Szerelemalma. Sokáig dísznövényként tartották © Marton Szilvia |
A paradicsom őshazájában, Peruban gyomnövényként kezdte pályafutását. Az Andok lejtőin sok helyütt még mai is vadon terem. Természetes úton terjedt északra, mígnem a mai Mexikó területén termeszteni kezdték. Az aztékok xitomatlnak, jitomaténak nevezték, ebből alakult ki a spanyol tomate elnevezés, ami át is került a legtöbb nyelvbe. Mi az elődeinket almára emlékeztető formája miatt először aranyalma, paradicsomi alma névvel illettük - utóbbiból lett a mai neve.
Mexikóban eleinte leginkább a nálunk koktélparadicsomként ismert változatát termesztették. A melegigényes növény a mexikói magasföldön nem érett be, ezért helyette ott egy közeli rokonát kultiválták. A tomate verde, azaz zöld paradicsom összetevőiben hasonlít is piros hozzátartozójára, de nem azért zöld, mert éretlen lenne. Ez a változat sok mártás és fogás alapanyaga a mai mexikói konyhában is.
A növényt a 16. században spanyol hajósok hozták be Európába. A burgonyához hasonlóan az öreg kontinensen nem aratott sikert, mert termését mérgezőnek tartották. Kétségtelen, hogy a zöld paradicsom valóban tartalmaz egy solanin nevű alkaloidát, amely bódulatot okoz. Ezen hatásának köszönhette sokáig egyik nevét: szerelemalma. A dísznövényként számon tartott paradicsom termését a fáma szerint először a taljánok kezdték fogyasztani. Nem véletlenül tölt be a paradicsom kiemelkedő szerepet a mai olasz konyhában is.
Lippai János 1664-es könyvében már megemlíti, de leírást még nem ad a gyümölcsről. Alig száz évvel később Csapó József is még óva int fogyasztásától. A paradicsom hazánkban leginkább a 19. században terjedt el, a kiegyezés idején már öt fajtáját termesztették. Hamarosan pedig a magyar konyha egyik meghatározó elemévé lépett elő. Gondoljunk csak a lecsóra, a paradicsomos káposztára, a töltött paprikára.
A paradicsom nemcsak finom, de igen egészséges. Bátran javasolhatjuk fogyókúrázóknak is, hiszen energiatartalma alacsony, mindössze 23 kcal; fehérje-, szénhidrát- és zsírtartalma is egyaránt csekély. Vitaminokban - összehasonlítva a többi zöldségfélével - nem kiemelkedően gazdag, ám karotin és E-vitamintartalma említésre méltó.
A paradicsom, hűtőszekrényben tárolva gyorsan elveszíti aromáját, szobahőmérsékleten viszont hamar tönkremegy. Lehetőség szerint pincében vagy hűvös kamrában, 14 fokos ideálisan hőmérsékleten tároljuk. Mivel meggyorsítja a vele együtt tárolt növények anyagcseréjét, ezért azok gyorsabban tönkremennek, tartsuk tehát külön kosárban, tálban a paradicsomot.
| Tippek | |
A spanyolok kedvelt nyári levese, különösen Andalúziában a hideg gazpacho, amely remekül hűsít a nyári hőségben. Elkészítési módja: egy rész zöldpaprikát, egy rész paradicsomot, egy rész kovászos uborkát összedarabolunk és lesózunk. Majd szeletelt vöröshagymát, zúzott fokhagymát, vágott petrezselymet, majonézt és citromlevet teszünk hozzá. Az egészet összeturmixoljuk, egy kis fehér bort, tejszínt és paradicsom-ivólevet öntünk hozzá. Jól lehűtve, pirított zsemlyeszeletekkel tálaljuk. Garantáltan sikert aratunk egy ennél is üdítőbb változattal, ráadásul a desszertfronton: fűszeres paradicsomfagylalt. Ehhez fél kiló, de legalább 30 deka érett paradicsomot leforrázzunk, hogy könnyedén megszabadítsuk a héjától, majd félbe vágva kikanalazzuk a magokat és felaprítjuk. Innentől kezdve úgy viselkedünk vele, mintha lekvárt főznénk. 3-5 dkg cukorral, fél mokkáskanálnyi sóval vagy zelleres fűszersóval alacsony hőmérsékleten, lassan felfőzzük. Szitán áttörjük, hozzáadunk egy teáskanálnyi apróra vágott petrezselymet vagy zellerzöldet. Ha teljesen kihűlt, akkor óvatosan beleforgatunk két pohár tejszínt kemény habbá verve. Már mehet is a fagyasztóba pár órára dermedni. Tálaláskor friss petrezselyem-, zeller- vagy bazsalikomlevéllel díszíthetjük a mindenképpen fagylaltos kanállal adagolt színes gombócokat. Nagy truváj, ha egy-egy ropogósra sütött baconszelettel koronázzuk. |