Imádom A feleségem történetét. Szerintem az a legjobb film, amiben valaha szerepeltem, nagyon büszke vagyok rá. Megdöbbentő volt látni, hogy egyes kritikusok mennyire utálták

– mondta a Recorder magazinnak adott interjújában Enyedi Ildikó legutóbbi filmjéről Léa Seydoux francia színésznő (007 Nincs idő meghalni, Spectre, Mission: Impossible – Fantom protokoll, A Grand Budapest Hotel, Adéle élete, Éjfélkor Párizsban). Az interjúban arra reagált, hogy a film cannes-i premierje után megjelent első kritikák nem voltak túl lelkesek.

A film fogadtatásáról elmondta: „Amikor később bemutatták Párizsban, egy csomó üzenetet kaptam emberektől, hogy milyen nagy hatással volt rájuk. Az egyik közülük Catherine Deneuve volt, akivel soha nem érintkeztem azelőtt, és egyszer csak a semmiből rám írt, hogy nagyon tetszett neki a film, megérintette őt. Az agyamat eldobtam, hogy vette a fáradságot, és írt nekem.”

A filmről a hvg.hu kritikusa azt írta: különleges, ismeretlen helyekre visz magával, és olyan, mintha nem is film, hanem hosszú, lassú, néha mégis szenvedélyes, kiszámíthatatlan és érzéki tánc lenne.

Különleges, ismeretlen helyekre visz magával Enyedi Ildikó új filmje

A feleségem története Cannes-ban nagy tapsot és rossz kritikákat kapott, a kritikák viszont nemigen szóltak arról, ami valóban fontos ebben a filmben, és ami bőven túl van a filmekből jól ismerhető tartományokon.

A színésznő arról is beszélt, hogy szélsőséges vagy „normális” figurákat nehezebb-e játszania: „Ha valami valódit kell játszani, az mindig megkönnyíti a dolgomat. Ha egy szuperhőst játszanék, neki is megpróbálnám megtalálni az igazságát. (…) Most egy normális nőt kellett játszanom, közben meg én egyáltalán nem vagyok normális. Szóval számomra ez nagyobb elrugaszkodás volt, mint egy szélsőséges figura. Az életem nem normális. A munkám miatt folyamatosan olyan helyzetekbe kerülök, ami távol áll a hétköznapitól” – mondta.

Még több Élet+Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: