékesek nem hogy követelték, de egyáltalán szóba hozták volna a magyar zsidó férfi munkaszolgálatosokat. Olykor az iratok hiánya beszédesebb a meglévő dokumentumoknál is. A németeket annyira nem érdekelték a munkaképes magyar zsidók, hogy szóba sem hozták őket, miután megnyugodva látták, hogy legfontosabb céljuk, Magyarország zsidómentessé tételében tökéletesen együtt tudnak működni a Horthy-Sztójay-kormánnyal.
Én elsősorban az 1944. március 12. (Eichmann és munkatársai mauthauseni „edzőtáborozása” kezdete) és 1944. július 6. (amikor Horthy leállította a deportálásokat) közötti időszakról beszéltem. Ungváry hirtelen ugrással az 1944 november-decemberi időszaknál terem. Ekkor viszont már az Auschwitz utáni időszakban vagyunk, Himmler személyesen adott parancsot október utolsó hetében a gázkamrák leállítására, most már nagyon fontos nekik minden egyes dolgozni képes zsidó. Ungváry nem említi a 6163/1944. BM res. rendeletet. Ezt április 4-én fogalmazták meg, április 7-én pedig a Belügyminisztériumban tartott nagy értekezleten már szétosztották a megjelent közigazgatási és csendőri-rendőri vezetők között. Ez a rendelet úgy kezdődik, hogy „a m. kir. kormány az országot rövid időn belül megtisztítja a zsidóktól”. A „tisztogatást” csendőrkerületenként szervezték meg, a gettósítás „menetrendje” megegyezett a deportálások sorrendjével.
Ungváry április 15-i cikkében azt írja, hogy Eichmann „látogatást tett” Magyarországon. Én megírtam, hogy Ernst Kaltenbrunnerrel, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal vezetőjével együtt érkezett Budapestre, válogatott zsidótlanítási szakértői élén, hogy életében először, Heinrich Himmler SS Vezér személyes parancsára a helyszínen irányítsa egy ország zsidótlanítását. David Cesarani téved. A németek számára a legfontosabb a zsidókérdés végleges/végső rendezése volt, ezért tervezték azt, hogy minden egyes zsidót lemészárolnak, függetlenül attól, hogy tudnak-e számukra dolgozni, vagy sem. Ha Ungváry alaposan megnézi, tanulmányozza Ian Kershaw, Christopher Browning, Yehuda Bauer, Leni Yahil és kollégáik műveit, ő is be fogja látni, hogy éppen a „munkaerő-kérdésben” e jeles szerzők és sok-sok izraeli, amerikai, sőt magyar kollégájuk nagyjából egyetért. A holokauszt egyik legirracionálisabb jellemzője volt, hogy a nácik lemészárolták a munkaképes zsidók millióit anélkül, hogy dolgoztatták volna őket.
A dán példát érdemes pontosan idézni. Werner Best koppenhágai német követ valószínűleg szándékosan jó előre kiszivárogtatta deportálási terveit. Három héten keresztül a bátor dán hajósok, halászok, egyetemisták stb. kicsiny hajóikon, csónakjaikon kb. 8000 zsidót vittek át Svédországba. Kérdésem: a tengeren cirkáló német hadihajók ezt miért nem akadályozták meg? A dániai német szárazföldi és tengeri erők parancsnokai úgy vélték, hogy nekik semmi közük a zsidókérdés rendezéséhez, ezt intézze a Gestapo. Jobb lett volna, ha Ungváry a francia példát idézi. Masszív francia hatósági segítség nélkül a viszonylag csekély számú SS, SD és Gestapo erők nem tudtak kb. 100.000 zsidónál többet deportálni, két év alatt.
Ungváry költői kérdésére ő maga is jól tudja a választ: Dél-Erdély Ion Antonescu marsall, a Conducator Romániájához tartozott a holokauszt idején is. Antonescu 1942 őszén először engedélyezte a romániai zsidók „keletre” deportálását, majd, talán az olasz és a magyar „zsidóvédő” politika hatására is, meggondolta magát, és leállította a deportálások szervezését. Hitlernek fontosabb volt Románia rendíthetetlen hűsége, mint néhány százezer romániai zsidó deportálása. Ameddig nem kezdett kételkedni Horthy fegyverbarátságának őszinteségében, addig nem akarta megszállni hazánkat. Egyébként a bulgáriai zsidókat sem deportálták, a politikai elit zöme ebben az országban ezt megakadályozta.
A bejelentés hírére beszakadt az olaj ára.
Teherán kommunikációjából az olvasható ki, hogy szeretnék az ellenségeskedést ennyiben hagyni.
Bár a támadás meglepte a világot, voltak jól látható előjelei annak, hogy mire készül az Egyesült Államok.
Korábban Lázár János azzal vádolta meg őket, hogy túlterheléses támadást indítottak az EMMA rendszere ellen.
Lázár János tiszás hőbörgésről és hobbivasutas dünnyögésről írt a Facebookon.
Az elnökkel egyszer az irodájában, egyszer pedig Lengyelországban próbáltak végezni.
Karácsony Gergely ismét felhívta a figyelmet arra: önkormányzati rendezvényről van szó.