Art deco – máig menő
Rövid, fiús frizurával, mélyen dekoltált ruhában, gyöngysorral a nyakában, kezében cigarettával, a pamlagon elnyújtózva, autót vezetve, golfozva, fürdőruhában. Szokatlan felfogásban, a független, önálló nőt jelenítette meg címlapjain az amerikai Vogue az 1920-as évektől kezdve. Az 1892-ben a New York-i felső tízezer társasági hetilapjaként indult, 1905-ben Condé Montrose Nast sajtómágnás tulajdonába került Vogue art deco stílusú címlapjait a kor neves illusztrátorai – köztük a spanyol Eduardo García Benito, a francia Georges Lepape és Pierre Mourgue – készítették. A márciusban volt 125 éves, az induláskor példányonként 10 centbe kerülő divatbibliának a művészeti portálokon 80 dolláros ártól megrendelhető emlékezetes borítói ma is népszerűek.
Szürreál – Dali News
„Az a fontos, hogy terjesszük a zavart, nem az, hogy kiküszöböljük” – hirdette a szürrealizmus nagymestere, Salvador Dalí, aki négy borítót készített a magazin számára. Az 1940-es években Dali News címmel – szójáték a népszerű New York Daily Newsra – saját lap kiadásában is gondolkodó katalán festő a Vogue címlapján 1938 decemberében mutatkozott be. A talányos alkotói világát esszenciálisan megjelenítő holdbéli tájon látható két női alak közül az egyiknek a fejét virágcsokorként ábrázolta, a másikat valamiféle rendezetlenség fázisában. Hat évvel később rendeltek meg tőle egy újabb alkotást, amit még két további, 1946. és 1971. karácsonyi számban közölt mű követett. Az utóbbi a francia Vogue-nak készült az akkor 67 éves művész önarcképével, aki a szerkesztésben is közreműködött.
Fotó – színre bontás
Az első színes fotót ábrázoló címlapot, az 1932. júliusi számhoz, Edward Steichen készítette. A Luxemburgból az 1880-as években Amerikába kivándorolt, és ott karriert csinált Steichen úszódresszbe öltözött, kezében strandlabdát tartó ülő női árnyalakot komponált a címlapra. A sajtómágnás Condé Nast – miként médiabirodalma többi kiadványában, köztük a Vanity Fairben is – mindig hangsúlyos szerepet szánt a művészi képeknek, és hozzá hasonlóan utódai is a kor neves fotósait szerződtették. Az 1940-es években a nácik elől Amerikába emigrált német Erwin Blumenfeld brillírozott a Vogue-nál, majd az amerikai Irving Penn, néhány borítót pedig a múzeumok shopjaiban is keresett fotóalbumok alkotója, Helmut Newton is készített. Az 1980-as éveket Richard Avedon, majd egy évtizeddel később Steven Meisel és Annie Leibovitz munkái reprezentálták.
Büdzsé – szőrmentén
A divattörténet krónikásai csak szőrmekaravánként emlegetik minden idők legdrágább fotósorozatát. A 1966. júliusi számban publikált, egymillió dollárt felemésztő, 26 oldalas anyagot az akkori főszerkesztő, a francia divatmágus, Diana Vreeland rendelte meg. A kor egyik szupermodelljét, Veruschkát a neves amerikai divatfotós, Richard Avedon kapta lencsevégre Japánban, miközben a statisztéria heteken át 15 bőröndnyi szőrmével járta a hóborította hegyeket. A címlapon is a sztár, a Nagyítás című Antonioni-filmben öt percre magát alakító, arisztokrata származású, születéskori nevén Vera Gottliebe Anna Gräfin von Lehndorff-Steinort kisasszony látható, ám szőrme nélkül, 2,5 méter hosszú, ide-oda tekergő hajkompozícióval.
Skandalum – nagy dobások
Minden addigi íratlan szabályt felrúgott Anna Wintour, az amerikai Vogue frissen kinevezett, brit származású főszerkesztője 1988 novemberében megjelent, első címlapjával. Míg előzőleg a borító egészét a szupermodellek arcáról készült fotó uralta, a márka felfrissítésével megbízott Wintour az izraeli szupermodell, Michaela Bercu testének háromnegyedét megmutató képpel adta el a lapot. Mindennek tetejébe a 21 éves hölgy – Christian Lacroix divattervező által készített, kövekből kirakott, hatalmas kereszttel borított fekete dzsekije mellett – alig-farmernadrágja is hangsúlyos volt, de még inkább kihívó a csípője és a köldöke. Wintour, aki máig a magazin főszerkesztője, merész ötleteivel azóta is számos tabut megdöntött.