„A gombák mindenütt ott vannak, de könnyű nem észrevenni őket. Ott vannak bennünk és körülöttünk. Fenntartanak bennünket, és minden egyebet is, ami nélkülözhetetlen a számunkra. Miközben ezeket a szavakat olvassuk, a gombák folyamatosan hatással vannak magára az életre is úgy, ahogyan azt évmilliárdok óta teszik. Köveket esznek, talajt teremtenek, szennyező anyagokat emésztenek meg, táplálják és megölik a növényeket, életben maradnak a világűrben, látomásokat váltanak ki, táplálékot termelnek, gyógyszereket állítanak elő, állatok viselkedését befolyásolják, s hatással vannak a Föld légkörének összetételére. Kulcsfontosságúak ahhoz, hogy megértsük a bolygót, amelyen élünk, és azt, ahogyan gondolkozunk, érzünk és viselkedünk. Életünket mégis javarészt a szemünk elől elrejtve töltik, és fajaik több mint 90%-át még le sem írták. Minél többet tudunk meg róluk, annál kevesebb dolgot tudunk nélkülük értelmezni.”

Merlin Sheldrake Az élet szövedéke című könyve indul így, hogy aztán a fiatal brit biológus háromszáz oldalon (és több mint száz oldalnyi tudományos jegyzeten) keresztül bizonyítsa: a gombák sokkal izgalmasabbak annál, mint hogy féljünk tőlük, azon merengjünk velük kapcsolatban, hogy paprikásnak készítsük el vagy kirántsuk őket, netán bakfis módjára vihorásszunk azon, hogy ezek a lények tudnak hallucinogén hatást is kiváltani.

Lakos Gábor

Tényleg csak ajánlani tudjuk a könyvet, egyszerre kalandregény, gazdasági elmélkedés és ezoterikus agymenés, ami segít megérteni a földi civilizáció történetét és a jövőjét is. De persze megértjük, ha valakinek nincs kedve elmélyedni benne, és mi sem azért ültünk most le, hogy erről írjunk. Hanem egy társasjátékról, amelynek az alapvetése sokban hasonlít Sheldrake-ére: a gombákat nem szép, kalapos, néha mérgező, néha nagyon is ízletes, növényszerű valamiként mutatja be, hanem

a világ legnagyobb konspirátoraiként, amelyek épp úgy behálózzák a világot, mint a Kreml propagandistái.

Erre utal már a játék neve is: Mycelia, vagyis micéliumok. A micélium vékony szálak – gombafonalak, más néven hifák – hálózata, amelyekből a talajban gyökérszerű, de annál kifinomultabb kolóniák jönnek létre. A gombák ezeken keresztül vesznek fel és közvetítenek tápanyagokat, és ezekből nő ki az, amit a köznapi nyelvben gombának nevezünk, kicsit tudományosabban pedig a nagygombák termőteste. A termőtest szintén hifákból áll, a célja az, hogy spórát termeljen, ezek elszórásával pedig új micéliumok jönnek létre. Így biztosítva lesz a gombafaj túlélése, miközben maga a termőtest elrohad – vagyis más (részben gomba-) fajok lebontják, ebből is táplálva saját micéliumaikat.

Lakos Gábor

Hogy mi szükség volt arra, hogy egy gombaalaktan-vizsga első tételét zanzásítva leírjuk? A Mycelia lényege éppen ennek a körforgásnak a szemléltetése játékos formában. A cél nem az, hogy megismerjük a gombafajok tulajdonságait, nem is az, hogy recepteket tanuljunk.

Ez egy taktikai játék, ahol mi a saját micéliumunkkal területet hódítunk el egy másik micélium elől,

és ahol arra törekszünk, hogy „elpusztítsuk” a nagy gonddal nevelt, néha igencsak formás termőtestünket, hogy azzal a túlélést és a további hódítást segítsük elő.

Nem nehéz persze belátni, hogy ez így elsőre elrettentően tudományosnak tűnhet, így a nagy kérdés az volt: képes-e egy társasjáték úgy elragadni, hogy azt érezzük, mi is a területért, a gombakirályságért küzdünk játék közben, nem pedig egy vizsgára készülünk fajok nevét magolva.

Szépség és tárgyi tudás

A Splitstone Game Kickstarter-forrásból megalkotott játéka először is azzal hengerel le, mennyire szép. Persze nálam eleve jó ponttal indult, hiszen kedvenc gombám, egy rizike rajza került a dobozára, de már itt is látszik, mennyire igényes illusztrációkat kaptak az egyes fajok. Ilyen fajkártyából egyébként 69 különbözőt találunk a dobozban, a mellékelt játékszabályos füzetben pedig 17-ről teljesen akkurátus, mellesleg még gombászok számára is érdekes leírás is olvasható. Csak egy fun fact: az ízletes vargánya egyetlen termőtestét 1800 kilométernyi hifa alkotja!

Lakos Gábor

Aki látott már kikelni magából gombászt a mesterséges intelligencia által készített leírások, az igénytelen fotók, a rosszul fordított fajnevek és a fogyasztási tippek miatt, az biztosan értékelni fogja ezt az igényességet, aki meg nem, az játék közben is sokat tanulhat a gombákról. A bennünk élő ökológus pedig annak fog örvendeni, hogy a játék igényes, de egyszerű elemei papírból vagy apró fa elemekből állnak, a kis gombácskák már-már ökokarácsonyfára illenének, szerencsére a tervező lyukat nem fúrt beléjük.

De még mindig nem válaszoltuk meg a kérdést: a kártyalapok nézegetésén túl érdemes is játszani a Myceliával?

A játékmenet

Ahogy említettük, stratégiai játékról van szó, ahol a cél a területszerzés, illetve pontszerzés, amelyhez termőtesteket kell szereznünk, majd elpusztítanunk. A micélium terjeszkedéséhez persze szükség van egyre nagyobb térre, így a játéktáblát – vagyis az erdőt – mi magunk is tudjuk bővíteni.

Szerencsére itt be is jön végre a szerencsefaktor, hiszen a terjeszkedés módját és irányát is a véletlen határozza meg. Ettől pedig az egész a tudományos kategóriából átvált a szórakoztató ismeretterjesztésbe, és innentől már csak egy lépésre vagyunk a – fogalmazzunk szépen – kompetitív taktikázástól, vagyis attól, hogyan nyúljuk le a másik ügyesen megszerzett területét, spóráit, hogyan térítsük el a micéliumát.

Nyugi, eljön az is – méghozzá elég rövid idő alatt. A Mycelia ugyanis nem a világ legbonyolultabb és legtöbb időt igénylő játéka. Bár a leírás szerint 40-90 perc a játékidő, sem a leírás megértése, sem egy parti lejátszása nem tartott ennyi ideig (jó, a kettő együtt igen). Nagyjából fél órával számolhatunk ketten és többen is (a játékot legfeljebb négyen játszhatják). Vagyis ideális, ha mondjuk egy társasági összejövetelt nem e köré szervezünk, csak feldobnánk vele – és az sem baj, ha egy-két sört megiszunk közben, nem fogjuk idegesen tépkedni a leírást.

Lakos Gábor

És hogy mi a helyzet a magányos gombászokkal, akik magukban járnák az erdőt – akarom mondani, magukban játszanák a Myceliát? A tervezők egyszemélyes (automata) játékformát is készítettek, aminek én magam kétszer futottam neki. Az első alkalommal a lépéseket jelző ikon megértésénél adtam fel, a másodiknál egyszerűen nem tudtam kimozdítani a holtpontról az automatát, vagyis – bármennyire igyekeztem tiszteletben tartani azt a szabályt, hogy próbáljam nem a saját előnyömre fordítani a játékot – csak én tudtam terjeszkedni, termőtestet termeszteni, mozgatni és elpusztítani. Vagyis nyerni.

A játék közben az sem probléma, ha a társaság nem feltétlenül mikológusokból áll: a stratégiának csak az alapját adja a gombák működése, de a területszerzés nem csak innen lehet ismerős. Talán hozzájárul azonban ahhoz, hogy egy picit jobban értsük a körülöttünk levő természetet.

Kinek ajánljuk? Felső tagozattól bárkinek – aki biológiaórára jár, talán jobban is fogja érteni.

Mennyibe kerül? 17-20 ezer forint között érhető el.

Alapinformációk a kiadó oldalán.

Akinek pedig a gombagyűjtéshez is meghoztuk a kedvét, ajánljuk ezt a cikket: