Alföldi Róbert szegedi, később Budapestre érkező West Side Storyja csupa olyasmit szeretne, amit csak szeretni lehet, még akkor is, ha ezt nem mindig a legjobb eszközökkel éri el. Egy túlzottan ismerős világ kritikája ez, kékplakátos aktualizálás nélkül.
A Jordán Adél életéről készült előadás rengeteg humorral, mégis komolyan beszél útkeresésről, szerelemről, családról és boldogságról. Szép lezárása egy kitárulkozásra épülő, kivételes sorozatnak.
A Kőszegi Várszínház a járvány után megint létrehozott egy új, saját bemutatót, pont olyat, amilyenek miatt érdemes nyáron is színházba járni, mert több van benne, mint gondolnánk.
Bödőcs Tibor legkedvesebb gyereke, Magyar Oszkár szobafestő-mázoló kocsmabútor testet kapott: Thuróczy Szabolcs mondja el az életét egy új színházi előadásban. A Bödőcs-féle kabaré pedig sok új színt kap tőle, és nem is csak a fröccs minden árnyalatát.
Biztos, hogy tudja, miről is szól Orwell klasszikusa, az 1984? Biztos, hogy csak a diktatúrákra igaz a sok borzalom, amit leírt benne? A Szegedi Nemzeti Színház a vírus miatt fél év késéssel végre bemutatta a művet Alföldi Róberttel; ez volt az utolsó előadás, amit az újbóli színházbezárás előtt még megnéztünk. Kritika.
Mi az: a többségi társadalom privilegizált helyzetű tagjai kamu cigány akcentussal utánozzák a romákat úgy, hogy közben egyetlen roma sincs a színpadon vagy az alkotók között? Nem, nem a Fábry-show egyik rosszul sikerült adása 1995-ből, hanem Magyarország egyik legtehetségesebb, ráadásul – máskor – mind társadalmi, mind emberi értelemben legérzékenyebb színházi embere, Pintér Béla új előadása, a Vérvörös Törtfehér Méregzöld.
