A húsvéti virrasztás szertartása hagyomány szerint a teljesen sötétbe boruló Szent Péter-bazilika bejárati csarnokában indult, ahol az egyházfő megáldotta a tüzet és a húsvéti gyertyát. A gyertyára rávéste a görög ábécé első és utolsó betűjét, az alfát és az ómegát, valamint az idei évszámot. A gyertyaviaszba négy tömjénmagot is beleillesztett kereszt alakban. Ezt követően a pápa meggyújtotta a gyertyát, és azt kézben tartva a bazilika főoltáráig haladt, a vele koncelebráló papoktól kísérve.

A szokás szerint a hívőkkel teli Szent Péter-bazilika ezalatt teljes csendben volt, a fényeket eloltották, és csak a papok és a hívők kezében levő gyertyák világították meg az épület belsejét. A bazilikában akkor gyulladtak meg a fények, amikor a pápa az oltárhoz ért. A szertartás során megszólalnak a Szent Péter-bazilika három napja néma harangjai is.
A pápa szentbeszédében az életnek arról a négy nagy kövéről szólt, amelyek "szétzúzzák a reményeket és várakozásokat". Ezek: "a halál, a bűn, a félelem és a világi dolgokhoz való ragaszkodás". "A reményt gyakran a bizalom elvesztésének a köve is gyengíti. Amikor eluralkodik az az elképzelés, hogy minden dolog rosszul megy, és a legrosszabb esetben a rossz nem is ér véget soha, akkor arra a lemondással teli hiedelemre jutunk, hogy a halál erősebb az életnél, és cinikussá, gúnyolódóvá válunk... és végül kialakul az a lelki állapot, amelyben csak a sírra gondolunk: minden ott ér véget reménytelenül" - mondta, és felszólította a hívőket, hogy kérdezzék meg maguktól, merre vezet az útjuk az életükben, és ne temessék el a reményt.