Miután megnézhettem A híd első két részét, automatikusan az jutott eszembe, hogy ha Philip Zimbardo a híres-hírhedt, stanfordi börtönkísérletét – amelynek egyébként a hitelességét az utóbbi években már megkérdőjelezik – ma csinálná meg, lehet, hogy reality készülne belőle. A szociálpszichológia egyik legismertebb kísérletében Zimbardo önkéntesen jelentkező diákokra osztotta rá a börtönőr és a fogvatartott szerepét az egyetem alagsorában berendezett börtönben. A cél az volt, hogy kiderítse, az adott szituáció, a hatalmi alá-fölérendeltség milyen meghatározott viselkedésformák felvételére készteti a résztvevőket. Márpedig, ha nézőként végigkövetnénk mondjuk, egy valóságshow epizódjaira bontva, miként azonosulnak új szerepeikkel az alanyok, vagy éppen hogyan utasítják vissza az új identitásuk irányába való teljes elköteleződést, és közben azon töprengenénk, vajon mi miként cselekednénk, milyen döntéseket hoznánk a résztvevők helyében, minden bizonnyal nagyon érdekfeszítő televíziós élményben lenne részünk (ha nem is realityben, de filmben egyébként már többször is feldolgozták a kísérletet).

Ezzel persze nem azt akarom állítani, hogy az HBO első saját gyártású, magyar valóságshow-ja olyan kegyetlen, visszaélésekre lehetőséget adó szituációkba löki a kiválasztott szereplőit, mint amilyenbe a börtönkísérlet alanyai Zimbardo állítása szerint kerültek, de azt igen, hogy

igazi szociálpszichológiai csemege lett A híd is.

Még akkor is, ha egy dokureality alapvetően nem elsősorban edukálni, tudományos elméletet alátámasztani, hanem pusztán szórakoztatni akar. Egy élőszereplős, stratégiai társasjátékkal van dolgunk, aminek – őszintén mondjuk – minden percét csak élvezni lehet.

Warner Bros. Discovery

Az HBO már régóta tervezte, hogy Magyarországon is kipróbálja a non-scripted műfajt, és végül a választása egy olyan külföldi licencre esett, amelynek az eredetije spanyol, és már öt országban bizonyított, mire az HBO megrendelésére a Free Monkeys Production megcsinálta a magyar verziót. A Free Monkeystől Rubin Kristóf és Ócsai Dorka, illetve az HBO-tól a Závorszky Anna és Szalontay Mária producerek által jegyzett hazai változatban 14 szereplőt a romániai Kolozs megyébe, a Bélesi-víztározó partjára navigálnak. Itt erdei táborra emlékeztető körülmények fogadják a játékosokat – kedves faházikó a hegyek ölelésében, korlátozott mennyiségű meleg víz, tűzrakás, vízbe nyúló stég, természet csendje, miegymás. A csapatnak azonban nem sok ideje van kiélvezni a hely vad romantikáját, hamar kiderül ugyanis a számukra, hogy nagyon kemény fizikai és szellemi kihívás vár rájuk a következő három hétben: valahogy meg kell építeniük egy 250 méteres hidat a tó közepéig, ahol egy 30 millió forintot rejtő láda várja őket. Vagyis a nagy pénzjutalom reményében úgy kell majd versenyt futniuk az idővel és egymással is, hogy közben egy, a lehetetlen határát súroló, komplex feladattal kell közös munka során megbirkózniuk.

Oké, de mégis mi izgalmas van abban, hogy egy marék ember heteken keresztül farönköket hasogat, meg krumplit pucol a tábori konyhában?

– kérdeztük a sorozat beharangozójakor elsőre, mire jött az HBO, és azt mondta, „fogd meg a söröm”.

Merthogy A híd minden lett, csak unalmas nem. Hogy kezdjük a legkellemesebb meglepetéssel: helyenként könnycsordulásig viccesre sikerült a produkció. Elsőre valószínűleg nem is gondolnánk, mennyire szórakoztató végig nézni, ahogy a kezük ügyébe akadt fűrésszel félszegen barátkoznak a szereplők, vagy a tájoló használatához megadott irányszög alapján a kezdők indokolatlan önbizalmával vágnak neki az útnak a nagy tavon, hogy nem sokkal később aztán kiderüljön, előbb csónakot evezni kéne megtanulni. Az ilyen helyzetkomikumok azért működnek, mert pontosan tudjuk, milyen gyorsan véreznénk el mi magunk is egy ilyen erdei küldetésnek már a legelején, pláne akkor, ha kizárólag áramot nem igénylő, „kőkori” barkácseszközökkel látnának el bennünket a műsor készítői.

The Orbital Strangers Project

Vagyis a flex, az elektromos csavarhúzó, a fúrógép és társai valahol egy messzi barkácsáruház polcain önelégülten figyelik, ahogy A híd játékosai „pattintott kővel” hidat csinálnak.

Bár nincs a hagyományos értelemben kitalált forgatókönyve A hídnak, az alkotók ügyeltek arra, hogy attól még legyen húzása és feszültsége a sorozatnak, legyenek cliffhangerek az epizódok végén, hogy aztán ne tudjuk abbahagyni a műsort, és igazi binge watching élményt kapjunk.

Ezt egyrészt úgy érték el, hogy minden holtidőt – vagyis a semmittevést a tornácon, a fogmosást, hasvakarást, láblógatást és egyebeket –, amely a sztorihoz érdemben nem ad hozzá, kivágtak a jelenetekből, így nagyon feszesre szabott cselekményt kínálnak fel. Másrészt pedig a hídeszkábáláson túl a résztvevőket különböző extra feladatok elé állítják, amelyeket a játékmester/műsorvezető Magyarósi Csaba általában levélben tudat a játékosokkal.

Ez egy olyan valóságshow, ahol a hálóhelyiség nincs bekandikamerázva – sőt eldugott kamerák egyáltalán nincsenek, végig operatőrök követték az eseményeket a forgatáskor –, és itt nem kell lárvaturmixot innia senkinek, viszont a plusz kihívások során rendre nehéz választásokra kényszerítik a játékosokat. Dönteniük kell például egy, a hídépítést megkönnyítő külső segítség vagy egy kisebb, de a híd elkészülte nélkül is járó pénznyeremény között; határozniuk kell arról, hogy ki legyen a tábor vezetője, vagy, hogy kit küldjenek rejtélyes kiküldetésre; máskor pedig a társakért vállalt felelősség nehéz, vagy épp a titok még annál is nehezebb terhét rakják rá az egyes szereplőkre. Ebben a sorozatban mindenkinek az együttműködésére szükség van a haladáshoz, nyerni viszont nem mindenki fog. Az előre sokszor nem tisztázott feladatok és szabályok miatt a szereplők homályos támpontok alapján kell, hogy tájékozódjanak a saját, a mások és a csoport érdekei mentén, no meg a hátsó szándékok egyre szövevényesebb terepén.

HBO Max/The Orbital Strangers Project

Egy ideiglenes minitársadalom formálódik a szemünk láttára, ahol a másik épp úgy lehet bizalmas, mint ellenség, barát vagy hasznos informátor, vezető vagy követő. Mindeközben pedig számos problémás helyzet adódhat, amire talán senki sem számít. Az első pillanattól kezdve komoly kihívás például az, hogy miként kerüljék el a játékosok, hogy a feladatokat ne a klasszikus nemi szerepek alapján osszák le, vagyis a fizikumot rendesen igénybe vevő favágás és facipelés ne csak a férfiak reszortja, a konyhában sündörgés, az éhes kommunára főzés pedig ne csak a nők feladata legyen.

Kisebb bonyodalmat okoz, hogy – amiként azt az egyik játékos megfogalmazza – a politikai korrektség ne menjen a hatékonyság rovására.

Már talán ennyiből is érezhető, hogy mennyire nem a f*szhelikopterező VVBélák és VVGizik világa ez. Hogy a sorozat minőségében felülmúlja az összes, Magyarországon eddig ismert, kereskedelmitévés valóságshow-t a Ford Boyard – Az erődtől kezdve a Való Világon és az Éden Hotelen át a Celeb vagyok, ments ki innenig. De nemcsak az eddig leírtak miatt lesz százszor nézhetőbb az egyébként mozis minőségben felvett A híd az összes többinél, hanem azért is, mert szereplői egytől egyig értelmes, szimpatikus, szerethető emberek. A casting során sikerült fiatal felnőttekből egy, a problémákhoz intelligensen hozzáálló és sokszínű csapatot összeállítania az alkotóknak, ahol nem celebek és nem wannabe celebek ripacskodásait kell néznünk.

Van a játékosok között ipari formatervező, irodai asszisztens, hokiedző, elméleti fizikus, kajakos, professzionális erősember, zenész, színész és transznemű influenszer is. Az ő gondolkodásukkal, taktikáikkal nagyon könnyű együtt menni és azonosulni, így kétségeik és választásaik, morális dilemmáik nézőként is átélhetők. Mikor kell a közös, mikor inkább az önös érdeket nézni? Hogyan lehet csapatban érvényesülni úgy, hogy közben átvidd az akaratod, manipulálj és szövetségeket köss, vagy másokkal kapartasd ki a gesztenyét? – nem egyszerű kérdések ezek, és minden játékosnak meg kell találnia a saját morálisan védhető és kevésbé védhető válaszait.

Az alkotók jó érzékkel választották ki a nagyon különböző személyiségtípusokat; ráéreztek, kinek lesz a legnagyobb az igazságérzete, kik lesznek a legkomikusabb figurák (itt meg is említenénk a két, ezúttal civilként jelenlevő színészt, Noé Viktort és a Besúgóból ismert Varga Ádámot), vagy, hogy kik lesznek azok a szereplők, akik nemcsak lézengenek a sorozatban, passzív elszenvedői a cselekményeknek, de mozgatják is a szálakat, hiszen fondorlatok, háttérben machinálás és dráma nélkül nincs semmilyen sorozat, még reality sem.

A sorozat premierje augusztus 11-én lesz az HBO Maxon.