Fontaines D.C.

A fesztiválokban az a jó – és ez alól a Sziget sem kivétel –, hogy a legjobb dolgok nem mindig a legnagyobb színpadon történnek. Itt van mindjárt a dublini Fontaines D.C. koncertje, amely az utolsó napon, azaz augusztus 15-én éjféltől lesz a FreeDome presented by Mastercard nevű színpadon, azaz a Sziget második legnagyobb koncerthelyszínén. Szép és szimbolikus ez az éjféli kezdés, hiszen a Fontaines D.C. világában van valami nagyon vonzóan gótikus, sötét és költői. Ha az itt és most-faktort nézzük, vagyis azt, hogy a kínálatban melyek azok a fellépők, akik éppen nagyon felfelé mennek, nagyon aktuálisak és nagyon frissek, akkor az 2017-ben Dublinban alakult zenekar, amely a nevét a Keresztapa egyik szereplőjétől, az énekes Johnny Fontane-től kölcsönözte, eléggé ott van a spiccen.

A tagokat a posztpunk és az indie gitárzene, a beat írók (Kerouac, Ginsberg) és az ír irodalom (Joyce, Yeats) szeretete kötötte össze, első lemezük, a Dogrel 2019-ben jelent meg, ezt követte a 2020-as A Hero’s Death, majd az együttes csúcslemeze, az idei Skinty Fia. A Fontaines D.C. legnagyobb erőssége az énekes, Carlos O’Connell, aki elképesztően szuggesztív frontember, lehetetlen nem figyelni rá, melegítőnadrágos költőként jön fel, s alá a színpadon, és rettentően megkapó ír dialektusban prezentálja ihletett szövegeit valahol az éneklés és a szövegmondás között. Egyáltalán nem zárójelben jegyezzük meg, hogy itt lesz a Szigeten a Fontaines D.C. dublini ikercsillaga, az ugyancsak nagyszerű Murder Capital is, ők augusztus 12-én 18:30-kor lépnek fel ugyancsak a Mastercard színpadon. (N. R.)

Augusztus 15., hétfő, 00:00 // FreeDome Presented by Mastercard

Meute

Már most, így látatlanban is azt mondjuk, hogy a Meute fogja az egyik legnagyobb show-t csinálni a Sziget nagyszínpadán. A hamburgi, magát techno katonazenekarként (vagy rézfúvós zenekarként) definiáló formáció az egyik legjobb dolog, ami mostanában a zenével történhet: a csapat lecsatlakoztatja a technót a keverőpultról és a kábelekről, és akusztikus hangszerekkel (harsonával, tubával, szaxofonnal, vibrafonnal, derékra csatolható dobszereléssel) adja a repetitív ritmust és az elszállós dallamokat a lábunk alá.

Thomas Burhorn trombitás 11 fős formációja már hét éve létezik, és a banda éppúgy belopta magát a közönség szívébe a nagy fesztiválokon, például a Coachellán, mint Ibiza, Detroit, Róma közterein. (Cs. H.)

Augusztus 12., péntek, 17:30 // Main Stage Dedicated to Dan

Tame Impala

Épp tíz évvel ezelőtt a Tame Impalát egy metróalagútból átalakított bécsi underground klubban láttuk – akkor a Lonerism című aktuális lemezükkel turnéztak Kevin Parkerék –, azóta azonban nagyot fordult a világ az ausztrál zenekarral. Több szempontból is. Először is megszűntek klasszikus indie gitárzenekarnak lenni, már az akkor következő lemezük, a 2015-es Currents is ellépett attól a zsánertől, a két évvel ezelőtti The Slow Rush pedig még inkább. Bejött a képbe az elektronika, a soft rock, a soul-, funk-, és a diszkó-hatások, a frontember-dalszerző Parker – aki az utóbbi két lemezen egyedül dolgozott a stúdióban – azonban bármi is legyen a forma, továbbra is különös és különleges popdalokat ír.

Ugyancsak elég fontos változás, hogy a rétegkedvenc zenekar időközben befutott: utolsó két nagylemezük bekerült a top 5-be az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában, a kis klubokból átkerültek a nagy koncerttermekbe és a fesztiválok nagyszínpadára. Parker mindeközben produceri oroszlánkörmeit is megmutatta, láthatóan jól érzi magát a különféle együttműködésekben – dolgozott többek közt Lady Gagával, Diana Ross-szal, Mark Ronsonnal és Kanye Westtel is. Egy szabadtéri Tame Impala-koncert egy nyári estre tökéletes ajánlat, a James Webb űrtávcső nélkül is ezerszínű galaxisokat láthatunk majd. (N. R.)

Augusztus 14., vasárnap, 21:15 // Main Stage Dedicated to Dan

Woodkid

Tavaly nyáron jutottam el először Woodkid-koncertre, vagyis ez volt az első zenei élményem a koronavírus okozta másfél éves szünet után, talán ezért is jelenti majd ez a program a megfeledkezés garanciáját mindarról, ami az elmúlt időszakban történt – feltehetően sokan épp ezt az érzést keresik majd a Szigeten idén (is). A francia Woodkid ráadásul az az előadó, amelynek az indie ritmusaira épp úgy lehet tömegben ugrálni, mint sátor mellett ülve belül bulizni.  Woodkid a fesztivál harmadik napján, pénteken lép majd fel Justin Bieberrel részben egy időben, így mindenkinek csak ajánlani tudom, aki kicsit alternatívabb programra vágyik.

Személyes kedvencünk még az utcaszínház – a performanszot minden nap megtekinthetjük majd épp azután, hogy a headliner lemegy a színpadról. Tehát aki ezután már indulna is haza, az kifelé pont útba ejtheti a légiakrobaták előadását: a korábbi évek alapján az utcaszínház miatt bőven megéri fél órával több időt eltölteni a Szigeten. (G. D.)

Augusztus 12., péntek, 22:15 // FreeDome Presented by Mastercard

Floating Points

Egy valódi tudóst tisztelhetünk a Floating Points néven zenélő angol brit DJ/producer Sam Shepherdben. Shepherd idegbiológiából és epigenetikából (azaz a gének öröklődésének a tudományából) szerzett diplomát Londonban, korábban pedig klasszikus zenei képzésben is részesült, utóbbit tudva nem meglepő, hogy az őt ért fontosabb zenei hatások között komolyzenei szerzőket, klasszikusokat, Claude Debussyt, Oliver Messiaent, és a dzsessz-legendát Bill Evanst szokta emlegetni.

Ha azt mondjuk, a Floating Points elektronikus zene, akkor persze csak jobb híján ragaszkodunk ehhez az egyébként is kismillió stílust összefoglaló formulához; valójában különös kortárs könnyűzene ez, ami egyesíti a zeneszerzőt érő minden hatást. Nem partikra való tánczene, de nem is kortárs zene, habár meglehetősen absztrakt és elszállós, nem illeszthető az alapértelmezett popzenei formulákba, de nem is dzsessz – hanem mindegyikből egy kicsi, Shepherd külön bejáratú univerzuma. A Floating Points tavalyi nagylemeze, a dzsessz-legendával, Pharoah Sanders szaxofonossal, és a London Symphony Orchestrával készített Promises már jóval több volt, mint ígéret, nem véletlenül landolt a 2021-es év legjobb nagylemezeit összesítő listák egynémelyikén. (N. R.)

Augusztus 14., vasárnap, 01:30 // FreeDome Presented by Mastercard

Oliver Malcolm

A Svédországban született, Angliában és Los Angelesben nevelkedett, szemtelenül fiatal (22 éves) Oliver Malcolm szemtelenül fiatalon kezdte a hiphop-produceri karrierjét is: 16 évesen már másoknak rakott össze számokat. Valószínűleg innen hozza a maximalizmusát, amellyel a saját szerzeményeit is csiszolja, mert Malcolm zenéjének hallatán rögtön az ugrik be, hogy ezekben aztán minden nagyon a helyén van. Tökéletesen egyensúlyoz a töredezett hip hop számok (Helen) és a rádiókba való, dallamos popslágerek (Baby Don’t Go) között is, miközben érződik, hogy a multiinstrumentalista Malcolm valamikor a bébiétellel együtt juttatta szervezetébe elemi és értő kötődését a zenéhez. Nincs is híján az önbizalomnak, kizárólag a saját feje után megy, mikor zeneszerzésről van szó, nem érdeklik sem a toplisták, sem a pénz (ahogy fogalmazni szokott: nem hagyja korrumpálni magát).

Megvan benne a fiatalkori, „ide nekem az oroszlánt is” lendület, miközben higgadtan és analitikusan gondolkozik a művészetéről: „Véleményem szerint minden majdani zenét már megcsináltak, szóval én sem létrehozom a zenét, hanem megtalálom, újra felfedezem. Olyan ez, mint a dinoszauruszok. A dinoszaurusz már a földben van, és csak azért, mert nem látod, még nem jelenti azt, hogy nem létezik.” (Cs. H.)

Augusztus 11., csütörtök, 20:45 // FreeDome Presented by Mastercard

Besh O Drom

Közel képtelenség akármilyen műfajba besuvasztani azt a zenét, amit a Besh O Drom játszik. „Világzene” – szokás mondani, azonban esetükben ez szó szerint értelmezendő: dalaikban cigány, zsidó, magyar népi és balkáni alapokra építenek, méghozzá egyszerre. Ennek az elegynek a besorolásával pedig kár is próbálkozni.

A zenekar 1999-ben, az akkor épp Pepsi Sziget néven futó Szigeten alakult, azóta is rendszeres visszatérői a fesztiválnak.

A Besh O Drom bulija azoknak, akik nem hallották még korábban őket, garantáltan kultúrsokk lesz, főképp a hangzás miatt. Az együttes számai szinte felfoghatatlanul gyorsak, virtuózak, és a zenészek együtt élnek koncertjeiken a közönségükkel: üvölt róluk, hogy abban, amit és ahogyan játszanak, kényszernek, megélhetési zenének árnyéka sincs, életük végéig imádni fogják minden pillanatát.

Aki kimozdulna az elektronikus zenéből, de a fesztivál őrületét egy pillanatra sem hagyná hátra, annak ajánljuk, hogy augusztus 13-án este hét órakor nézzen be a Petőfi színpad környékére, szinte garantálni merjük, hogy nem fog tudni elmozdulni onnan. (K. M. B.)

Augusztus 13., szombat, 19:00 // Hajógyár Petőfi Stage

Viktor Černický – PLI

Aki kíváncsi rá, mekkora robajjal borul dominóként egymásra egy teljes széksor, annak a Szigeten most ezt is lehetősége lesz megtekinteni. A cseh koreográfus, Viktor Černický egy táncosra és 22 konferenciaszékre készített előadása a cirkuszt, a táncot, a bohócművészetet és a fizikai színházat ötvözi. Az alkotónak egyenrangú partnerei a tárgyak, amelyekkel folyamatos kontaktusban van – hol tornyot, hol hegyet épít belőlük, amelyeket aztán lerombol és új alakzatba rendez.

A székek egyszerre szereplők és díszletelemek, amelyek az emberrel szemben nem képesek ellenállni a gravitációnak, így minden pillanatban a táncos döntésén múlik a sorsuk. Černický azonban saját bevallása szerint szándékosan keresi a váratlant és a véletlent az alkotás során, direkt élvezi, ha valami kisiklatja az eredeti elképzeléseit. Ám, hogy a székborogatás sziszifuszi munka, az őrület elszabadulása vagy pusztán öncélú kísérletezgetés, azt már a nézőkre bízzuk, döntse el mindenki kedvére. (O. K.)

Augusztus 14. és 15., vasárnap/hétfő, 15:00 // Theatre-and-Dance Field Presented by Fidelio

Jungle

A Szigeten az örömzene alapvetően a világzenei (idén Europe) színpadra korlátozódik a mainstream és a techno árnyékában, éppen ezért meg kell becsülni, amikor különösebb túlgondolás és csinnadratta nélküli koncertet talál az ember. Ha ilyet keresünk, a brit Jungle péntek éjjeli FreeDome-os fellépése tökéletes választás: az elektronikus funkzenekar rengeteg zenésszel és vokalistával turnézik, és egészen éteri hangulatú bulit tud csinálni, ahol a lényegtelen szövegeket lehet tombolva énekelni, és ugyanúgy csak kellemesen lötyögni is rájuk.

A zenekar számai egyébként ismerősek lehetnek a FIFA-játékoktól az Apple termékbemutatókon át millió helyről, mert tényleg rettentően hallgatóbarát műfajról beszélünk, videoklipjeik pedig a legkiválóbb táncosokat vonultatják fel, hogy a vizuális élmény is legalább annyira kikapcsoló legyen, mint a zene maga.

A Jungle 2019-ben lépett fel utoljára a Szigeten, és amennyire emlékszem, az a legjobb koncert volt abban az évben is – a hangulat sajnos annyira éteri volt, hogy a koncertre végkimerülés közeli állapotban érkezve fél órával a kezdést követően elaludtam a nagysátor előtti fűben, és csak egy szeretetrohamos német fickó öleléseire keltem fel, amikor a bulinak már vége volt. (N. I. L.)

Augusztus 12., péntek, 00:00  // FreeDome Presented by Mastercard

Iceage

A lehető legforróbb kis jégkorszak köszönt be a Szigeten augusztus 15-én, a délutáni órákban. Ekkor lép színpadra a dán Iceage, amely visszatérő vendég Magyarországon. A koppenhágai zenekar 2008-ban alakult, 2011-ben jelentette meg első nagylemezét, a punkos, posztpunkos, noise rockos New Brigade-et. A jelenleg öttagú együttes az évek alatt izgalmas átalakulásokon ment keresztül: a sötét, súlyos, és zabolátlan zúzásból a korábbinál sokkal árnyaltabb és artisztikusabb borongásba fordultak át, Nick Cave kitűnő tanítványai lettek, blues-ból, soulból, country-ból, gospelből, zongorával és fúvósokkal színesített noir balladizmusra nyergeltek át, míg a legutóbbi lemezük, a 2021-es Seek Shelter megjelenésekor a Stonest, a Stoogest, a Jesus and Mary Chaint és a Primal Screamet emlegették a kritikusok.

„Mintha Arthur Rimbaud az Addams Familybe született volna” – ezt írta egy újságíró a zenekar pokolian jóképű frontemberéről, Elias Bender Rønnenfeltről, aki Marching Church néven egyébként egy oldalági projektet is alakított, és aki azzal is a magazinok oldalaira került, hogy összejött az indie-énekesnő Sky Ferreirával. (N. R.)

augusztus 15., hétfő, 17:00 / FreeDome Presented by Mastercard

Princess Nokia

Princess Nokia a Sziget utolsó napján lép fel a FreeDome Presented by Mastercard színpadon negyed kilenckor. Az amerikai rapper és szövegíró Destiny Nicole Frasqueri néven született 1992-ben, a zenei karrierje 2014-ben indult be, és az elmúlt pár évben futott fel igazán, többek között a TikToknak köszönhetően. A népszerűségét a szókimondásának köszönheti, kicsit sem finomkodik, ha arról az üzenetről van szó, hogy a nők (és persze mindenki más is) álljanak ki magukért.

Két évvel ezelőtt ugyanazon a napon, február 26-án adott ki két albumot teljesen más irányba mutató címekkel. Az Everything is Beautiful, azaz „Minden gyönyörű” és az Everything Sucks, vagyis „Minden szívás” beszédesen fejezi ki az előadó kettősségét. Az előbbin jóval lágyabb oldalát mutatja meg, néhol rappelés helyett még angyali hangon is énekel, az utóbbin egy igazi menő csaj perszónáját veszi magára, akinek, ami a szívén, az a száján. Szóval az utolsó napon ezen a koncerten rögtön két hangulatot is kaphatunk, simán megéri. (H. E.)

Augusztus 15., hétfő, 20:15 // FreeDome Presented by Mastercard