A nemzetközi diplomácia már rég nem csak a férfiak színpada, de attól, hogy ma már a nők is művelik, még marad az ősi kérdés: mit vegyenek fel? Külön izgalmas dilemma ez olyan országokban, ahol a politikai és társadalmi berendezkedés feladatának tekinti, hogy meghatározza, a nők mit viselhetnek és mit nem, és ahol éppen ezért nemcsak esztétikai, hanem politikai állásfoglalással is felér, ha egy bizonyos szett mellett döntenek.

Épp ezért került a címlapokra a napokban a hír, hogy Angela Merkel német kancellár fejkendő nélkül mutatkozott szaúd-arábiai látogatásán. Sőt még a Szalman királlyal folytatott tárgyalásán sem kímélte meg a vendéglátóját fedetlen hajának a látványától.

Angela Merkel látogatása Szaúd-Arábiában április 30-án.

AFP / DPA / Kay Nietfeld

A kancellár fejkendő-nélküliségének természetesen azért volt jelentősége, mert Szaúd-Arábia pont az egyik olyan ország, amelyik nagyon szigorú keretek közé szorítja a nők gardróbját: a testüket és a hajukat is teljesen el kell takarniuk.

A külföldi látogatók azonban nem mindig voltak hajlandók tudomásul venni a protokollt: Hillary Clinton, Michelle Obama, nemrég pedig Theresa May brit miniszterelnök is nyugati értelemben vett öltözetben látogatott el az arab országba. May konkrétan azzal az üzenettel dobta félre a szaúdi dress code-ot, hogy így szeretné inspirálni az elnyomott szaúdi nőket.

Angela Merkel pedig csak a saját politikai programjához próbált meg hű maradni, hiszen nemrég a burka betiltását helyezte kilátásba, mert Németországban elfogadhatatlannak tartja. A német parlament már elfogadott egy olyan törvénytervezetet, amely megtiltaná, hogy a közszolgálatban, az igazságszolgáltatásban és a hadseregben dolgozó nők az arcukat elfedő kendőt viseljenek.

Sok nyugati politikusnak igazi meghasonlást jelent egy-egy látogatás. És nagyon úgy néz ki, hogy nem lehet egyszerre a vendéglátó és a saját választók kedvében járni. A magát feministaként meghatározó svéd kormány ezt a saját bőrén tapasztalta meg. Stefan Lofven miniszterelnök februárban látogatott el népes delegációjával Iránba, hogy tető alá hozzon néhány kereskedelmi megállapodást – ami össze is jött, a svéd sajtó azonban nem erre koncentrált, hanem arra, hogy a delegáció női tagjai milyen decensen vonultak el a szaúdi vendéglátók előtt fejkendőben. Többek között a tárgyalások egyik főszereplője, Ann Linde kereskedelmi miniszter is. A gesztus azért is volt igazán látványos, mert a 15 fős svéd delegációban 11 nő volt. Mivel a svéd kormány nemcsak a feminista címkével látta el magát, hanem feminista külpolitika megvalósítását is célul tűzte ki, legalábbis szerencsétlennek nevezhető, hogy az iráni látogatáson nem sikerült felnőni a saját eszményeikhez.

Walk of shame: Women of Sweden's "first feminist government in the world" don hijab as they walk past Iran's Rouhani https://t.co/aeEFgibVhV pic.twitter.com/urHrtObkYv

— Hillel Neuer (@HillelNeuer) 2017. február 12.

Az ausztrál külügyminiszter, Julie Bishop már trükkösebben oldotta meg a ruházkodási problémát: egy kalappal és egy fejkendővel érkezett meg Teheránba (és nem mellékesen nagyon ügyelt arra, hogy még véletlenül se nyújtsa ki kézfogásra a kezét, ha épp férfiakkal találja magát szemben), de lazán azt mondta, hogy egyébként is visel hasonló kiegészítőket, tehát szó sincs semmiféle kényszerről. Ettől függetlenül őt is megtalálta az ausztrál sajtó, és felelősségre is vonta.

Ha egyébként a külföldi vendégek nem ügyelnek arra, hogy mit mutatnak meg magukból, akkor az iráni hatóságok elvégzik helyettük a feladatot. Catherine Ashton az EU külügyi főképviselőjeként például egy laza sálat tett ugyan a fejére arra az időre amíg a teheráni nukleáris programról tárgyalt, de az iráni cenzorok szerint túl sokat mutatott a dekoltázsából, a sajtóban ezért digitálisan eltakarták a nyakát.

Igazán látványosra azonban Marine Le Pen kendőbotránya sikeredett. A francia szélsőjobb elnökjelöltje nemrég Libanonba látogatott, hogy szunnita muszlim vezetőkkel találkozzon, és hallani sem akart róla, hogy az eseményen fejkendőben jelenjen meg, ami elismerést vívott ki a szavazói körében, viszont felháborodást a vendéglátói részéről.

Marine Le Pen látogatása Libanonban Gilbert Collard francia képviselővel és Mar Bechara Boutros al-Rai bíborossal február 21-én.

AFP / Joseph Eid

Szemtanúk szerint Le Pennek még fel is ajánlottak egy fehér sálat, hogy azzal takarja el a haját, de nem fogadta el. Inkább visszament az autójához, és távozott. Le Pen azt mondta, előre figyelmeztette a libanoni vendéglátóit, hogy nem fog kendőt viselni, igaz, a libanoni nagymufti a közleményében meg arról beszélt, hogy előre közölték a politikussal, hogy a szabályok értelmében el kell takarnia a haját.

Le Pen végül is pont úgy cselekedett, ahogy a saját politikai programja diktálta: a populista kampánya főleg az iszlámmal, a bevándorlókkal, a menekültekkel szembeni félelmekre alapozott, a választói tehát a kemény fellépést, semmint a protokoll durva megsértését látták a gesztusában.

„A viselkedéskultúra alapja is, de a diplomáciában abszolút kötelező elem a befogadó kultúra tisztelete” – mondja Görög Ibolya protokollszakértő. A politikusokat általában a külügyminisztérium protokollosai látja el tanácsokkal, ha egy-egy eltérő kultúrájú országba utaznak. Marine Le Pen csak azért is hozzáállása egyrészt világgá kiáltott tiltakozás volt, a protokollszakértő szerint viszont ez inkább az egyre jobban elharapódzó „teszek rá, fenébe a PC-vel” álláspont megnyilvánulása.

Görög Ibolya szerint Angela Merkelnek nagy eséllyel megmondták a saját protokolltanácsadói, hogy elég, ha a vállát, karját, térdét és dekoltázsát eltakarja – amit egyébként nagy eséllyel amúgy is megtenne. Görög Ibolya is megerősítette, hogy külföldi tárgyalópartnerek esetében eltekintenek a fejkendő viselésétől Szaúd-Arábiában, de ha a vendég a feleségével jön, neki már kötelező a kendő. A szakértő szerint Merkel egyébként kifejezetten fegyelmezett, ha diplomáciai szabályokról van szó, a maoriknál például a helyi szokás szerint homlokérintéssel köszöntötte az őt üdvözlő maori harcost.

Catherine Ashton és Javad Zarif iráni külügyminiszter sajtótájékoztatója Teheránban 2014 márciusában.

AFP / Anadolu Agency / Fatemeh Bahrami

A szaúdi vagy az iráni fejkendőtörvény belügynek tűnhet, vannak azonban olyan emberi jogi aktivisták, akik szerint ez a szigor túlmutat az ország határain akkor, amikor a külföldieket is választás elé állítja. Maszih Alinedzsad iráni újságíró például pont ilyen aktivista. Ő az, aki a ma már több mint egymillió követővel büszkélkedő Facebook-oldalán lehetőséget ad az iráni nőknek, hogy – ha csak egy fotó erejéig is – megmutassák magukat fejkendő nélkül is.

„Azzal, hogy eleget tesznek az Iszlám Köztársaság előírásainak, az Iránba látogató nyugati nők legitimizáljak a kötelező és diszkriminatív hidzsábtörvényt” – érvelt a Facebookon Alinedzsad. Szerinte ha Donald Trump elnök nőellenes szavait elítélik, akkor ezt kellene tenniük az iráni diszkriminációs törvényekkel is. Alinedzsad szerint a fejkendő nem más, mint a nők elnyomásának az eszköze, és Irán lakosságának fele elszenvedője ennek az abszurd előírásnak.

Bár látszólag diplomáciai vetülete van ezeknek az öltözködéssel kapcsolatos döntéseknek, valójában a kendő viselése vagy nem viselése mindig is politikai döntés volt. Miután több európai ország is törvényben próbálta és próbálja betiltani a nők muszlim ruházatát, a fejkendő viselésének politika üzenete lett: a vallásszabadság tárgyi megnyilvánulásaként lehet tekinteni rá. A nyugati országokban viszont sokan a fundamentalista iszlám elnyomásának a bizonyítékát látják benne. Természetesen mind a két álláspontot lehet árnyalni, de az biztos, hogy a fejkendő a protokoll, a vallás és a politika keretei között is túlmutat önmagán.