„A halálhoz kapcsolódó hagyományainkat egyre kevésbé tartjuk. Nehezen tudunk szembesülni a véggel. A tagadást mutatja, hogy elkezdünk rohanni a kórházba a 90 éves nagyszülővel, mert tudjuk, hogy meg fog halni – csak ne otthon. Ha mégis otthon éri a halál szeretett családtagunkat, akkor minél előbb el akarjuk szállíttatni a testet, hogy minél rövidebb ideig kelljen ezzel szembesülni. Korábban ez nem volt így: természetes volt otthon meghalni, az elhunytat pedig a házban ravatalozták fel a családtagok” – kezdi a dorogi vállalkozó, aki a temető mellett fekvő temetkezési központban fogad.

Mivel megkértem, hogy mutassa meg, mi is pontosan az a halottkozmetika, egy félig előkészített holttesttel vár. Láttam már halottat, de nem vagyok hozzászokva a bonctermi körülményekhez, émelyegni kezdek. Nem a szagtól, vagy a látványtól: megdöbbentő, mennyire kifosztja az embert a halál, az, ha már nincsen lelke: a teste könnyű lesz, tárgyszerű. Evidens, de mégis arcon csapja az embert, ha közelről látja.

A sápadt arcból újra életszerű

Lakházi Zsolt természetesen jár-kel a teremben, miközben beszélgetünk. Az eljárásról azt meséli, hogy meg kell különböztetni a tanatoesztétikát és a tanatopraxist. Az előbbi kifejezetten arra irányul, hogy az elhunytat kozmetikázzák: ez egy külső beavatkozás. A tanatopraxisnál már nemcsak külső, hanem belső beavatkozás is történik. Ennek segítségével lényegesen hatékonyabb és tartósabb eredmény érhető el. Felkeresik azokat az ereket, amiknek az életben is az a funkciójuk, hogy eljuttassák a vért a megfelelő szervekhez. A nyaki, vagy comb verőéren keresztül erre alkalmas eszközzel olyan balzsamozóanyagot juttatnak a szervezetbe, ami képes a sápadt arcból újra egy életszerűt varázsolni.

Reviczky Zsolt

„Mivel a holttestben keringés nincsen, ezért gyengéd masszázzsal segítjük a balzsamozószer eljutását a test minden részéhez. A beavatkozás második fázisa, amikor eltávolítjuk a bomlást gyorsító, és kellemetlen szagokat okozó testnedveket. Ehhez is egy olyan minimális beavatkozás szükséges, mely gyakorlatilag teljesen láthatatlan marad a ravatalozás során” – árulja el a beavatkozásról Lakházi Zsolt.

Kissé értetlenül szemléljük a folyamatot, de a szakember felvilágosít, minderre azért van szükség, hogy egyrészt megállítsák a holttest bomlását, másrészt, ezzel az elhunytat olyan állapotba hozzák, ami a végső búcsút lehetővé teszi. „Más anyagokat kell használni, ha az elhunyt rendkívül ki van száradva, ha már oszlásnak indult, ha nagyon kövér vagy például ödémás.

Esküvői ruhában temetni

A beavatkozást a halál utáni első három napon a „legjobb” elvégezni, de még utána sem késő, az időtartama pedig a holttest állapotától, testsúlyától is függ, másfél órától akár hat óráig is terjedhet. Az alkalmazott anyagok a környezetre veszélytelenek, és néhány hét alatt lebomlanak.

Lakházi Zsolt és kollégái, amellett, hogy a holttesteket sejtszinten tartósítják, a hozzátartozó kérésére sminkelik is.

„A családtagok általában ránk bízzák, hogy milyen legyen. Nyilván ez nem egy látványos alkalmi smink, bár volt már ilyen kérés is. Volt rá példa, hogy a haláleset esküvő előtt történt, így menyasszonyi ruhában és ünnepi sminkben temettünk. Ez szerencsére ritka, de az eszközeink megvannak hozzá. Ha a hozzátartozó bizonytalan, inkább arra biztatjuk, csak nagyon kevés sminket kérjen, hogy valószerű arcot kapjunk. Sokat segít, ha az elhunytról még életében készült fénykép is van.”

Reviczky Zsolt

De mégis miért van a hozzátartozónak szüksége arra, hogy úgy lássa utoljára a holttestet, mintha még mindig élne? A gyásznak különböző fázisai vannak, egyénre szabott, hogy ki hogyan éli meg, de segíthet-e bármennyit a smink egy ilyen helyzetben?

„Van, aki tisztában van vele, hogy mi történik és elfogadja a halált, és van, aki nehezebben éli át szerettének eltávozását. Nyilván egy hirtelen, váratlan haláleset vagy egy fiatal családtag halála nehezebben dolgozható fel. Itt sokat jelent a tanatoesztétika: ha valaki nagyon nehezen szembesül a halállal, jobb, ha így tudja látni a halottját, könnyebb a búcsú” – mondja Lakházi Zsolt.

Van-e belső egyensúly, ha valaki boncmester?

Szóba kerül az is, hogy a nem hétköznapi esetek megérintik-e a szakembert. „Mindig előfordul olyan rendkívüli eset – még ennyi év után is – ami megrázó. A hozzátartozók gyásza pedig minden esetben megérint minket is. Ez talán így is van rendjén, hiszen empátia nélkül ez a szolgálat elképzelhetetlen lenne.”

Szinte elképzelhetetlen, hogyan tudja valaki fenntartani a belső egyensúlyát, aki több mint tízezer testet felboncolt. Sokan azt hiszik, hogy csak alkoholos befolyásoltság alatt végezhető ez a munka, de a szakember erre rácáfol. Nem iszik, nem dohányzik, viszont minden nap jógázik és meditál.

Reviczky Zsolt

„Nem voltak rémálmaim. Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy hú, micsoda egy perverz alak, elmondanám, hogy húsz éve vegetáriánus vagyok, hogy ne kelljen egyetlen állatnak sem meghalnia azért, hogy én ehessek. A halált mint az élet körforgásának részét természetesen elfogadom.”

Lakházi Zsolt szerint erre a hivatásra is születni kell. Nem érzi stresszesebbnek, mint bármilyen irodai munkát, a halál számára természetes jelenség, huszonéves korában találkozott vele először. A sebészeti intenzív osztályon kezdett el dolgozni ápolóként. Elmondja azt is, hogy bár a legtöbben elképednek, hogyan lehet naponta holttestekkel foglalkozni, de látni valakit meghalni szerinte jóval megrázóbb dolog.

Apa nyugodtan viselkedik

A szakember családjában egyáltalán nem tabu a halál, nyíltan beszélnek a munkáról. Elmeséli, hogy öt gyermeke van, közülük mindenki járt már a boncteremben. „Nyolcéves koruktól kezdve úgy beszélgetek velük itt, mint most önökkel. Nálunk teljesen természetes a halál jelenléte. Nem mindennapi téma, nem beszélünk erről többet, mint mások, vagy arról, hogy mi lesz apával, anyával, mikor meghalunk, de a halál ténye nem tabutéma.”

Korábban általános volt, hogy a gyerekek szemtanúi voltak az otthoni haláleseteknek, most azonban igyekszünk elrejteni előlük a halált, így akarjuk védeni őket a fájdalomtól. Joggal merülhet fel azonban a kérdés, hogy nem felelőtlenség-e egy szülőtől bevinni egy gyereket a boncterembe.

„Nem hoztam be. Teljes mértékben rájuk volt bízva a döntés. Amikor elkezdtek érdeklődni, bejöttek anyával, először csak leskelődtek a függönyön át, mondták, hogy jaj, de érdekes. És persze látták azt is, hogy apa nyugodtan viselkedik. Ma már felnőttek, de én is megkérdeztem tőlük ugyanezt. Nem is emlékeztek az első alkalomra, olyan természetes dologként fogadták. Én tudom, hogy nekem ki volt az első, nekem megrázó volt, mert felkészületlenül ért.”

Reviczky Zsolt

Megérteni a kórbonctanon, amit az intenzíven nem sikerült

Az életkorról beszélünk, arról, hány gyereket, fiatalt kell eltemetnie a vállalkozónak. „Az én korosztályomból már sokan eltávoztak, de sajnos a tőlünk jóval fiatalabbak is.” Nem lehet elmenni a korosztályom szó mellett: mi történik akkor, ha meghal a boncmester közeli ismerőse, barátja?

„Azt nem lehet megszokni. Ha lehet, őket egy másik kollégára bízzuk. Mi is ugyanúgy érzünk ezzel kapcsolatban: nem szívesen találkozunk az ismerőseinkkel a boncasztalon.”

Visszatérve: a szakember egyre inkább azt látja, hogy rövidítünk magunkon, bár úgy véli, ez nem csak testi dolog. Annak idején azért maradt a kórbonctanon, hogy megértse, amit az intenzíven nem sikerült: hogy ugyanabba a betegségbe az egyik ember miért hal bele, egy másik páciens, ugyanazon betegség akár súlyosabb verziójába meg miért nem.

„Mindig kérdezgettem az idős professzorokat, akik mondtak mindenféle magyarázatot, de igazán meggyőző egyik sem volt. Úgy gondoltam, a boncteremben közelebb jutok a válaszhoz. Ott aztán még jobban meglepődtem.

Azt láttam sokszor, hogy nem létezik, hogy előző nap ez az ember még élt, mert olyan élettel összeegyeztethetetlen szervi elváltozása van, ami ezt teljesen kizárja. Nincs légző felület a tüdőn, de már mikroszkopikusan sem. De tegnap még élt. És látjuk az ellenkezőjét is, mikor a halál oka kézzelfoghatóan nincs is meg. Mi lehet az oka?

Aztán rájöttem, hogy ez egyedül a testiséggel nem megmagyarázható. Gyakorlatilag annyi időnk van, amennyire születünk. Ezen rövidíteni tudunk, de nyújtani nem. Fontos a test a lélek, és a tudat harmóniája. Ezen múlik, hogyan éljük meg a ránk szabott időt.”