A névadási szokások sok mindent elárulnak arról, hogy az utókor kiket és miért tart emlékezésre méltónak, mely korszakokat véli saját történelme kiemelkedő és fontos időszakának – írja az Átlátszó adatvizualizációs blogjának új bejegyzése. Ebben azt mutatják be, hogy Budapesten kikről neveztek el köztereket, és milyen emlékezetpolitikáról árulkodnak az utókor döntései.

Az adatok szerint a személynevet viselő közterek 89 százaléka férfinevet kapott, ennek a 89 százaléknak a 94 százaléka valós személyről lett elnevezve. Ezzel szemben a 11 százaléknyi női nevet viselő utcák mindössze 52 százalékát nevezték el valaha élő nőről, a többi vagy keresztnév, vagy irodalmi alak.

A valós személyek több mint 40 százaléka az 1848-49-es szabadságharc és forradalom és a második világháborút lezáró 1945-ös év közötti közel száz évben halt meg, ezzel kijelölve az országos és a fővárosi emlékezetpolitika fő fókuszait is: a reformkor és a dualizmus nemzetté válási folyamatában kulcsszerepet játszó államférfiak (Kossuth Lajos, Széchenyi István, Deák Ferenc) hadvezérek (Bem tábornok és az aradi 13-ak), költők (Petőfi Sándor, Arany János, Vörösmarty Mihály) és művészek, továbbá az 1945 előtti magyar világ különösen író-költő nagyságai (Ady Endre, József Attila).

Rajtuk kívül átlagon felüli számú közteret neveztek el II. Rákóczi Ferencről, Dózsa Györgyről, Szent Istvánról és Mátyásról.

A valaha élt nők közül két Erzsébet, Árpád-házi Szent Erzsébet és Wittelsbach Erzsébet királyné, Ferenc József császár itthon Sissiként ismert felesége kapta a legtöbb közteret. A két legnagyobb nyomot hagyó család is így oszlik meg Budapest utcaszövetében: az Árpád-ház és a Habsburg uralkodócsalád tagjairól lett elnevezve a legtöbb köztér Budapesten.

A térképeket, grafikonokat itt tanulmányozhatjuk.

alto-team