Vidám temető, Szaplonca

Egy temető miért ne szólhatna legalább annyira az életről, mint a halálról? És miért nem lehetne legalább annyit nevetni, mint sírni? A Máramarosban, a román-ukrán határnál található Szaploncán egészen máshogy közelítenek a halálhoz: az élet felől. Az Európában egyedülálló látványosságnak számító temetőben nemcsak a tölgyfából készült, színesre festett fejfák különlegesek, hanem az azokon olvasható szövegek, amelyek csipkelődve, mégis sok-sok együttérzéssel – és persze humorral – emlékeznek az elhunytak életére és halálának a körülményeire. A temető ötlete egy bizonyos Stan Ioan Patras fafaragótól származik, aki 1935-től 800-nál is több fejfát készített el – ezeken a szaploncai kék szín a legjellegzetesebb. Az 1977-ben meghalt fafaragó akkora tiszteletnek örvend, hogy a faluban emlékmúzeuma is van.

Hollywood Forever temető, Los Angeles

Ennek a temetőnek a neve pont azt takarja, amit a hely nyújt: Hollywood legnagyobbjainak, a filmstúdiók alapítóinak, forgatókönyvíróknak, rendezőknek és színészeknek a végső nyughelye. A film halhatatlanjai itt kerülnek a legközelebb a halálhoz, de persze ezt is nagy pompával és felhajtással teszik: rikító fejfák, grandiózus mauzóleumok, pálmafák, tökéletesre nyírt gyep, tükröződő medencék és méltóságteljesen sétálgató pávák adják a díszletet. A temetőt 1899-ben hozták létre, és mint sok más hely Amerikában, hosszú ideig szegregált volt, így történhetett meg, hogy az Elfújta a szél (első fekete) Oscar-díjas színésznőjét, Hattie McDanielt a kívánsága ellenére sem temették itt el 1952-ben. A temetőben nyugszik többek között Burt Reynolds, Chris Cornell, Judy Garland, Johnny Ramone, Mickey Rooney és Rudolph Valentino.

Père Lachaise temető, Párizs

A világ legtöbb látogatót vonzó temetője, egyúttal inspirációja sok más temetőnek a maga árnyas fáival, márvány sírköveivel. A Père Lachaise olyan hatalmas, hogy a látogatók jobban teszik, ha térképpel járják be, cserébe egy igazi időben és térben kimerevített regiszterét kapják a híres embereknek. Napóleon 1804-ben alapította a temetőt azzal a jelszóval, hogy minden polgárnak joga van ahhoz, hogy eltemessék fajtól és vallástól függetlenül. A vonzerejét persze az igazán nagyok jelentik, és belőlük elképesztő névsort tud felmutatni ez a hely. Itt nyugszanak írók Honoré de Balzactól, Marcel Prouston át Gertrude Steinig és Alice Toklasig, énekesek Maria Callastól Edith Piafig, festők Eugene Delacroix-tól kedzve Amedeo Modiglianin át Georges Seurat-ig, zeneszerzők Frédéric Chopintől Georges Bizet-ig. A legtöbb látogatót azonban Jim Morrison sírja vonzza, amelyet olyan sokszor megrongáltak, hogy ma már őrizni kell. Viszont a legtöbb rúzsos száj nyomával Oscar Wilde sírja büszkélkedhet.

 

Zsidó temető az Olajfák hegyén, Jeruzsálem

Az eredete a bibliai időkig nyúlik vissza, vagyis elmondható, hogy a világ legősibb nyughelyeinek egyike, ráadásul a nagyjából 3000 évvel ezelőtt létrehozott temetőt a mai napig használják. De a temetőnek nemcsak a kora, hanem az elhelyezkedése és kiterjedése is lenyűgöző: a 830 méter magas Olajfák hegyén található temetőből csodálatos a kilátás a jeruzsálemi óvárosra. A temető a hírnevét Zakariás prófétának köszönheti, ő jövendölte meg, hogy a Messiás itt fog először megjelenni, és a halottak is innen fognak először feltámadni. Ennél jobb marketing aligha kellhet egy helynek. A temetőben bibliai királyok sírjai mellett a közelmúlt izraeli vezetőit is megtaláljuk, például Menahem Begint, de keresztény és muszlim temetkezési helyek is vannak itt.

 

Arlingtoni Nemzeti Temető, Arlington

Nemcsak temető, hanem az amerikai hazafiasság emlékműve, és persze történelemlecke: ez a hely a leginkább tisztelt hősöket gyűjti egybe, azokat, akik az életüket áldozták az országukért. Több mint 400 ezer katona és veterán nyugszik itt a fehér, minimalista márványfejfák alatt, az ismeretlen katona sírja mellett pedig szüntelenül őrt állnak. Az 1864-ben létrehozott temetőnek különleges, megrendítő atmoszférája van, abból is adódóan, hogy a legtöbb itt eltemetett katona fiatalon halt meg. És persze tragikus emlékeztetője az Egyesült Államok legutóbbi háborúinak is. A 60-as parcellában, ahol az iraki és az afganisztáni halottakat temették el, nem ritka, hogy a hozzátartozók beszélnek a márvány sírkövekhez. Az arlingtoni temetőben nyugszik John F. Kennedy és Howard Taft elnök, valamint az Apollo 1 két űrhajósa, Gus Grissom és Roger Chaffee is. 2017 áprilisában itt temették el a Földet először megkerülő űrhajóst, későbbi szenátort, John Glennt. Becslések szerint az arlingtoni temető 2060-ra fog teljesen megtelni.

Zentralfriedhof, Bécs

Ebbe a temetőbe nemcsak a halottakért érdemes ellátogatni, hanem a csodás art nouveau építészetért és a buja, sűrű növényzetért is, ami azt az érzést adja, mintha egy parkban lenne az ember. Az 1874-től működő Zentralfriedhof Európa második legnagyobb temetője. Zenében nagyon erős a hely, itt nyugszik Johannes Brahms, Franz Schubert, Ludwig van Beethoven, Arnold Schönberg, Straussék, Falco és Udo Jürgens is. A temető Borromei Szent Károly nevét viselő temploma az egyik legszebb art nouveau templom Bécsben. Érdekesség, hogy itt az élet nagyon is jelen van, sokan futni, feltöltődni járnak ide, de biciklizni is lehet, sőt állatok megfigyelésére is alkalmas a hely, őzek, mókusok, nyestek, vörös vércsék és más állatok is jól érzik magukat itt.

 

Régi zsidó temető, Prága

Sok más, itt is felsorolt temetővel szemben itt nem fogunk hírességeket találni, a prágai régi zsidó temető mégis megrendítő látvány a maga kísérteties régi sírköveivel. Prága egykor a legmódosabb zsidó közösségeknek adott otthont, ám az itt élőket a 15. századtól arra kötelezték, hogy a városon belül, egy bizonyos területen temessék el a halottaikat. A halottak gyűltek, a terület azonban nem lett nagyobb, így aztán több rétegben temetkeztek. A temetőben 12 ezer síremlék zsúfolódik össze, de valójában százezernél is több ember nyugszik itt. A 15. század elejétől egészen 1787-ig temetkeztek ide a zsidók. A sírkövek egymás hegyén hátán állnak ugyan, de mindegyik mívesen faragott, a szimbólumokból pedig élet- és családtörténeteket is ki lehet olvasni. Ide temették Löw rabbit is, aki a legenda szerint elkészítette agyagból a Gólemet, ezt a hatalmas teremtényt, amely arra volt hivatott, hogy megvédje a zsidó várost.

 

St. Louis 1-es számú temető, New Orleans

 

New Orleansban sosem volt egyszerű temetkezni, a magas állású talajvíz sokszor kimosta a halottakat, különösen a nagy esőzések idején. (New Orleans már ma is a tenger szintje alatt fekszik, egy töltésekkel határolt medencében.) Így aztán a föld felett kezdtek el temetkezni, ebből lett 1789-ben a St. Louis 1-es számú temető, amely a maga kriptáival, gyászoló szobraival és kovácsolt vas kapuival igazán kísérteties látvány. A temető egyik leghíresebb halottja a 19. századi voodoo papnő, Marie Laveau, akinek a sírját a vallás követői a mai napig felkeresik, hogy áldást kérjenek. És itt készül majd örök nyugalomra térni a színész Nicolas Cage is, aki egy hatalmas piramis alakú sírboltot vásárolt itt.

A halottak városa, Kairó

 

A Kairó külső részén elterülő halottak városa a hetedik századtól kezdve évszádokon át az volt, amit a neve jelöl: egy nekropolisz, ahová a város lakói státusztól és vagyontól függetlenül temetkeztek. A státusztól és vagyontól viszont egyáltalán nem független, hogy kik élnek most itt. Az ősi temető ugyanis ma már lakónegyed is, mégpedig a 20 milliós Kairó egyik nyomornegyede, ahová a szegények egyszerűen beköltöztek, mert olcsóbb volt egy kriptát otthonossá tenni, mint lakást bérelni. A hét kilométer átmérőjú területen ma a halál összefonódott az élettel, emberek laknak a sírtömbökben, és generációk nőttek már fel a kripták között. Az itt élők létszáma ma már akkora – becslések szerint félmillió emberről van szó – hogy szinte lehetetlennek tűnik a kiköltöztetésük. Végül is, a halottakat feltehetően nem zavarják.

Párizsi katakombák

Párizs alatt az egykori kőbányában csaknem 300 kilométernyi alagutat töltenek meg halottak millióinak a csontvázai. Minél nagyobb lett Párizs, annál több lett a halottja, ami súlyos közegészségügyi veszéllyel is járt, adódott hát az ötlet, hogy az emberi maradványokat a város alatt futó kiürült alagútrendszerbe szállítsák le. Az egyik ilyen osszáriumba (csontkamrába) került például az 1800-as évek elején pusztító kolerajárvány mintegy húszezer áldozata is. Összeségében pedig csaknem hatmillió halottnak van itt a végső nyughelye. Az alagútrendszernek csak egy rövid része látogatható, ez persze nem akadályozza meg az embereket, hogy a kemény pénzbüntetést kockáztatva lemenjenek az elzárt részekbe is. Sőt, a katakombák nemcsak a csontoknak, hanem több szubkultúrának is otthont adnak, bulik, ezoterikus találkozók, művészeti projektek, a szó legszorosabb értelmében underground műsorok is elrejtőztek itt.