Noha a kultúráért felelős tárca szerdai közleménye szerint a magyar állam a Seuso-kincs tulajdonosának tekinti magát, a késő római kultúra egyik legértékesebb ezüsttárgy-együttese nem szerepel az állam által keresett műtárgyak hatósági jegyzékében.
Még az idén hazakerülhet a vélhetően az egykori Pannoniából származó Seuso-kincs. A késő római kultúra egyik legértékesebb ezüsttárgy-együttesét Zelnik István műgyűjtő, a nevét viselő budapesti aranymúzeum tulajdonosa vásárolná meg. Az állam továbbra is a kincsek tulajdonosának tekinti magát, de a kormány kész lenne tárgyalni a műkincsek sorsáról.
Fordulópontot hozhat, hogy egy brit törvénymódosítás nyomán újra kutathatóvá válhat a Seuso-kincsek eredete.
A legendás ezüst borosvödrökben cirka 1600 éve már bort kevertek. Az ünnepi lakomákon domborműves, díszes kancsókban került asztalra a legjobb nedű. Történt mindez a Római Birodalom Pannónia tartományában, a Seuso palotában.
Egy országot hozott izgalomba, egy ország immár két évtizede hiába várja, hogy előrelépés vagy valamilyen fordulat következzen be annak a jelentős kincsleletnek az ügyében, mely feltehetően az egykori Római Birodalom hazánk területét is magában foglaló tartományához, Pannóniához kötődik. A Seuso-kincsek körül több a titkolózás és a titok, mint a felmutatott eredmény. Ugyanakkor megdöbbentő az államkassza szűkmarkúsága a tíz év óta változatlan nyomravezetői díj vonatkozásában.
Császári bevonulás, többfogásos római ételsor idézte fel az itt élt elődök világát a gorsiumi Floralia-ünnepségen. E pannon táj rejtette sok évszázadon keresztül a kultúrtörténet neves gasztronómiai emlékeként fennmaradt Seuso-kincseket.
