#terhesség

A terhesség elvesztése után sok nőt mardos az önvád, pedig a vetélés gyakran nem más, mint kegyetlen védelmi mechanizmus

Nők milliói gyászolják a meg nem született gyermeküket úgy, hogy közben magukat hibáztatják, és azt hiszik, valamit rosszul csináltak. A kutatások szerint a felismert terhességek jelentős része vetéléssel végződik, a korai terhességvesztések hátterében pedig gyakran olyan kromoszóma-rendellenességek állnak, amelyekre az anya nincs hatással. Miért övezi még mindig hallgatás a vetélést, hogyan válik a gyász láthatatlanná, és mi segíthet feloldani az érintetteket gyakran kínzó bűntudatot?









Nem biztos, hogy baj van, ha szülés után sokáig nem kívánjuk a szexet

A szülés után sokan azt várják, hogy a test és a vágy egy idő után egyszerűen visszaáll a régi működésére. Csakhogy a terhesség, a szülés, a gyermekágy és az anyává válás nem zárójelbe tett epizódok: testi sérüléseket, új érzéseket, kiszolgáltatottságot, erőt, traumát vagy épp mélyebb kapcsolódást is hozhatnak. Mester Dóra Djamila szexedukátor szerint a szülés utáni szexualitásban nem az a legfontosabb kérdés, mikor “kell” újra készen állni, hanem hogy merünk-e türelmi időt adni magunknak, a testünknek és a párkapcsolatunknak.







„Úgy bántak velem, mint egy féreggel” – kiállítás nyílt a roma nőket érintő embertelen eljárásról, amit a 21. századra sem sikerült felszámolni

Nem csak a náci Németországban kötötték el nők petevezetékeit akaratuk és beleegyezésük nélkül, egy borsodi kórházban is történhettek ilyen esetek, még a 2010-es években is, Szlovákiában, Csehországban is volt példa erre. A megkárosított nők sokszor a családjuk elől is inkább elhallgatják a tragédiát, mert nem akarják újra átélni a fájdalmat. Emília Rigová szlovák roma képzőművész anyja utolsó gyerekeként született, mielőtt a nőt kényszersterilizálták – az ő történetét dolgozta fel Nem rögzített esetek című, megrázó projektjében.