Akár kultúraépítés a cél, akár a nyilvános szféra megteremtése, akár az újgenerációs NER-polgárság feltalálása, a kormányközeli elit célt téveszt, amikor a Scruton Kávézót mint szellemi otthont hizlalja. A fentről irányított közszféra sem történelmi, sem szociológiai szemszögből nem állja meg a helyét, cserébe eléri, hogy a „konzervatív elit” belterjesebb és realitásvesztettebb közösség legyen, mint a démonizált körúton belüli értelmiség.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az emberiség mindig ugyanúgy gondolkodott az anyaságról, ez viszont nem igaz. Az ideális anya képe az emberiséggel együtt változik, a kulturális és gazdasági hatások minden korban befolyásolták. Mára az anyáknak annyi elvárással kell szembenézniük, mint korábban soha - mindezt ráadásul egy elmagányosodó társadalomban.
„A legtöbb ember néha homoszexuális, s néha nem az” – olvasható többek közt Márai Sándor egyik legismertebb művének, az Egy polgár vallomásainak most megjelent, csonkítatlan kiadásában, amibe visszakerültek az egykori házitanítójára vonatkozó gondolatai is. A tanító 1935-ben személyiségi jogi pert indított a szerző ellen, amit Márai elbukott, s ennek nyomán önmaga cenzúrázta meg kötetét. 70 év után most itt az eredeti regény, igencsak pikáns részletekkel. De miért kellett ennyit várni?
