Gulyásék nem aggódnak a Fidesz támogatottsága miatt, nem halasztják el a választást – élőben a kormányinfó
Gulyás Gergely és Vitályos Eszter válaszol az újságírók kérdéseire.
Korántsem a nyilvánosságnak mutatott fitt, egészséges fickó volt, sőt alighanem a XX. század egészségileg leggyengébb elnöke lehetett – állítja Justin T. Dowdy arkansasi idegsebész-specialista, az Egyesült Államok 35. elnöke, John Fitzgerald Kennedy egészségi állapotáról szóló tanulmány egyik szerzője. A máig legfiatalabbként, 43 évesen megválasztott amerikai elnök születésének 100. évfordulójára időzített publikáció – amelyet néhány hete szerzőtársával, a szintén arkansasi T. Glenn Paittel egy gerincsebészeti szaklapban jelentetett meg – elsősorban JFK hátproblémáit veszi górcső alá.
John F. Kennedy Library Foundation.
Nem véletlenül emelték ki Dowdyék a derékfájást „a legbetegebb” elnök problémái közül. Ahogyan azt Robert Dallek, a demokrata politikus leleteit elsőként tanulmányozó amerikai történész ismertette Befejezetlen élet – John F. Kennedy 1917–1963 című, angolul 2001-ben megjelent monográfiájában, JFK számos más kórral – például visszatérő hasmenéssel, majd fekélyesedő vastagbélgyulladással – küszködött. 1947-ben pedig a mellékvesekéreg hormonháztartásának felborulásával járó Addison-kór döntötte le az akkor már kongresszusi képviselő Kennedyt a lábáról, ami a stressztűrő képesség csökkenéséhez, súlyos esetben az anyagcsere összeomlásához vezethet. Állapota olyan kritikussá vált, hogy már az utolsó kenetet is felvette. A titkolt betegség kiteregetésével az 1960-as elnökválasztási kampányban előbb pártbeli riválisa, Lyndon B. Johnson, majd republikánus ellenfele, Richard Nixon is megpróbálta gyengíteni, ám Kennedy és orvosai tagadták, hogy bármi baja lenne.
Egyik egészségi probléma sem volt azonban olyan hatással JFK karrierjére, mint a hátfájása – állítják a mostani tanulmányt közlő orvosok. Bár Kennedy derékfájdalmainak pontos okát nekik sem sikerült feltárniuk, úgy vélik, hogy – a korábbi feltételezésekkel ellentétben – az nem születési rendellenességből származott. Dowdy és Pait egy 1937-es sportsérülésre vezeti vissza a bajokat. Akkor történhetett valami az egyik porckoronggal, amikor az előző év őszén a Harvardra beiratkozott fiatalember az egyetem amerikaifutball-csapatában kipróbálta magát.
A hátproblémák először 1940-ben szóltak bele Kennedy életébe, amikor előbb a szárazföldi hadsereg, majd a tengerészet kötelékébe akart lépni, ám egészségügyi állapota miatt elutasították. Hónapokig erősítette a hátát, a felvételt azonban csak 1941. szeptember végén – két és fél hónappal a Pearl Harbor-i japán támadás előtt –, diplomata apjának politikai kapcsolatai révén érte el. A kiképzés után az ifjú hadnagy háta újabb sérüléseket szenvedett a Csendes-óceánon, egy kis torpedónaszád vezetésekor. Előbb akkor, amikor a hajójuk 1943. augusztus elején egy japán rombolóval ütközött, majd pedig menekülés közben, amikor a legénység egyik súlyosan sérült tagját úszva vonszolta maga után, mentőmellényének madzagját órákon át a szájában tartva.
A háborús kitüntetésekkel, köztük a sebesülési érdeméremmel, a Bíbor Szívvel elismert hősön 1944. június 23-án végezték az első gerincműtétet – porckorongsérvvel –, noha az előzetes vizsgálatok ezt nem indokolták. A leletek mostani elemzése alapján az arkansasi szerzőpáros sem talált semmi különösebb elváltozást JFK gerincén. Kennedy mégis ragaszkodott a beavatkozáshoz.
Kennedy feleségével, Jacqueline-nal Dallasban a merénylet előtt. Gyógyultan halt meg
AFP
A leszerelt hadnagy belevetette magát a politikai életbe, a háború utáni évben be is jutott a képviselőházba, ám a kampány sokat kivett az erejéből. Állandósultak a fájdalmai, a közvélemény előtt megjelenő egyenes tartású, vidám, energikus férfi a kulisszák mögött mankóra támaszkodott, fűzőt hordott, és naponta végzett terápiás tornákat. Mivel az 1952-es szenátusi választások még jobban megviselték, 1954 végén – jó egy évvel az után, hogy házasságot kötött Jacqueline Bouvier-vel – szükségesnek tűnt egy második műtét, amikor a gerincét stabilizálandó egy fémlapot építettek be. A Dallek által ennek okaként említett csigolyarepedésnek azonban nyomát sem találták a mostani vizsgálatok. Ráadásul az operáció során Kennedy húgyúti fertőzést kapott, kómába esett, és ismét feladták neki az utolsó kenetet. Noha kikeveredett a komplikációból, a műtéti seb elfertőződött, ezért egy harmadik beavatkozás során – egy évvel később – kivették a fémlapot, 1957-ben viszont az ekkori hegek mentén keletkezett daganatot kellett eltávolítani.
A súlyosbodó problémák miatt Kennedy 1955-ben felkeresett egy gerincspecialistát, Janet G. Travellt (későbbi fehér házi orvosát), aki fájdalomcsillapítóval, a novokain néven szabadalmaztatott prokaininjekcióval kezelte – az évek során becslések szerint több ezerrel. Ez idő tájt kezdett a szenátor az utóbb elnökségének védjegyévé váló hintaszékben ülve dolgozni, pihenni, hogy tehermentesítse sajgó derékcsigolyáit.
A negyedik műtét után enyhültek a fájdalmai, ám az elnökválasztási kampányhoz közeledve újabb fájdalomcsillapítókra volt szüksége. 1960 szeptemberében – pár nappal a Richard Nixonnal folytatott híres televíziós vitasorozat első alkalma előtt – manhattani rendelőjében felkereste a Csodás Maxként is emlegetett, német származású Max Jacobsont. Ő Marlene Dietrichtől Elvis Presley-ig számtalan hírességet kezelt különleges injekcióival, amelyek fájdalomcsillapítók, szteroidok, vitaminok, állati hormonok, enzimek és egyéb obskúrus összetevők mellett illegális amfetamint is tartalmaztak. Jacobson bejáratos lett a megválasztott elnökhöz, olykor külföldi útjaira is elkísérte.
Amikor a szövetségi gyógyszerügyi hatóság emberei figyelmeztették az elnököt Csodás Max injekcióinak gyanús összetételére és a mellékhatásokra, Kennedy így vágott vissza: „Tőlem akár lóhúgy is lehet. Működik!” Jacobsont végül 1962 májusában állította le az amfetamin és a szteroidok hatásai miatt aggódó elnöki orvosstáb, amikor már a 34. kúráját akarta beadni az elnöknek. Addigra azért is rosszabbodott Kennedy állapota, mert egy évvel korábbi kanadai látogatása során meghúzta a derekát egy szimbolikus faültetés közben, ezért vissza kellett térnie a mankókhoz és a fűzőhöz.
Jacobson kirúgását követően – emlékeztetnek az orvosok – jelentősen javult Kennedy politikai teljesítménye is, például az 1962-es kubai rakétaválság kezelése során. Az erősödés hátterében azonban nem csupán a gyanús injekciózás elhagyása állhatott, hanem sokkal inkább a trieszti születésű Hans Kraus megjelenése. Az orvos, fizikoterapeuta, sziklamászó – aki az ötvenes évek végén azért kampányolt, hogy az amerikai gyerekek tornázzanak többet – már 1961 végén (titokban) Kennedy orvosstábjának tagja lett. Ő vette rá az elnököt, hogy gyógyszerek helyett inkább hetente háromszor emeljen súlyt, naponta ússzon, és rendszeresen masszíroztassa magát.
A dallasi merénylet idejére az elnököt szinte teljesen kigyógyította a gyötrő derékfájásból – tűnik ki Kraus feljegyzéseiből, amelyeket az özvegye 2006-ban adományozott a Kennedy-könyvtárnak. Olyannyira, hogy 1963 októberében, egy hónappal a merénylet előtt JFK azt mondta az orvosnak: a következő évtől már nem akarja hordani a fűzőt.
Azon a végzetes, 1963. november 22-ei napon azonban egy enyhe rosszabbodás miatt Kennedy még felvette. Ezért nem tudott a merénylő, Lee Harvey Oswald első találata után előrebukni, hanem egyenesen ült, szinte felkínálva magát a második, végzetes fejlövésre. Legalábbis több történész mellett most Dowdy és Pait is azon spekulál, hogy a derékfájás, illetve a gyógyászati segédeszköz is hozzájárulhatott az elnök végzetéhez. Igaz, elismerik, hogy ellenpróba híján nem lehet eldönteni, vajon az első, a nyaklövés önmagában milyen hatással járt volna.
