Azt mindenki tudja, milyen hasznosak lehetnek a betanított nyomkövető kutyák a rendőrségi akciók során, ha meg kell találni valakit, vagy drogot kell keresni például a reptéren.
Horvát kutatók viszont rájöttek, hogy a kutyák a régészeti feltárások során is bevethetőek, hiszen akár több ezer éves emberi maradványokat is ki tudnak szagolni - persze a megfelelő feltételek között.
A nyomkövető kutyák segítségével emberi csontokat és tárgyakat találtak egy ismert vaskori temetkezési helyen a horvát tengerparthoz közeli Velebit-hegységben.
A régészek tapasztalata szerint ráadásul a kutyák nemcsak kevesebb kárt okoznak a leletekben, mint sok hagyományos régészeti technika, de sokkal pontosabban is dolgoznak.
Vedrana Glavaš, a Zadari Egyetem régészeti tanszékének munkatársa minderről egy publikácóban számolt be a Journal of Archaeological Method and Theory folyóiratban, írja a Guardian.
Glavaš már talált néhány sírt egy a hegytetőhöz közeli nekropoliszban, Drvisica közelében, amelyeket az i.e. 8. századra datálnak. Abban a reményben, hogy még többet találnak, Glavaš felvette a kapcsolatot Andrea Pintar trénerrel, aki rendőrségi nyomozásokhoz képez ki kutyákat.
Pintar három belgajuhászt és egy németjuhász kutyát vitt a horvát hegyekbe még 2015-ben. Glavaš először olyan sírokhoz vitte a kutyákat, amelyeket az előző évben tártak fel, de nem árulta el a kutyákkal dolgozó trénereknek, hogy azok pontosan hol vannak.
Amikor az első kutya megtalált egy sírt, akkor elengedték a másodikat is, és csak akkor nyilvánítottak egy sírt “felfedezettnek”, ha mindkét kutya kiszagolta.
A kutyák mindhárom ősi, már ismert sírt megtalálták még úgy is, hogy a feltárás során az emberi csontokat és az egyéb leleteket már elvitték onnan. A feltárás óta esett a szél, fújt a szél, égetett a nap azon a területen, a kutyák mégis kiszagolták a sírokat.
Glavaš szerint a porózus kőzet valószínűleg megőrzött annyit a leletek aromájából, ami segített a kutyáknak.
A kutatók ezután elengedték a kutyákat azon a területen, ahol azt sejtették, további sírokat találhatnak. A kutyák pedig hat új, eddig ismeretlen sírra bukkantak - ezek közül ötről írtak az említett tanulmányban.
A kutyák valamennyi esetben rendkívül pontosnak bizonyultak. A sírokban kicsi kőkoporsók voltak egy-egy öt méter átmérőjű, kőből kirakott kör közepén. Mindegyik kőkoporsó több különböző személy kisebb csontjait rejtette: a kéz és a lábfej csontjait. A kutatók azt feltételezik, hogy talán ugyanannak a családnak különböző generációihoz tartozhattak. A csontok mellett csatok és egyéb tárgyak is voltak.
Glavaš szerint ezek az emberek valószínűleg elég szegényen, viszontagságos körülmények között éltek, és a szeles, köves vidéken nehezen termesztettek bármit.
Míg Glavaš kutyákkal már több más lelőhelyet is megtalált Horvátországban és Németországban, idő és pénz hiányában még nem tudta feltárni az összeset a fenti sírok közül.
(Címlapi képünk illusztráció.)