Számos heves tudományos vitát váltott már ki a női orgazmus, és leginkább annak evolúciós alapja. A kutatók legalább abban egyetértenek, hogy a női orgazmus sokkal trükkösebb a férfiakénál. Mert míg utóbiaknál az orgazmus evolúciós szempontból – ez készteti őket gyakori szeretkezésre, így garantált a fajfenntartás – praktikusnak mondható, addig a nőknél ez nem spontán képesség, sőt, nem is annyira látványos és egyértelmű.

De miért is bonyolultabb evolúciós szempontból a női kéjérzet? Egyrészt nehezebb tetten érni, nem is fejlődött ki minden főemlősnél, másrészt az emberek tekintetében a férfiak gyakrabban képesek az örömök átélésére. Mindez pedig gyengíti a női orgazmusra adott hagyományos magyarázatot, miszerint a partnerek közötti kapcsolat erősítése a célja, de kívánatos a közös gyereknevelés szempontjából is.

Szintén vitákra ad okot, hogy egyes nők miért csak a csikló izgatása révén átélt kéjre képesek, és kevesebben számolnak be hüvelyi orgazmusról. Mert ha a női orgazmusnak az feladat, hogy ösztönözze a szexuális együttléteket, akkor pontosan az ellenkezője lenne igaz.

Itthon nemrég Nagy Szex Teszt néven futó felmérés kereste a válaszokat. Az eredmények szerint a tesztet kitöltő nők 56 százaléka számolt be vaginális örömökről, ami nem is tűnik annyira rossznak. Külföldi kutatások szerint ugyanakkor a vaginális orgazmus csak a nők 25 százalékára igaz. Az Alfred Kinsey Intézet ezzel kapcsolatos felmérése például azt állítja, hogy a nők csak akkor képesek az orgazmusra, ha a hüvely mellett a csiklót is ingerlik. Erre az lehet a magyarázat, hogy a hüvelyben nagyon kevés az érző receptor – amely eljutatja az agyba az ingert –, szemben a csiklóval, amely tele van ezekkel.

Nincs célja, csak megtörténik

Elisabeth Lloyd 2005-ben megjelent könyve (The Case of Female Orgasm) szerint a női orgazmusnak nincs célja, megtörténik, és kész. Így a nők élvezetének körülbelül annyi szerepe van, mint a férfiak mellbimbójának – lehet, hogy csak a véletlen műve. És pontosan ezt cáfolja most Brendan Zietsch, a Queenslandi Egyetem és Pekka Santtila, a finnországi Abo Akedemi Egyetem genetikusainak kutatási eredménye, amely az Animal Behavior szeptemberi számában jelent meg.

Több mint 1800 ellenkező nemű és több mint 2 ezer azonos nemű ikerpárt vontak be vizsgálatukba, amelynek célja annak megfigyelése volt, hogy az alanyok hogyan jutnak el a csúcsra. Az azonos nemű ikreknél igen erős volt a hasonlóság, ám az eltérő nemű iker- és testvérpároknál ezt nem tudták kimutatni. Márpedig ha nincs hasonlóság a fiú-lánytestvérek orgazmusa között, akkor az biztos, hogy több genetikai tényezőtől függ ez az "adottság". Ha pedig többféle tényező hat egyszerre, akkor megkérdőjelezhető az a nézet, hogy a női orgazmus csak véletlen mellékterméke lenne az evolúciónak.

Minthogy azonban a kérdés rendkívül bonyolult, a kutatók indirekt bizonyítást adtak, vagyis azt állapították meg, hogy "mi nem a női orgazmus evolúciós háttere", vagyis, hogy nem a véletlen határozza meg. Ám az továbbra is rejtély maradt, hogy milyen tényezők, és főleg milyen genetikai vagy más összetevők hatnak a nők orgazmusképességére.

A szerzők szerint ugyanis, ha az orgazmus evolúciós szempontból a férfiakhoz kapcsolódik, akkor az ellenkező nemű ikerpárok esetében is hasonlóan működne. Erre azonban nem találtak meggyőző bizonyítékot. "A női orgazmusnak tehát biztos van evolúciós alapja, csak azt nem tudjuk még, hogy mi az" – szögezték le.