Hatvan felett a romantika különéléssel az igazi

Általában a fiatalabb, húszas éveiben járó korosztály életmódjára jellemző, hogy bár komoly kapcsolatban vannak, mégis külön élnek a partnerüktől – például, mert még nem tudnak megengedni maguknak egy közös otthont. A külön lakcímmel járó együttlét létező párkapcsolati megoldás más korosztályokban is, de egy friss tanulmány most arra jutott, hogy kifejezetten jót tesz a hatvanasok mentális jóllétének. 

Azok a párok, akik a későbbi életkorban találkoznak, és úgy döntenek, hogy nem költöznek össze,  megtapasztalják a házassághoz vagy az élettársi kapcsolathoz hasonló mentális egészségi előnyöket – de az ilyen kapcsolatokkal járó súrlódások, „intenzív napi interakciók” és gondozási kötelezettségek nélkül – mutatta ki a kutatás. Ezzel a megoldással kikerülik a jogi és intézményi kötöttségeket is, amelyek megnehezíthetik a kilépést egy boldogtalan házasságból. 

A brit adatokra támaszkodó kutatás megkérdőjelezte azt az elképzelést is, hogy az idősebbek a házasságot és az együttélést jelentő hagyományosabb párkapcsolati megállapodásokat részesítik előnyben, megállapították ugyanis, hogy ha a 60 felettiek új kapcsolatot alakítanak ki, a házasságnál tízszer valószínűbb, hogy az „együtt, de mégis külön élve” elrendezést választják. 

A kutatást ismertető The Guardian-cikk a hírességek világából a színésznő Helena Bonham Carter és a rendező Tim Burton 13 éven át tartó kapcsolatát hozza fel példaként, akik ez alatt az idő alatt két szomszédos lakásban éltek. 

Korábbi kutatások kimutatták, hogy a házasság és az élettársi kapcsolat mentális egészségi előnyei nagyobbak a férfiak, mint a nők esetében, és hogy „az idősebb nők jellemzően nagyobb részt vállalnak a háztartási és gondozási feladatokból” az ilyen kapcsolatokban.

Ezzel szemben az idősebb nők és férfiak hasonló mentális egészségi előnyöket élveznek a különéléssel járó kapcsolatokból – derül ki tanulmányból.