Mozgékonyság, az önellátás, a szokásos tevékenységek, a fájdalom/rossz közérzet és a szorongás/lehangoltság – ebben az öt témakörben mérték fel az egyén szubjektív önértékelésén alapuló egészséggel összefüggő életminőségét a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Technológiaértekelő és Elemzési Központ kutatói. A pontozásnál három értékelési szintet vettek figyelembe: nincs probléma, némi probléma jelentkezik, illetve képtelen az adott tevékenység elvégzésére.

„Minél magasabb az iskolázottság és minél alacsonyabb az életkor, annál magasabbnak értékelték szubjektív egészséggel összefüggő életminőségüket a megkérdezettek. Ugyancsak pozitív irányban befolyásolta az életminőséget az aktív munkaerőpiaci vagy hallgatói státusz, és az is, ha a háztartásban többen – maximum hatan – élnek együtt” – ismertette a kérdőíves életminőség-vizsgálat néhány megállapítását Inotai András, a központ egyetemi docense.

A kutatás eredményeként a lakosság egészséggel összefüggő életminőségéről elmondható, hogy a fiatalabb generációt leginkább érintő terület az öt dimenzióból a szorongás/lehangoltság volt, míg az idősebb kor felé haladva a fájdalom/rossz közérzet, illetve a szokásos tevékenységek korlátozottsága volt a leggyakrabban jelezett probléma – áll a Semmelweis Egyetem közleményében.

„A kapott számértékekből látszik, hogy a 12 és 44 év közöttiek csaknem száz százalékosra értékelték egészséggel összefüggő életminőségüket, ezt követően a mutató tízéves korcsoportonként csökken. A férfiak 55 év felett valamivel magasabbnak ítélték életminőségüket, mint az azonos korú nők” – emelte ki Inotai András.

Az adatokat 22 év távlatából összehasonlítva az is elmondható, hogy jelentősen javultak, vagyis több mint harminc százalékkal csökkentek a középkorúaknál, főként a nőknél a szorongás/lehangoltság, illetve a fájdalom/rossz közérzet dimenziókban mért mutatók. Emellett érzékelhetően csökkent a férfiak és nők közötti életminőség-különbség is.