Nem hiszem, hogy az iskolához jól értő szakértők hozták meg a döntést a telefonok betiltásáról” –  

röviden így összegezte tapasztalatait egy budapesti általános iskola igazgatója az egy hónappal ezelőtt bevezetett iskolai mobiltilalomról.

A Belügyminisztérium rendelete augusztus végén kavart port a hazai nyilvánosságban, és még nagyobb visszhangot kapott, amikor felmentették a budapesti Madách Imre Gimnázium igazgatóját, aki nyilvánosan jelezte, hogy nem fogják begyűjteni a telefonokat a diákoktól.

Később kiderült, hogy a gyakorlati megvalósítás sem volt túl zökkenőmentes. Az évkezdéskor hallottunk intézményekről, ahol átlátszó dobozokba rakták a telefonokat, vagy egyszerűen az iskolatáskák mélyére, máshol a szekrénybe, de voltak elrugaszkodottabb próbálkozások is, mint a buborékfólia vagy a gyerekek zoknijai. Most annak jártunk utána, egy hónap elteltével változott-e a helyzet.

Bár azóta még csak négy hét telt el, az eddigi tapasztalatok alapján már most látszik, hogy a rendelet még úgy is átgondolatlan volt, hogy akadnak pozitív hatásai is.

“Elvágták a köldökzsinórt, már nincs közvetlen kommunikáció a tanárok és a szülők között, de a diákoknak is nehezebb átadni, ha például elmarad egy óra” – számolt be az egyik leggyakoribb nehézségről a fővárosi általános igazgatója, aki szerint komoly problémát okoz, hogy nem tudják online elérni a diákokat napközben. Eddig, ha valamelyik diáknak baja volt, lebetegedett, otthon hagyta a füzetét vagy az ebédjét, akkor egyszerűen szólt a szüleinek, vagy a szülők a tanároknak. De gyakran az iskolán belül is online kommunikáltak, ha másik terembe került az óra vagy helyettesítés volt. Ez most megszűnt. 

Az intézményvezető azt is problémásnak nevezte, hogy a tankönyvekben egyre több a telefonokhoz kötött feladat, például földrajzórán a GPS-ben kell megkeresni városokat, történelemből pedig az interneten szoktak megnézni forrásokat, ezt pedig szerinte figyelmen kívül hagyja a szabályozás. A rendelet alapján ugyan van mód arra, hogy elővegyék a készülékeket a diákok az órán, de ehhez az igazgató előzetes engedélyére van szükség, ami viszont túl körülményes, így náluk ezeket a feladványokat egyszerűen átugorják.

AFP / DPA / Fabian Sommer

Hasonló gondokkal más intézmények is küzdenek. Egy vidéki egyetem gyakorlógimnáziumában az intézményvezető külön megkérte a pedagógusokat, hogy az első két hétben ne használják tanórán a telefonokat, hogy a diákok könnyebben megszokják a változást. Azóta viszont, aki órán használni szeretné a készülékeket, az felveheti az adott osztály dobozát a tárolásra használt szekrényből.

“Ezzel viszont a mi időnk is elmegy a szünetben, illetve az órán is sokáig tart egy egész osztály telefonjait kiosztani és összeszedni” – mondta az egyik ott tanító pedagógus. 

A tanárokra vonatkozó szabályozás pedig tovább borzolta a kedélyeket.

Eddig sem a Facebookot pörgettük munkaidőben. Az viszont nagyon komoly problémát okoz, hogy nem tudjuk online elérni a diákokat nap közben”

– mesélte a gyakorlógimnázium pedagógusa a kormány határozatáról, amelyben úgy döntöttek, hogy az lesz a legjobb, ha a pedagógusok kezeibe se kerül telefon, ezért rájuk is kiterjesztették a korlátozást. 

“A mi tanáraink szolidaritásból eleve úgy döntöttek, hogy nem mobiloznak, bár az órákon sosem volt náluk a telefon, így nem jelent komolyabb csapást a rendelet” – ezt pedig már a budapesti igazgató mondta a kialakult helyzetről.

Visszatértek a klasszikus unatkozási formák

Még ha nem is minden tökéletes, a rendeletnek akad néhány meglepő haszna is.

“Ambivalens vagyok a tilalom hatásaival kapcsolatban. Bár nem értek egyet az általános tiltással, de az tagadhatatlan, hogy a kisebb évfolyamokon sok a pozitív hatás” – összegezte a véleményét az általános iskola igazgatója, aki örömmel látja, hogy többet játszanak a gyerekek, kimennek az udvarra, szaladgálnak, míg korábban mindig elővették a szünetben a telefont.

AFP / Clement Mahoudeau

A gyakorló gimnáziumban is azt tapasztalták, hogy az első napokban feltűnően több volt a tanórai beszélgetés, de aztán megjelentek a rejtvényújságok, a füzetbe firkálás, padon fekvés és a többi klasszikus, régi unatkozási forma. Ennek ellenére mégis azt veszik észre a pedagógusok, hogy

egyre többen és látványosabban figyelnek az órákon.

“Az idősebb diákoknál viszont valamivel nagyobb az ellenállás, az igazán rafináltak különböző trükkökkel is próbálkoznak, például két telefont is magukkal hoznak. Emiatt jelentősen megnőtt a középiskolák mosdóinak mobilforgalma” – mondta a budapesti pedagógus, aki bár egy általános iskolában tanít, de kollégáitól többféle csínyről is hallott a felsőbb évfolyamokon.

A trükközést elősegíti, hogy az érettségihez közeledő tanulóknál eleve káoszt okoz, hogy össze-vissza járnak be az iskolába, van, akinek nulladik órája van, míg másnak elég a második órára beérni, így nehezebb nyomon követni, hogy kinek, mikor kell leadnia a telefonját.

Az igazi lázadóknál olyan is előfordult, hogy beállítottak több ébresztőt és úgy rakták el a mobilokat a dobozba, ami így felváltva csörgött a titkárságon vagy a portán. Az is rendszeres, hogy a felsőbb éves diákok, akik saját autóval járnak iskolába, azt mondják, hogy az autóban hagyták a telefont, de a tanároknak nincs idejük arra, hogy ezt ellenőrizzék.

Szatyor, zokni és buborékfólia

A legnagyobb kérdés szeptemberben az volt, hogy mégis hogyan fogják tárolni a több száz telefont az iskolákban. Erre egy hónappal később sem született egyetemes megoldás, ezért van, ahol még mindig zokniba rakják reggel a gyerekek a mobilokat, míg máshol egy műanyag dobozban vagy ikeás szatyorban gyűjtik őket. De a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint vannak iskolák, ahol megengedik, hogy egyszerűen a táskájukban hagyják a készülékeket a tanulók.

Telefontárolás egy holland iskolában.

AFP / ANP / Iris van den Broek

Szeptember elején azt mesélte nekünk egy diák, hogy többet nem tárolhatja a tankönyveit a saját szekrényében, helyette egész nap magával kell cipelnie a felszerelését és a tornaszereit.

„Reggel megkapjuk a szekrénykulcsot, kikapcsolt állapotban belerakjuk a telefonunkat, ezután bezárjuk a szekrényt, majd a portán leadjuk a kulcsokat. Ezt majd az utolsó órán kapjuk vissza az órát tartó tanártól, így viszont, amit eddig tároltunk benne, azt ki kell venni” – részletezte akkor. Most egy hónap elteltével újra felkerestük, hogy változott-e a helyzet. Kiderült, hogy a diákok kreatívan kezelik a helyzetet, ugyanis ismét használják a szekrényeket, mert egész egyszerűen másoltak hozzá pótkulcsot. 

A budapesti igazgató iskolájában egész egyszerű a helyzet, minden reggel berakják egy borítékba a telefonokat a gyerekek a titkárságon, amire ráírják a nevüket, majd a nap végén indulás előtt elmennek értük. Ugyanakkor kiemelte, hogy hozzájuk kevesebb diák jár, részben ezért is megy ott minden flottul, de a nagyobb intézményeket igazgató kollégáitól azt hallotta, hogy komoly fennakadásokat tud okozni reggelente, hogy 2-300 telefont kell elkobozni a gyerekektől, mint a gyakorlógimnáziumban is, ahol az első és az utolsó órákból 5-10 perc megy el a telefonok beszedésével és kiosztásával.

Szekrény még nincs, de a rabok már dolgoznak rajta 

Hosszú távon a legtöbb iskolában külön szekrényeket szeretnének elhelyezni a telefonok tárolásához. A budapesti igazgatótól egészen meglepő dolgot hallottunk: ő szeptember végén adott le egy bútorrendelést a Büntetés-végrehajtás (BVOP) részére, ugyanis a magyar börtönök rabjai készítik majd a szekrényeket, ahova elzárhatják a pedagógusok a digitális eszközöket. Mivel októberig kellett megrendelni a bútorokat, így szerinte leghamarabb tavasszal fognak elkészülni. Ezzel kapcsolatban küldtünk kérdéseket a BVOP-nak is, de a cikk megjelenéséig nem kaptunk választ.