Putyin bele fog bukni a háborúba – ígéri Alekszej Navalnij sajtótitkára
Budapesten járt Kira Jarmis, az orosz ellenzéki mozgalmat a börtönből is irányító Alekszej Navalnij sajtótitkára. Jarmis első, magyarul is megjelent regénye kapcsán Krekó Péter politikai elemzővel beszélgetett arról, hogy miként vezeti félre és hallgattatja el az orosz társadalmat Putyin propagandagépezete az ukrajnai invázió idején.
A legforróbb helyzetben, az oroszok által Ukrajna ellen indított háború kellős közepén érkezett Magyarországra Putyin leghangosabb orosz bírálójának, a bebörtönzött Alekszej Navalnijnak a sajtótitkára, Kira Jarmis. (Cikkünk megjelenésekor derült ki, hogy az orosz hatóságok körözést adtak ki ellene, arra hivatkozva, hogy megsértette a koronavírus miatti kijárási korlátozásokat.)
A szóvivő tavaly, egy fél évig tartó, az internetről teljesen lekapcsolt házi őrizet után hagyta el Oroszországot, hogy dolgozni tudjon, és külföldről intézze az ellenzéki politikus korrupcióellenes szervezetének ügyeit. Most Vilniusból látogatott Budapestre, hogy a magyarul is megjelent első regényét promotálja, ennek keretében meghívták az ELTE Médiatanszékére egy kerekasztal-beszélgetésre Krekó Péter politikai elemzővel. A beszélgetést Polyák Gábor tanszékvezető moderálta.
25 nap elzárás egyetlen Twitter-posztért
Az író-sajtószóvivő könyve, a Zárka fikció ugyan, de számos ponton csatlakozik rá a 21. századi orosz valóságra. A cselekmény egy fogvatartási központ női cellájában, Putyin elnöksége alatt játszódik: hat nő életét, múltját, titkait ismerhetjük meg a hosszúra nyúló napok szürke, látszólag eseménytelen egymásutániságában. Amint a nők lassan megnyílnak egymásnak, úgy derül ki, hogy vagy kisebb kihágások miatt (például jogosítvány nélküli vezetés) ülnek, vagy olyan tettekért, amelyek egy normális, szabad világban még csak szabálysértésnek sem számítanak. A főszereplő Ánya például azért kap tíz nap elzárást, mert részt vett egy korrupcióellenes tüntetésen.
Nem nehéz párhuzamot vonni napjaink történései és a regénybeli szál között. Az orosz–ukrán háború elmúlt két hetében több mint 13 500 demonstrálót tartóztattak le Oroszországban, és csak múlt héten vasárnap összesen több mint 5000 békét követelő orosz állampolgárt vittek el a rendőrök.
Ennek ellenére a Zárka, ahogy maga az író is mondja, nem egy politikai pamflet, hanem a rendszerbírálaton túlmutató, irodalmi alkotás, a szerző jó megfigyelőképességének köszönhetően színes és nagyon is valóságos karakterekkel. A kezdeti pozitív fogadtatás után a hatalom mégis megpróbálta betiltani a Zárkát. Elsősorban egy leszbikus cselekményszál és a történetben előforduló drogos, illetve öngyilkossági kísérletre utaló jelenetek szúrták a cenzorok szemét – fogalmaz a szerző. Végül azonban beletört a hatalom bicskája a betiltási kísérletbe, így a kötet továbbra is kapható Oroszországban.
Jarmis szerint nem is annyira a tartalom, mint inkább a személye miatt próbáltak fogást találni a regényen a hatóságok, hiszen Alekszej Navalnij munkatársaként nemcsak a legerősebb orosz ellenzéki mozgalom tevékeny résztvevője, de a karhatalom által rendszeresen vegzált politikus-aktivista közeli bizalmasa is. Hogy mennyire az, azt jól mutatja, hogy maga Navalnij vette rá Jarmist a könyvírásra.
Ezen a ponton pedig ismét egybefonódik a valóság a könyvbéli fikcióval. A szerző ugyanis éppúgy, ahogy történetének főhőse, maga is megjárta az egyik oroszországi büntetés-végrehajtási intézetet 2018-ban. „Egyetlen tweetemért tartóztattak le” – mondja Kira Jarmis. „Arra kértem az embereket a Twitter-posztban, hogy menjenek el tüntetni (a választások elcsalása miatt – a szerk.), erre bezártak 25 napra. Ugyanebben az időben, ugyanezért a főnökömet, Alekszejt is rács mögé tették. Ekkor Alekszej egy kézzel írt levelet juttatott el hozzám, amelyben úgy fogalmazott, hogy sok nők által írt könyvet olvasott mostanában, amiket én ajánlottam neki, és ő teljes mértékben biztos benne, hogy én még jobbat tudnék írni. Egész életemben írni akartam, de nem volt hozzá önbizalmam. Mikor aztán mindkettőnket kiengedtek, Alekszej tanácsolta, hogy kezdjek végre bele az írásba. Bátorított és inspirált engem, elhitette velem, hogy képes vagyok rá.”
Putyin nevén sem meri nevezni őt
Kira Jarmis felidézi, hogy fiatalabb korában egyáltalán nem izgatta őt a politika, de amikor elment szavazni, és rájött, hogy a leadott ellenzéki szavazatokat elcsalták, késztetést érzett, hogy részt vegyen egy, a választások tisztaságát követelő tüntetésen. „Akkoriban még nem kedveltem Alekszej Navalnijt, nem ismertem őt, de olyan gyanús fickónak tűnt. Egyáltalán nem voltam a támogatója, azért jártam a tüntetésekre, mert jó érzés volt, hogy ott összekovácsolódtak az emberek, mindenki barátságos volt.”
Ezt követően történt, hogy a kormány Alekszej Navalnijt megvádolta 16 millió rubel elsikkasztásával. „Azt gondoltam, még ha a vád túlzás is, valaminek lennie kell mögötte, a kormány nem vádolhat meg senkit random azzal, hogy pénzt lopott. De aztán elkezdtem utánaolvasni az ügynek, gondolván, ha valaki lop, akkor annak a pénzt el kell rejtenie valahogyan. Hirtelen szüksége lesz például egy új autóra, vagy vesz egy új lakást. De Alekszej végig teljesen transzparens volt, és semmi ilyesmit nem lehetett találni nála. Ekkor kezdtem el követni Twitteren, majd kimentem tüntetni is, mikor öt év börtönre ítélték. Végül akkora tömegtüntetés szerveződött az ítélete ellen, hogy kiengedték. Ekkor döntöttem el, hogy önkéntes leszek, majd 2014-ben beadtam hozzá az önéletrajzomat, és felvett a szóvivőjének. Igaz, az is érdekesen alakult, mert abban az időben ő házi őrizetben volt egy másik büntetőügy miatt, és nem használhatott internetet, a rokonain kívül nem találkozhatott senkivel, úgyhogy hónapok teltek el úgy, hogy nem is láttam a főnököm. A feleségén keresztül tudtunk csak kommunikálni egymással.”
A sajtótitkár szerint jelenleg Oroszországban Alekszej Navalnij és támogatói az egyetlen valódi ellenzéki alternatíva a választók számára, noha a parlamenten kívül politizálnak. Ahogy Krekó Péter is rámutat: a parlamentben ülő, „ellenzékinek” mondott Kommunista Párt is Putyin malmára hajtja a vizet, például azzal, hogy támogatja Ukrajna lerohanását. „Azok az ellenzéki pártok, amelyek szisztematikusan fenyegetést jelenthetnének a Putyin-rezsimre nézve, vagy be vannak tiltva, vagy a tagjaik le vannak tartóztatva, vagy már elhagyták az országot, és nyugatról kritizálják Putyint” – festi le a kétségbeejtő helyzetet a politológus.
Navalnij ellen ismét vádat emeltek, börtönbüntetésre ítélhetik
Azért kell bíróság elé állnia, mert a hatóságok szerint nem engedélyezett tüntetéseken való részvételre buzdított.
Jarmis szerint is épp azért teszik rendre rács mögé Navalnijt (most is folyamatban van ellene egy újabb per csalás és a bíróság megsértése címén, és ha bűnösnek találják, akkor akár 15 év börtönt is kaphat), és azért próbálták megölni az orosz titkosszolgálatok 2020-ban a novicsok idegméreggel, mert ellenzéki mozgalma valóban veszélyt jelenthet a jelenleg fennálló rendszerre nézve. „Putyin soha nem említi őt a nevén, szerintem tényleg fél tőle. Ez olyan, mint valami vuduzás. Alekszej az ő valódi ellenfele” – jegyzi meg.
A szóvivő szerint a politikus népszerűsége a 2018-as elnökválasztások óta, amikor is Navalnij Putyin ellenfeleként akart indulni, máig töretlen. Ezt mi sem bizonyítja szerinte jobban, mint hogy az említett új perben a jelenleg zajló tárgyalásokat a börtönben bonyolítják le, hogy ne legyen a vádlottnak hallgatósága, az újságírók pedig ne dokumentálhassák közvetlenül az eseményeket. Hozzáteszi, az ellenzéki politikusról szóló híreket a szigorú állami kontroll alatt tartott orosz médiában elhallgatják, így próbálják meg láthatatlanná tenni őt a társadalom szemében. „Az én munkám, hogy amennyire tudom, mégis hallhatóvá tegyem őt” – fogalmaz a szóvivő.
„Putyin furcsa elmeállapotban van”
Igaz, jelen körülmények között Kira Jarmisnak nem sok lehetősége van az ellenzéki vezetőt hallhatóvá, láthatóvá tenni.
Mostanra teljesen megszűnt a független újságírás Oroszországban
– jelenti ki Jarmis. Ha valami még valódi független médiumként működik, az már külföldről operál. Miután Putyin tabusította az Ukrajnában zajló orosz beavatkozást, az újságírókat 15 év börtön fenyegeti, ha háborúnak merik nevezni a hivatalos terminológia szerint „különleges katonai hadműveletet” Ukrajna ellen (a sajtószabadság totális felszámolása miatt szűnt meg Oroszország utolsó független tévécsatornája is a napokban), és annak érdekében, hogy a kormányzati kommunikációval ellentétes információ terjedésének a hatalom útját állja, a napokban a Twittert és a Facebookot is letiltották az országban.
Navalnij stábja is már csak a Youtube-csatornáin keresztül tud kommunikálni az állampolgárok felé – március 8-án is ezen a platformon szólította fel Kira Jarmis a nőket, hogy menjenek ki az utcára tüntetni az ukrajnai invázió ellen. „A Youtube még működik, ott tudósítunk mindennap a háborúról. Ha Putyin blokkolja a Youtube-ot, akkor ott lesz az Instagram. Ha az Instagramot is blokkolja, akkor találunk más lehetőséget. Lehet, hogy a végén postagalambokat fogunk röptetni” – jegyzi meg ironikusan.
Miután gyakorlatilag nincs független orosz sajtó, nincs ami a valóságot tudná felmutatni a lakosságnak a propagandamédia alternatív tényeivel szemben. Krekó Péter felhívja a figyelmet, hogy Oroszország tudatosan terjeszt különféle narratívákat az egyes eseményekről, hogy „az információk dzsungeléből ne tudjanak kitalálni az emberek”. Példaként felhozza, hogy a 2014-ben Ukrajna fölött lelőtt maláj gép tragédiájára tizenkétféle, egymásnak gyökeresen ellentmondó magyarázat terjedt el, és mindegyiket hivatalos forrásból terjesztették azért, hogy az elkövetőkről, az oroszbarát szeparatistákról eltereljék a gyanút.
„Elismerve, hogy a modern információs korban nem foszthatod meg az embereket az információtól, inkább elárasztod őket vele. A végére teljesen összezavarodsz, belefáradsz, és azt érzed, hogy semmi sem igaz és minden lehetséges egyszerre” – mondja a politológus, és a hozzáteszi, hogy a dezinformáció, a klasszikus cenzúra, a Putyin-féle háborús propaganda és az összeesküvés elméletek egymás felerősítve fejtik ki hatásukat az országban.
Utóbbira Kira Jarmis hoz is egy friss példát: „A Védelmi Minisztérium képviselője minden nap szerepel az állami tévében és elmondja, mi a helyzet Ukrajnában, természetesen orosz szemszögből. Ma szó szerint azt mondta a kamerába, hogy az orosz hadsereg egy biológiai laboratóriumra bukkant Ukrajnában, ahol a többi között kifejlesztették a koronavírust azért, hogy az orosz embereket megöljék velük. Mindez az ország első számú csatornáján történt. De ez csak a legutóbbi példa. Előtte volt az, hogy Putyin arról beszélt, hogy meg kell szabadítani Ukrajnát az ukrán neonáciktól, azelőtt meg, hogy az ukránok népirtást végeznek, és meg kell menteni tőlük az oroszokat. A hatalom folyamatosan ilyen hülye verziókat talál ki (a háború ürügyeként). Nem mondhatják el az igazat, ezért ilyen abszurd narratívákkal állnak elő. Ez oda vezet, hogy az emberek nem akarnak ennek az egésznek a részei lenne, nem akarják már megérteni, hogy mi történik. Nem néznek többé tévét, nem olvasnak többé híreket.”
Krekó Péter szerint azzal, hogy tabutéma lett a háború, szinte lehetetlen közvéleménykutatást végezni arról, hogy valóban mit gondolnak az oroszok Ukrajna megszállásáról. Ugyanakkor Navalnij stábja, ha nem is reprezentatív mintán, mégis megkísérelte az emberek véleményét felmérni a jelenlegi helyzetről. Ahogy arról mi is írtunk, a 700 moszkvai lakos hozzájárulásával készült online felmérés kimutatta, hogy egy hét alatt képesek voltak az emberek megváltoztatni a véleményüket, és a háború hetedik napjára a putyini narratívával szembe fordultak.
Abban a magyar politológus és az orosz sajtószóvivő egyetértenek, hogy a propagandának maga Putyin is áldozatául esett, azaz szerintük az államfő olyan információs buborékban létezik, amely csak az általa elfogadhatónak titulált narratívát engedi be. „Őszintén azt gondolta, hogy az ukránok virágokkal fogják üdvözölni őt, mert megszabadította őket a neonáciktól” – fogalmaz Jarmis.
Azt mondja, szerinte Putyin mostanra mentálisan beszámíthatatlanná vált, vagy legalábbis „nagyon furcsa elmeállapotban van”. „Azért, mert izolálta saját magát. Annyira fél a Covidtól, hogy két éve egy óvóhelyen él. Néha feltűnik a tévében, aztán visszavonul a titkos helyére. Putyin egy idős ember, még mobiltelefonja sincs. Nem tudja használni az internetet sem, nem tudja, hogy működik. Néhány hónapja részt vett egy eseményen gyerekekkel, és az egyikőjük megkérte, hogy kövesse be Putyin a Youtube-csatornáját, mire Putyin párszor visszakérdezett, mert nem értette, nem tudta, mit jelent az, hogy bekövetni valakit. Tehát nincs hozzáférése a valódi információkhoz. Egyedül a katonai jelentéseket kaphatja meg, amelyeket viszont az ő saját világképéhez igazítanak”.
Krekó és Jarmis abban is egyetértenek, hogy az orosz–ukrán háború egyértelműen Putyin hatalmának a végét jelenti.
A kezdeti tagadás után a minap már Szergej Lavrov külügyminiszter elismerte, hogy a Nyugat által Oroszország ellen bevezetett szigorú szankciók tönkreteszik az ország gazdaságát. Kira Jarmis kiemeli, hogy az orosz emberek szintén megszenvedik a háborút, és nem csak gazdasági értelemben. Gondoljunk csak arra – mondja –, hogy az orosz édesanyák, akiknek a fiaik most meghalnak a fronton, arról sem értesülhetnek, ha a gyerekük odaveszett, mert hivatalosan őket az orosz hatóságok nem tekintik háborús áldozatoknak.
„A háború biztosan véget vet Putyin uralmának. A nyugati cégek elhagyják Oroszországot, a nemzeti valuta romlik, az árak mennek fel. Közben továbbra is rengetegen tiltakoznak a háború ellen. Ezt az állapotot sokáig nem tudja fenntartani Putyin. Olyan, mintha azt mondanánk, hogy most egy harc van a tévé (és az ott sugárzott propaganda), valamint a(z emberek) hűtő(je) között. A végén a hűtő fog győzni, mert ha nincs többé mit enni, nem fogsz bedőlni a propagandának sem.”
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
