Steiner Kristóf szomorú, hogy el kell búcsúzni

Lassan zárják a műsort.

Újabb dragshow következik

A színpadon megint Trinity Bee.

Lefóliázva lépett színpadra Radványi

Steiner Kristóf arról beszélt, hogy sok szülő még mindig nem tudja elfogadni az LMBTQ-gyerekeket és pont tőlük kapnak ezek a fiatalok olyan atrocitásokat, amitől korábban védték/védik őket. Majd felkonferálja Radványi Viki Pride-elnököt, aki lefóliázva jön a színpadra.

Ott vágtak le róla. Steiner megjegyzi, hogy reméli, előtte legalább át nem festették.

„Ma még csak könyveket fóliáznak, de mi lenne akkor, ha néhány év múlva emberekkel tennék ugyanezt? Ma pont azért vagyunk itt, hogy nemet mondjunk a cenzúrára és a jogsértésekre” – mondja Radványi.

13 éves volt, amikor a szomszéd bácsi radiátort szerelt. Szólt a szüleinek, hogy csak női poszterek vannak nála, és mi lesz, ha leszbikus lesz belőle. A szülei szóltak neki, ő pedig a Bravóból kirakott férfiakat a falára, de heteró nem lett. Érezte a szülei szégyenét, mintha valami rosszat tett volna. Szégyellte magát olyan miatt, amit még akkor fel sem ismert magában.

Azóta tudja, mire számíthat a világtól. Nem csak a szomszéd bácsitól, hanem a szüleitől. Megtanulta, hogy nem fogják megvédeni, hanem szégyellni fogják.

Tudta, hogy konzervatívak, de arra nem számított, hogy amikor 19 évesen coming outolt, akkor az anyja azt mondta: „felköltöztél Budapestre, és kimosták az agyadat”. Két évig nem beszéltek, mert az anyja azt is mondta, hogy a nők férjhez menésre, gyerekszülésre születtek.

Olyan világért akar dolgozni, ahol nem a 13 évesnek kell magát szégyellnie, hanem a homofób szomszédnak.

Úgy véli, a homofób kormányok a szégyent használják rendszerszinten. Ezzel nem csak az a baj, hogy antidemokratikus, hanem hogy hazugság: pont a rejtőzködés fogja izolálni a melegeket. Ha pedig bűncselekmény áldozatává válnak, akkor kevesebb emberhez tudnak fordulni.

És itt válik politikává a probléma: vannak képviselőik, miniszterelnökök, akik nem látják el a kötelezettségüket. Azt számon kell kérni. Nem várhatjuk azt a politikusoktól, hogy maguktól térjenek jobb belátásra, ezt ki kellett a múltban mindig erőszakolni. Ehhez aktív közösségre van szükség, akik közösen veszik vissza a jövőjüket.

Ők abban hisznek, hogy a társadalmi változásokat nem egy kampány, hanem rengeteg ember évtizedeken át tartó munkája fogja elérni.

Ezért építkeznek más kisebbségekkel. Ezért büszkék arra, hogy 18 zsidó szervezet csatlakozott a Budapest Pride-hoz.

Ezután egy roma és egy zsidó alapítvány vezetőjét hívja a színpadra.

Kampányt indítanak: Novák Katalint kérik fel arra, hogy lépjen fel a kisebbségekkel szembeni törvényekkel szemben. Ne adjon kegyelmet szélsőjobbos terroristáknak, ne írjon alá olyan törvényeket, amik alkalmasak lehetnek kisebbségekkel szembeni bűnbakképzésre, kirekesztésre, legyen mindenki köztársasági elnöke. Töltse ki a mandátumát, szólaljon fel a sérülékeny kisebbségek védelmében.

Van egy petíciójuk, azt kérik, mindenki írja alá.

„Minden változás emberek közötti interakcióval kezdődik” Arra kér mindenkit, hogy beszélgessen ismeretlenekkel is, hogy ez a változás elkezdődhessen.

Szivárvány családban felnőtt ember még soha nem beszélt a Budapest Pride-on - eddig

Palugyai Sári, szivárvány gyerek következik a színpadon. Steiner előtte még elmondta, hogy szivárvány családban felnőtt ember még soha nem beszélt a Budapest Pride-on.

"Még mindig nagyon időszerű ez az esemény, nekem ez egyet jelent a szabadsággal" - kezdi Palugyai. A szüleire és önmagára is nagyon büszke. Nem kellett soha attól félnie, hogy a szülei ne fogadnák el olyannak, amilyen, és ösztönözték, hogy higgyen saját magában. Ettől jó szülők, nem az identitásuktól. Ezt csak ők értik, a törvényhozók nem.

Azt mondja, nehéz így felnőni Magyarországon a külső atrocitások miatt, sokszor került emiatt kellemetlen helyzetbe.

„Harcolni fogok azért, hogy más szivárványgyerekek is boldogan élhessenek és nőhessenek fel az országban” – fogadja meg, majd elmondja, ez egyik anyukája Lang Györgyi.

Gyerekként is érezte, hogy a Pride az a közeg, ahol nem kell félnie. Most épp fiúba szerelmes, de ha lányba lesz, az se baj. „És soha nem akartak átoperáltatni.”

„Hallgassatok sok Pa-dö-dőt, és fogadjátok örökbe sok kutyát, legyetek minden nap olyan boldogok, mint ma!” — zárta beszédét.

Táncba hívják a Pride-osokat

“Fogok én valaha így mozogni, mint Trinity Bee? Gyertek el este a rainbow partyra és kiderül!” — értékelte a  beszédeket oldó performanszot Steiner Kristóf.

"Nem akarok olyan országban élni, ahol könyveket fóliáznak le"

Steiner Kristóf műsorvezető szerint attól lesz jó egy politikus, ha az emberek pártján áll, és nem csak átadja az ideológiát, amiben hisz, hanem egy csomó más dolgot is lehet tanulni tőle. „Ilyen a vitakultúra is” - ezzel konferálja fel Bedő Dávidot.

„Büszkén vállaljuk az LMBTQ-közösséghez tartozásunkat” – mondja.

Az év többi napján nem sok okunk van az örömre: egyre rosszabb az LMBTQ- emberek élete, kormányszintű az uszítás, sorozatos a jogfosztás. Nem akar olyan országban élni, ahol két férfi, vagy két nő ne sétálhatna kézen fogva az utcán, mert félniük kell.

Nem akar olyan országban élni, ahol könyveket fóliáznak le, vagy ahol egy padot nem lehet befesteni, mert a fasiszták lefestik.

„Közösen kell együtt menni - egyedül halkak és gyengék vagyunk, együtt erősek - mindenkinek együtt kell működnie, így és csak így van esély elnyomás nélküli, politikai uszítás nélküli, boldog jövőre.”

Bejelenti: megalkották az egyenlőségi nyilatkozatot. Ennek alapján tudnak a politikai pártok és a civil szervezetek együttműködni.

Ezt a parlament egyenlőségi munkacsoportja hozta létre.

Karácsony: "Jó estét Pride, jó estét szerelem, sziasztok magyarok!"

"Jó estét Pride, jó estét szerelem, sziasztok magyarok" – kezdte a beszédét Karácsony Gergely főpolgármester, aki azt mondja, számára természetes, hogy itt van. Fejből beszél, a szövegét „lefóliázták”, a „fejből való szövegeléssel” fellép a homofólia ellen.

Úgy véli, a Pride politikai demonstráció helyett kezd örömünneppé válni, viszont az ország nem elég szabad.

Egy olyan város, ahol az LMBTQ-emberek, a romák, vagy a diákok nem szabadok, ott senki sem szabad – mondra, majd hozzátette, egy haza akkor szabad, ha egyben szolidáris is. Szerinte ezért ki kell állni mindenki mellett, akiket a hatalom el akar taposni.

Ha valaki a politikában céltáblává válik, akkor minél nagyobb, annál nehezebb eltalálni, ezért kell szerinte szerveződni. „Ha nagy céltáblává válunk, akkor már nem fognak megpróbálni lövöldözni ránk.”

„Gondoljatok azokra is, akik egyedül vannak” – figyelmeztet -, akik a politikai propaganda állandó gyűlöletgépezetének áldozatává váltak. „Bármikor lehetsz Soros, hajléktalan, kerékpáros, zsidó, cigány, vagy bárki, aki nem asszisztál a rendszernek ahhoz, hogy a valós problémákat a gyűlölettel takarja el, hogy arról beszéljünk, ki kit gyűlöl és nem arról, hogy milyen nehezen élnek az emberek ebben az országban”

A „gyűlölet esőjében” Budapest szerinte sziget, És ilyen szabad, szolidáris szigetnek kell megőrizni, hogy mindannyiunk közös otthona lehessen.

Karácsony Ferenc pápát idézi, aki azt emelte ki, amikor itt járt, hogy Budapest a hidak városa, azoké a hidaké, amik embereket kötnek össze. „Őrizzük meg ezeket a hidakat!” – teszi hozzá Karácsony.

„Szeressétek ezt a várost, mert ez a város is szeret titeket” – búcsúzik.

Szénási Szilvia követi a színpadon, ő az UCCU vezetője, szerinte a romákkal kell elindulnia a valós társadalmi párbeszédnek. Mint mondja, ő édesanya, feleség, de elsősorban ember. Befogadó és elfogadó világért dolgozik. Ó is megtapasztalta, milyen kirekesztettnek lenni.

„Ma Magyarországon romának lenni sok esetben stigmát, szociális problémát jelent, akiket valamihez fel kell zárkóztatni.” Megtanult együtt élni ezzel, élete része a kirekesztés megtapasztalása. Ezt a gyerekei is elszenvedik. Ezért eleinte dühöt, tehetetlenséget érzett, hiszen a fiát bántották azért, amiről nem tehet. Ő meg akarta védeni, hogy boldog, önazonos, kiegyensúlyozott felnőtté váljon. Szülőként úgy van vele, hogy nem tud mást tenni, mint óvni és védeni a gyerekeit. Hinni szeretne abban, hogy erőt tud adni a fiataloknak, hogy ne adják fel a küzdelmet.

„Vannak, akik feladják a harcot, de mi egy elfogadóbb világért dolgozunk!”

A menet eleje lassan visszaér a Városligetbe

17 órától a Vajdahunyad vár előtt lesznek a beszédek és folytatódik a fesztivál. Ott sokan ledőlnek az árnyékba. Közben valaki a színpadon hamisan énekel egy népdalt.

A Hatvannégy Vármegye aktivistái megint felálltak, de nem engedik közel a tömeghez őket:

Egy kávézó meglátta a Pride-ban a marketing lehetőséget