„Úgy kezdődött, mint valami torokgyulladás, de aztán hirtelen a legszörnyűbb álmatlanság tört rám” – így indokolta utólag Kyle Skaggs egykori amerikai ultrafutósztár, miért hagyta váratlanul abba a versenyzést 2008-ban, 23 évesen. Kurta profi karrierje során rekordot döntött: ő volt az első, aki 24 órán belül futotta az egyik leggyilkosabb terepversenyt, a 100 mérföldes (160 kilométeres) coloradói Hardrock 100-at. Utána mindössze egynapos pihenőt tartva kezdett máris készülni egy maratonra. A mértéktelen hajtás hamar megbosszulta magát: egy hónapon belül annyira súlyosak lettek a tünetei, hogy fel kellett hagynia a versenyzéssel. Azóta biogazdálkodással foglalkozik.

Mint Skaggs példájából kitűnik, nem egyszerű fáradtság a túledzésszindróma (overtraining syndrome, OTS). Huzamosabb teljesítménycsökkenés, motiválatlanság, hangulatváltozások, tehetetlenség is jellemzik. Gyakori azonban, hogy első látásra nehéz diagnosztizálni, mert számos egyéb tünete is lehet, és könnyű összetéveszteni több más betegséggel.

A munkahelyi kiégéshez hasonló állapot felismerését az is nehezíti, hogy etikai okok miatt nem lehet kísérletileg előidézni, így alaposabban vizsgálni sem. Ráadásul a sportolók (különösen a tapasztalatlanabbak) a váratlan formahanyatlás nyomán sokszor nem azt gondolják, hogy szakemberre vagy komolyabb pihenőre van szükségük, hanem azt, hogy még keményebben kell edzeniük. De ennek az ellenkezője is megzavarhatja a tisztánlátást: a versenyzők olykor előszeretettel magyarázzák egy-egy kiábrándító eredményüket a túledzettséggel.

Bár erre a tünetegyüttesre már a XX. század elején felfigyeltek, a sportorvosok érdeklődése csak az utóbbi fél évszázadban fordult az OTS felé.

A napi többszöri edzés korszakában az edzőknek nagyon komolyan figyelniük kell – akár egy edzésen belül is – a túlterhelés és a pihentetés egyensúlyára, ajánlja Kováts Tímea kardiológus, a Testnevelési Egyetem (TE) egészségtudományi és sportorvosi tanszékének oktatója, az úszóválogatott keretorvosa. A határt nem könnyű felismerni: egy kis terhelés még segít a teljesítmény növelésében, és néhány nap alatt kipihenhető. A nagyobb megerőltetés azonban akár egy-két hetes kihagyást kényszeríthet ki. Aki még ekkor sem fogja vissza magát, azt már fenyegeti a túledzésszindróma, amely bizonyosan több hónapos leállást jelent – vagy akár a karrier végét is.

Nem csupán komoly szakmai háttere és a terhelés-pihenés optimális egyensúlya miatt valószínűtlen, hogy a hatalmas nemzetközi versenyterhelésnek kitett Hosszú Katinkára a túledzettség veszélye leselkedne. Pedig ő akár hetente több számban is rajtkőre áll, a múlt hét végén például a franciaországi Golden Tour sorozat marseille-i pénzdíjas úszóversenyén, ott is szinte az összes számban. Azért sem kell az OTS-től tartania – és ebben egyetértettek a HVG által megkérdezett szakértők –, mert motivációja még versenytársaiénál is sokkal erősebb, ráadásul a sikerei révén folyamatosan hatékony megerősítéseket kap. Márpedig az OTS-től a lelki kiegyensúlyozottság véd a leghatékonyabban.

A rejtélyes tünetegyüttesről a HVG e heti számában olvashat bővebben.