Van, aki újra és újra hasonló kapcsolatban találja magát: másik partner, mégis ismerős bizonytalanság, távolságtartás vagy bántás. Ilyenkor könnyű kizárólag rossz választásokról beszélni, pedig Tisza Kata interkulturális pszichológiai szakértő szerint a vonzalmainkba a legkorábbi kapcsolati tapasztalataink is beleszólhatnak. És néha éppen az tűnik furcsának, amitől valójában biztonságban lehetnénk.
Egy beszólás az anyóstól, egy vasárnapi ebéd körüli sértődés vagy egy vita arról, kinél töltsük a karácsonyt elsőre apróságnak tűnhet. Pedig a párunk szüleivel kialakuló viszony sokkal többet árul el a kapcsolatunk működéséről, mint gondolnánk. Az igazi feszültség gyakran ott kezdődik, amikor nem világos, hol ér véget a származási család befolyása, és hol kezdődik a pár közös élete. Orvos-Tóth Noémi pszichológus azt mutatja meg, miért válhat az anyós–após konfliktus könnyen párkapcsolati konfliktussá is.
Sok családban ma már nem magától értetődő, hogy a férfi keresi a több pénzt, a nő pedig a háttérből tartja egyben az otthont. A szerepcsere papíron akár felszabadító is lehetne, a valóságban viszont könnyen sérülhet benne az önértékelés, a párkapcsolati egyensúly és az a kép, amit férfiként vagy nőként magunkról hozunk. A kérdés, lehet-e úgy újraosztani a szerepeket, hogy senki ne érezze magát vesztesnek. Márton-Koczó Ildikó coach, szupervizor, tréner cikke.
Sok kapcsolat nem azért akad el, mert nincs szeretet, hanem mert a közelség egyszerre vágyott és félelmetes. Van, aki kapaszkodik, van, aki eltávolodik, más hol közel húz, hol ellök – és közben mindkét fél ugyanarra vágyik: biztonságra. A kötődési mintáink gyerekkorból indulnak, de felnőtt kapcsolatainkban is újra és újra megjelenhetnek. Békési Tímea addiktológiai konzultáns, etnográfus írása.
Egy felnőttkori ADHD- vagy autizmusdiagnózis sokaknak megkönnyebbülés: végre nevet kap az, ami addig lustaságnak, szétszórtságnak, túlérzékenységnek vagy furcsaságnak tűnt. De a felismerés nem csak az érintett életét rendezi át. A szülőkben bűntudat ébredhet, a partnernek újra kell tanulnia, mire van szüksége a másiknak, a testvérek pedig akár évek múlva szembesülhetnek azzal, hogy az ő nehézségeik is háttérben maradtak. Szakértőkkel beszéltünk arról, hogyan változhat meg egy család működése a diagnózis után.
Adott egy egyedülálló anya három gyerekkel, aki találkozik valakivel, egymásba szeretnek, és együtt akarják folytatni az életüket. Ez eddig elég átlagos, de Annamari élettörténete mégis más, mert korábbi identitásának a megkérdőjelezését és újraértelmezését is jelenti. Annamari esetét Megyeri Zsuzsanna pszichológus, párterapeuta tolmácsolja.
Egy párkapcsolatban számos tényezőt nem tudunk előre kiszámítani. De van egy dolog, ami csak rajtunk múlik: hogy mennyire vagyunk képesek arra a belső feldolgozási folyamatra, amelyet tudatosságnak nevezünk. A romantikus kapcsolat elején a „rózsaszín ködöt” okozó feniletilamin félretájékoztat: ideálképet alkotunk a másikról, és képesek vagyunk mindent elfogadni és semmit sem észlelni azokban a helyzetekben, amelyekben esetleg jól jönne egy kis józanság. Dr. Belső Nóra pszichiáter írása.
A szülés után sokan azt várják, hogy a test és a vágy egy idő után egyszerűen visszaáll a régi működésére. Csakhogy a terhesség, a szülés, a gyermekágy és az anyává válás nem zárójelbe tett epizódok: testi sérüléseket, új érzéseket, kiszolgáltatottságot, erőt, traumát vagy épp mélyebb kapcsolódást is hozhatnak. Mester Dóra Djamila szexedukátor szerint a szülés utáni szexualitásban nem az a legfontosabb kérdés, mikor “kell” újra készen állni, hanem hogy merünk-e türelmi időt adni magunknak, a testünknek és a párkapcsolatunknak.
Ugyanazt a naplementét nézzük, mégsem ugyanazt látjuk: a vízen kirajzolódó aranyhíd mindig ahhoz igazodik, aki éppen a parton áll. Ez az egyszerű optikai jelenség meglepően jó hasonlat arra is, ahogyan a mindennapi helyzeteinket érzékeljük. Egy vita, egy félmondat vagy egy munkahelyi konfliktus mindenkinek mást jelenthet attól függően, honnan nézi, milyen emlékeket, elvárásokat és érzékenységeket visz bele. De hogyan lehet úgy közelebb lépni a másik nézőpontjához, hogy közben ne adjuk fel a sajátunkat? Nagy Gyöngyi pszichológus, sportszakpszichológus, mentáltréner írása.
A statisztikák szerint a válásokat valóban gyakrabban kezdeményezik nők, de ez nem jelenti azt, hogy könnyebben szakítanának, vagy egyik napról a másikra döntenének. Sok kapcsolatban épp az a fél fárad bele előbb, aki hosszú ideje próbál beszélni a problémákról, javítani a kapcsolaton, és visszajelzést kérni a másiktól. Balog Andrea pszichológus szerint ezért tűnhet a szakítás az egyik félnek váratlan robbanásnak, miközben a másiknak már régóta tartó folyamat vége.
Egy elvált apa új kapcsolata ritkán indul tiszta lappal: ott vannak a gyerekek, a korábbi családhoz fűződő kötelékek, a bűntudat, az időbeosztás és az új partner saját vágyai is. Ha a férfi minden helyzetben apaként dönt, a párkapcsolata sérülhet; ha viszont a gyereket szorítja háttérbe, súlyos hiányérzet maradhat benne. Almási Kitti klinikai szakpszichológus arról ír, hogyan ütközhetnek válás után az apai és a férfiszerepek, és miért nem az elfojtás, hanem az őszinteség adhat esélyt az új egyensúlyra.
Nem lehetünk egyszerre szülei és társai egymásnak. De adódhatnak olyan élethelyzetek, amikor a családban betöltött szerepeinkből ki kell lépnünk, és másik szerepet magunkra ölteni. Megyeri Zsuzsanna pszichológus, párterapeuta írása.
A társfüggőség sokszor nem ott kezdődik, ahol először látványossá válik: nem az első rossz párkapcsolatban, nem a szakítástól való rettegésben, és nem abban a mondatban, hogy „én csak segíteni akarok”. A háttérben gyakran családi minták, elhallgatott traumák, szorongások és generációkon át ismétlődő kapcsolati forgatókönyvek állnak. Kapitány-Fövény Máté pszichológus írása azt mutatja meg, hogyan válhat az elhagyástól való félelem, az önfeladás és a kontroll nemzedékről nemzedékre öröklődő működésmóddá – és hogyan lehet mégis átírni ezt a történetet.
Csak idő, elhatározás és őszinteség kérdése, hogy ellenállóvá és mélyebbé tegyük a kapcsolatunkat. Erre jöttünk rá, amikor kipróbáltuk L. Stipkovits Erika párkapcsolati kártyacsomagját, amellyel a közös erőforrásaink összegzésétől, az egymásra való ráhangolódástól egészen a szenvedély elmélyítéséig juthatunk.
A gyermek születését követő első évben a partnerek kevésbé állnak közel egymáshoz – mutatott rá egy lengyel kutatás. Korábbi tudományos munkák arra jutottak, hogy a gyermekes párok párkapcsolati elégedettsége jóval meredekebben csökken az évekkel, mint gyerektelen társaiké.
Az egykori miniszterelnök arról is írt, szerinte melyik a hosszú párkapcsolatok legfontosabb mondata.
Hat hét futballőrület, éjszakába nyúló meccsek, eltűnő férjek és egyre hosszabb teendőlisták – sok családban így telik a 2026-os labdarúgó-világbajnokság. Miközben a szurkolók számára a foci-vb az év legnagyobb sporteseménye, a párkapcsolatokban könnyen feszültséget okozhat a megváltozott napirend és a megnövekedő láthatatlan munka. De valóban a futball a probléma, vagy inkább az, amit felszínre hoz? Hogyan lehet ezt az időszakot úgy megélni, hogy ne a konfliktusokról, hanem a kölcsönös megértésről szóljon. Mit tehetünk azért, hogy a döntő sípszaváig ne egymás idegeit, hanem inkább a kapcsolatunk rugalmasságát tegyük próbára?
Ha valakinek fáj a torka, elmegy a háziorvosához. Ha a lába bicsaklik ki, akkor a sebésszel konzultál. De mit csinál az, akinek a házassága akad el? Mihalec Gábor párterapeuta írása.
A nehezített gyermekvállalás nem csak az egyén identitását támadja, a párokat is megannyi stresszes helyzet és kihívás elé állítja, ami nemritkán a kapcsolat megromlásához, végéhez vezet. Kik azok, akik sikeresen átvészelik ezt? Mitől függ, hogy a nehézségek az összetartozás érzésének megerősödését hozzák-e? Tanács Eszter pszichológus írása.
Gyakori, hogy a kezdeti lelkesedés után a párkapcsolatban eltérő szexuális vágyszint alakul ki. Ez normális folyamat, azonban ebben a szakaszban megjelenhet a visszaélés, a manipuláció a szexualitással. Meddig tekinthetők még ártatlannak ennek formái, és honnantól kezdve jelent problémát?
