Sajtóhírek szerint megint felmerült, hogy a kormány meghosszabbítaná a tanévet két héttel, és ez alatt táborszerű foglalkozásokon vennének részt a diákok. A minisztérium rögtön cáfolta, hogy kötelező táborokat tervezne, megkurtítva a vakációt. A közlemény szerint azonban valami készül – de az nem lesz kötelező.

Szegény olasz és dán gyerekek!

Az Európai Bizottság jelentése szerint a most végződő tanévet a legtöbb országban szeptember első hetében kezdték és júniusban fejezik be, ahogy nálunk. Néhány északi országban ugyanakkor már augusztusban, néhány déli országban pedig szeptember végén kellett a padba ülniük a diákoknak. Ebből a szempontból a legjobban a máltai tanulók jártak, ők szeptember utolsó napjáig szabadok voltak.

A tanév pedig már van, ahol befejeződött május végén (pl. Írországban, Litvániában, Lettországban) és olyan is van, ahol csak júliusban csengetnek ki (pl. Franciaországban, Luxemburgban, Hollandiában). A legtöbb helyen azonban a magyar diákokhoz képest kicsit később, június végén zár a tanév.

Magyarországon a 37 hetes tanévben 180 tanítási nap van, ehhez képest a dán és olasz gyerekek 20-szal többet, míg a franciák például csaknem 20-szal kevesebbet ülnek iskolapadban egy évben.

A magyar gyerekek nemzetközi összehasonlításban kevés (évi 610) közfinanszírozott órát töltenek ez alatt a 180 nap alatt tanulással, számos nyugat-európai országban ennek másfélszeresét, az Egyesült Államokban majdnem kétszeresét. Az más kérdés, hogy azok a gyerekek, akiknek a szülei azt megengedhetik maguknak, a képzési piacon (külön nyelv, külön matek stb.) egészítik ki a nem elégséges állami tanulmányaikat.

Eurydice

Közepesen hosszú

A nyári szünetek hossza is nagyon változó, de ebbe a többi évközi szünet (őszi, téli, tavaszi) hossza is közrejátszik. Ahol hosszabb a téli szünet, ott elképzelhető, hogy rövidebb a nyári vakáció (de nem szükségszerűen áll fenn ez az összefüggés).

Az biztos, hogy a 6 hetes holland, brit, liechtensteini és német szünethez képest a magyar gyerekek örülhetnek a maguk 11 hetes vakációjuknak. Viszont irigykedhetnek a lett, portugál, török, olasz és bolgár kortársaikra, akik 14-15 hétig is legálisan kerülhetik az iskolát.

Tehát elvileg nem ördögtől való elképzelés, hogy valamennyivel növelje az állam a tanítási idő hosszát.

A Hoffmann–Pokorni-vita része volt

Évtizedek óta bemondja egy-egy politikus, hogy át kellene gondolni a tanév hosszát, és erre – sok más reformjavaslattal ellentétben – valós érveik is vannak. Legutóbb a köznevelési törvényhez kapcsolódó vitákban Pokorni Zoltán volt oktatási miniszter, majd szakbizottsági elnök (ma már partvonalra tett polgármester) vetette ezt fel.

Mint mondta, a hosszú nyári szünet számos család számára megoldhatatlan feladatot jelent, mert nehezen tudják biztosítani a gondoskodást a gyerekről:

Varga György

„Ez az időszak nagyon sok, különösen a hátrányos helyzetű, szegényebb gyerekek esetében, akiknek a szülők nem tudnak programot biztosítani, ez nevelési szempontból holttér”.

A másik megfontolandó érv az volt, hogy a némileg rövidnek számító magyar tanév miatt kevesebb ismeretet lehet a diákoknak átadni.

A tanév békén hagyása mellett érvelők viszont azt mondják, hogy „a gyerek szellemi éréséhez, fejlődéséhez, személyiségének kibontakozásához szükség van az egybefüggő, viszonylag hosszú szünidőre”, és a pedagógusoknak is fontos a hosszú vakáció.

Továbbá az sem utolsó szempont, hogy a nagy meleg miatt az iskola „mind a diák, mind a tanár számára már május végén, június elején is kínszenvedés”.

Asszonyi Eszter

Így a tanévhosszabbítási ötleteket – amely egyébként rendre előkerül az oktatásvezetés részéről ("szakértőink gondolkodnak rajta"-szinten) – a pedagógusok és a szülők is rendre kategorikusan elutasítják.

A szünetben is nő a tanulói teljesítmények közötti olló

Nemzetközi kutatások kimutatták, hogy a hosszú nyári szünet jelentősen növeli a különbséget a rossz, illetve jó családi háttérrel rendelkező gyerekek teljesítménye között. Minél hosszabb a szünet, az esélyegyenlőtlenség annál nagyobb mértékű. A szorgalmi időszak alatt ugyanis az iskola – jó esetben – képes a szegény és gazdag családok közötti különbséget valamennyire kompenzálni, a szünetekben viszont kizárólag a családi háttér a meghatározó.

A különbségek csökkenthetők lennének, ha a kedvezőtlenebb helyzetű gyerekek a szünetekben eljutnának táborokba vagy más fejlesztő foglalkozásokon vennének részt, a tapasztalatok viszont éppen azt mutatják, hogy ezekből éppen ők maradnak ki, míg a tehetősebb családok gyerekeit a szüleik be tudják fizetni ezekre. Vagyis a hosszú nyári szünetet éppen a leghátrányosabb helyzetű gyerekek sínylik meg.

Gyerekek játszanak a fonyódligeti Erzsébet-táborban

MTI / Varga György

Ha tehát valóban lennének szabadon választható, államilag finanszírozott táborok, és ha azokon bármely gyerek valóban színvonalas programokon, megfelelő környezetben (és nem 30 fokos, levegőtlen teremben), a maga vagy családja döntése alapján és térítésmentesen vehetne részt, a pedagógusok pedig pénzt kapnának a táboroztatásért, az kifejezetten az esélyteremtést szolgálná.

Hol és mit?

Legutóbb tavaly ilyenkor Maruzsa Zoltán helyettes államtitkár azt mondta, hogy a „kormányzat az Erzsébet-táborokhoz hasonló tömeges táboroztatási lehetőségeket biztosítana, és tízezrével fogadná a rászoruló gyerekeket”. Úgy tűnik, ez kezd valamilyen formát ölteni.

Úgy tudjuk, hogy az Oktatási Hivatal szervezésében idén év elején viharos gyorsasággal hívtak össze különböző szakértőket azzal a felkéréssel, hogy gyorsan készítsenek az 1-11. osztályos korosztályok számára szakmai programokat. A programok uniós pénzből készülnek, egészen pontosan az „EFOP-3.2.15-VEKOP-17-2017-00001 számú „A köznevelés keretrendszeréhez kapcsolódó mérési-értékelési és digitális fejlesztések, innovatív oktatásszervezési eljárások kialakítása, megújítása” című kiemelt projekt „Tematikus informális és nem formális tanulási alkalmakhoz kapcsolódó tanulási formák” alprojektjének keretében.

A szakértők nyolc témakörben dolgozzák/dolgozták ki a táborok tematikáját: kaland, nomád; közlekedés, KRESZ – Sport, egészségre nevelés; idegen nyelv; környezetvédelem, természetismeret, tudatos fogyasztói magatartás; nemzeti és kulturális identitás, hagyományőrzés, anyanyelvápolás; művészeti nevelés, ének-zene; digitális világ, tudatos médiahasználat, digitális alkotás; életvezetés, családi életre nevelés, közösségi szerepvállalás.

Úgy tudjuk azonban, hogy a szakértők közül nagyon sokan már az első megbeszéléseken felálltak, annyira előkészítetlen volt a szakmai anyag, hogy nem akarták nevüket adni a tervekhez.

„Valami filmet is kell minden táborba betervezni”

– ehhez hasonló, nehezen komolyan vehető instrukciók hangoztak el. Ráadásul a januári tervek szerint mindennek a kidolgozására mindössze néhány hét állt rendelkezésre.

Ha valóban ilyen szakmaisággal készültek a programok, akkor egy ilyen plusz két hét nem lesz több, mint az iskola gyermekmegőrző funkciójának meghosszabbítása. Ez sem utolsó szempont, de vajmi kevés köze lesz az esélyteremtéshez vagy az értelmes időtöltéshez.