„Emlékezet” valójában nem létezik – írja a Science Focus. Egy megtörtént esemény felidézésében sok egymással összefüggő sejthálózat vesz részt, és ha valamire nem tudunk emlékezni egy módon, más kapcsolatok segítségével mégis eszünkbe juttathatjuk. Minél gyakrabban idézünk vissza valamit, annál erősebb lesz az adott idegsejtek közötti a kapcsolat, és bár a neuronok száma véges, ilyen kapcsolódásokból gyakorlatilag végtelen számú létrehozható az egészséges agyban. Ilyen értelemben tehát soha nem lesz tele a memóriánk.

Persze, ahogy öregszünk és egyre több mindenre kell emlékeznünk, a kapcsolatok úgy válnak egyre összetettebbé. Amikor pedig az agyunk túlterhelt, ugyanazokat az idegsejteket többféle emlék előhívásában is rugalmasan használjuk. Így valószínűbbé válhat, hogy összekeverjük az eseményeket, vagy más emlékezési nehézségeink lesznek, de ettől még az agyunk tárhelye nem tud „megtelni”.

Fontos azonban hangsúlyozni azt is, a felejtés nem feltétlenül rossz. Ez segítheti, hogy a valóban fontos, gyakran használt információk maradjanak gyorsan hozzáférhetők, viszont kifejezetten bosszantó, amikor tanulunk valamit – például egy új nyelvet –, de egyszerűen képtelenek vagyunk megjegyezni a szavakat, nyelvtani szabályokat.

Így lehet hatékonyabb a tanulás

A tanulás nehézségek megoldásának kulcsa a 2-7-30 szabály – írja az inc.com. Ez nem más, mint a megtanulni kívánt dolog ismétlése a tanulástól számított 2. majd a 7. és végül a 30. napon. A módszer mögötti tudomány Hermann Ebbinghaus német pszichológushoz köthető, aki már az 1880-as években megfigyeléseket tett azzal kapcsolatban, hogyan felejtünk.

Mint korábban említettük, a felejtés nem hiba, hanem az agyunk normális működésének része. Ebbinghaus pedig tudományos alapokra helyezte ezt a „funkciót”, majd megalkotta a „felejtési görbét”, amin azt ábrázolja, milyen gyorsan felejtünk. Az első pár napban nagyon gyors a felejtés, majd a görbe ellaposodik.

A felejtés normális, de tanulás közben bosszantó

AFP / SCIENCE PHOTO LIBRARY

Mint az inc.com szerzője megjegyzi, a 2-7-30 szabályt egy blogger, saját tapasztalata és Ebbinghaus megfigyelései alapján alkotta meg. Neki az működött a legjobban, ha az új információt ezekben az időközökben próbálta meg rögzíteni, és állítása szerint ezzel a tanultak 90 százalékát vissza tudta idézni. Szemben az Ebbinghaus által „természetesként” megjelölt 20-30 százalékkal, ismétlés nélkül szerinte ennyire emlékszünk egy hónap elteltével.

Az ismétlés a tudás anyja A tesztelés a tudás anyja

Bár az nem derül ki, hogy a szerző mennyire képzett akár a pszichológia, akár a memoriterek terén, megfigyelései egybevágnak korábbi kutatásokkal is. Biztosan mindenki hallotta már a mondást, az ismétlés a tudás anyja. Azonban még a 2010-es években született egy magyar kutatás, ami arra jutott, hogy az ismétlés helyett a kulcs a tesztelés.

Racsmányi Mihály vezette kutatócsoport rájött, hogy a tananyag folyamatos ismételgetése valójában nem célravezető. Sokkal hatékonyabb, ha időről időre tesztelni próbáljuk magunkat. Így ahelyett, hogy újra és újra bevinnénk az információt, azt gyakoroljuk, hogyan hívjuk elő – és végül is ez a cél.

Az meg már csak a hab a tortán, hogy a tesztelés során még a rossz válaszokból is tanulunk – összegezte anno az Index a kutatók megállapításait.

Lényegében tesztelést javasol az inc.com szerzője is, például miután elolvastunk egy könyvet, írjunk róla egy egyoldalas összefoglalót. Majd 2-7-30 nap múlva próbáljuk meg újra leírni, anélkül, hogy előtte megnéznénk az eredeti lapot. Tehát nem ismétlünk, hanem teszteljük, majd ellenőrizzük magunkat.

Trükkök a memória fejlesztéséhez

További módszereket is alkalmazhatunk a hatékony tanuláshoz, ha tudjuk, hogyan működik az agyunk. A memóriánkból ugyanis valójában kétféle van. Az egyik a hosszú távú memória, a másik pedig a rövid távú. Minden információ először a rövid távú, más néven munkamemóriába kerül. Azért az elnevezés, mert akkor is ez dolgozik, amikor olvasunk, beszélünk vagy éppen írunk. A hátránya viszont, hogy nagyjából 5-9 információt (számot, nevet, szót, gondolatot) képes egyszerre eltárolni. Minden információ, ami ezután érkezik, az kilök valamit, ami oda korábban bekerült.

Tanulás közben néha tartsunk szünetet

Debby Lewis-Harrison / Connect Images / Connect Images via AFP

Ahhoz, hogy az információ a rövid távú memóriából átkerüljön a hosszú távúba, az agyunknak nyugalomra és pihenésre van szüksége. Ezért érdemes tanulás közben rövid pihenőket tartani. Fontos, hogy a pihenés ne stimulálja az agyat, ne a telefonunkhoz nyúljunk, vagy sorozattal jutalmazzuk magunkat. Helyette csukjuk le a szemünket pár percre, menjünk ki a levegőre vagy igyunk egy kávét, teát, akár egy pohár vizet, miközben megpróbálunk a tanultakra gondolni. Az információk rögzülésében segít az alvás is, ezért hasznos, ha lefekvés előtt még átnézzük a tananyagot.

A rövid távú memória is fejleszthető, akár olyan hétköznapi gyakorlatokkal, mint a különböző keresztrejtvények fejtése, de edzhetjük ennél célzottabban is, például úgy, hogy egyre több képet, számot vagy szót próbálunk egyszerre megjegyezni.

Építsünk memóriapalotát!

Minden információt egyszerűbben jegyezzük meg, ha van mihez kötni, legyen az korábbi tudás, vagy bármilyen más inger. Ezt használják ki a memóriabajnokok is. 2002-ben például Dominic O’Brien állított fel Guiness-rekordot, miután 2 808 (54 pakli) kártya sorrendjét tudta alig pár hibával visszaidézni, miután egyetlen egyszer látta azokat. Vagy Ryu Song, aki egyetlen óra alatt 4 620 random számot memorizált. Meglepő módon az ehhez hasonló teljesítmények hátterében nem valamilyen különleges anatómia vagy kognitív felsőbbrendűség áll – írja a Big Think.

Ehelyett ezek az emberek különböző mnemotechnikai stratégiák segítségével fokozzák a teljesítményüket. Ezt a mindennapokban tudattalanul, szokás szinten is csináljuk, például azzal, hogy a telefonszámokat egy három és kettő kétjegyű számra bontjuk, és így hét helyett csak három számot kell megjegyeznünk. A korábban említett extrém esetekben leggyakrabban a loci módszert alkalmazzák, amely során a megjegyezni kívánt információt mentális térképen, népszerű nevén „memória- vagy elmepalotában” helyezik el. Ez akkor a leghatékonyabb, ha ismerős környezet alapján alkotjuk meg, de kitalálhatunk egy saját külön világot is, aminek minden zegét-zugát pontosan ismerjük.

A módszer azt használja ki, hogy az agyunk sokkal könnyebben emlékszik képekre, mint szavakra. Lényege, hogy az általunk jól ismert helyre (a lakásunk, egy utca, az iroda, vagy kitalált helyszín) helyezünk el erős mentális képeket a megjegyezni kívánt dologról. Például, ha nem akarjuk elfelejteni, hogy reggel le kell vinnünk a szemetet, akkor az elmepalotában elhelyezünk valahova egy hatalmas bűzölgő szemétkupacot, legyen az akár a szőnyeg közepe vagy fürdőkád.

Derren Brow, illuzionista hangsúlyozza, minél bizarrabba mentális kép, annál egyszerűbb emlékezni rá. Persze a módszer igényel némi gyakorlást, például szokásunkká kell tenni, hogy újra és újra végigjáruk az elmepalotánkat, előhívva azokat a képeket, amikre emlékezni szeretnék. Emellett érdemes piciben kezdeni és aztán folyamatosan tovább növelni a palota területét, hogy minél több dolgot tudjunk benne elhelyezni. Például kezdhetjük a lakásunkkal, aztán jöhet az utca, majd a villamosmegálló és így tovább bővíthetjük a mentális térképet, lényegében a végtelenségig.