Attól tartok, hogy azok az idők térnek most vissza, amikor a 90-es évek elején milliók egzisztenciája került veszélybe, és az addig is meglévő szegény réteghez lecsúszott a kádárizmusból visszamaradt kispolgárság egy jelentős része – és megint hárommillió koldus országa lettünk.

- fogalmaz a szlovákiai Napunknak adott interjújában Lovasi András. A zeneszerző-énekest a járvány miatt eleve padlóra került zenész szakma nem túl rózsás jövőjéről kérdezték a katatörvény módosítása kapcsán, ám ő hamar nemcsak a zeneipari kollégáiról, hanem a szerinte sokmillió magyarra váró, kétségbeejtő egzisztenciális kilátásokról kezdett beszélni.

"Induljunk ki abból, hogy a magyar nettó átlagjövedelem háromszázvalahányezer forint. Ennek akár durván a fele is el fog menni ezután rezsire, főleg, ha a benzinen sem lesz már ársapka. Ehhez jönnek még az adóterhek, és akkor a lakbért még nem is említettem. Szóval sehogy sem jön ki a matek. Olyan „luxus” kiadásokra, mint az utazás vagy a kultúra, tehát mindarra, ami kikapcsolja az embert, aminek köszönhetően nem érzi magát egy állandóan dolgozó robotnak, ezután nem marad pénz". Lovasi itt annak az aggodalmának adott hangott, amelyet korábban - még a rezsicsökkentés csökkentésének, illetve a katázás kiüresítésének bejelentése előtt - már a könyves szakma néhány képviselője is pedzegetett. Lapunknak Nyáry Krisztián pélául azt mondta júniusban, hogy attól tart, hogy a családok kultúrára fordítható büdzséje csökken, hiszen a gazdasági válság hatására eleve vékonyodik a pénztárcájuk.

Lovasi András szerint "megint az lesz, hogy sokan a puszta megélhetésükért fognak kaparni", amit csak megfejel az, hogy "a jobboldal dominanciája már most is a 20-as, 30-as éveket idézi".

"Nem véletlen, hogy a Fidesz mostanra a központi propaganda részévé tette azt, amit mondjuk tíz éve még csak a szélsőjobbtól hallhattunk. Egyre inkább tolják az összeesküvés-elméletekkel megtámogatott, egyre vállalhatatlanabb, akár rasszista kijelentéseket. Valószínűleg azért, mert erre vevő a magyar lakosság, amit én szomorúan veszek tudomásul" - mondja a zenész.

Hozzáteszi, hogy bár az ellenzéki előválasztások előtt még bizakodó volt a hazai politikai helyzettel kapcsolatban, de mint megjegyzi: közvetlenül a választások előtt már lehetett sejteni, hogy matematikai esélye sincs az ellenzéknek. Most már annyira nem is bánja, hogy az ellenzék idén áprilisban annyira leszerepelt,

mert legalább kiderült, hogy semmire sem jók. Ha nyertek is volna véletlenül, pont addig húzták volna, mint a Tanácsköztársaság.