Interjút készített az olasz Repubblica Björn Borg egykori svéd teniszbajnokkal önéletrajzi könyvének apropóján, amelyben többek között függőségeiről, pályája hirtelen befejezéséről és rákbetegségéről is őszintén beszél. Mint mondta, a könyv elkészítésében – ami három évbe telt – és a démonaival való megküzdésében harmadik felesége, Patricia segítette. „Ő a legjobb barátom, mindent tud rólam (…) ő volt a megfelelő személy, hogy szembenézzek magammal, még akkor is, ha ezzel kockáztattam a válást.”
A most 69 éves Borg teniszkarrierje 1983-ban ért véget, mert ugyan később még megpróbálkozott a visszatéréssel, az már nem sikerült neki. Pályája hirtelen befejezéséről úgy fogalmazott: nem visszavonulás volt, hanem menekülés, mert egyszerűen nem bírta tovább. Felidézte, hogy amikor legendás ellenfele, az amerikai John McEnroe legyőzte, el se ment a díjátadóra, rögtön elutazott az akkori feleségével együtt a Long Island-i házába. „Tele volt vendégekkel, partit szerveztek, mindenki azt hitte, én leszek a favorit. Amikor megérkeztem, csalódás borult a társaságra, de én voltam a legrosszabb kedvű. Senkinek sem köszöntem, csak átvágtam a kerten. Hagyjatok békén! – kiáltottam azoknak, akik követni akartak. Egyedül akartam lenni, berúgni. Már nem éreztem örömöt a pályán, de azon kívül senki sem voltam. (…) vége volt, és ezt ott döntöttem el.”
https://hvg.hu/vilag/201742__borg_es_mcenroe__korszakos_csata__varatlan_lezaras__a_tuz_es_jeg_dala
Szerinte ha megnyeri a meccset, az sem változtatott volna az életén. „Egyik sikert követte volna a másik. (…) nem a játékom ment tönkre, hanem én. Nem többet akartam, hanem mást.” Hozzátette, hogy tervek nélkül hiba volt kiszállnia az élsportból, habár eleinte boldognak és szabadnak érezte magát, de, ahogy fogalmazott, „nem lehet sértetlenül átlépni a nagy mindentől a nagy semmibe”.
Alkohol- és drogproblémáiról szólva felidézte a közismert New York-i szórakozóhelyen, a Studio 54-ben töltött éjszakáit, és azt az önpusztítást, amibe a ’80-as években csúszott bele. „Ott ismerkedtem meg Andy Warhollal, aki nekem ajándékozott egyet a dedikált Campbell’s Soup-ok közül, és
1982-ben kipróbáltam a fehér port. Később alkohollal, gyógyszerekkel, és kész is volt a koktél. Ott kezdődött a bukásom.
Depressziós voltam, pánikrohamok gyötörtek, elváltam. Összekerültem Jannike Björlinggel, megszületett a gyermekünk, Robin, de nem voltam jó apa. És legfőképpen féltem az egyedülléttől. Tobzódtam a kapcsolatokban, ha nem volt épp társaságom, akkor szereztem magamnak.”
Ibizán megismerkedett második feleségével, Loredana Berté olasz énekesnővel, majd Milánóba költözött. „Nekem, aki drog- és gyógyszerfüggőséggel küzdöttem, az a város katasztrófa volt, de az nem igaz, hogy 1989-ben öngyilkosságot kíséreltem meg. Csak kimerült voltam, fáradt attól, hogy így éljek. Segítségért kiáltottam.” Borg ugyanakkor azt is hozzátette, hogy begyógyszerezte magát, a párja talált rá eszméletlenül az ágyban, és hívta ki rá a mentőket. A sportoló ezután Londonba költözött, amikor pedig újra megnősült, az előző felesége feljelentette bigámiáért, ami miatt nem tudott visszatérni Olaszországba.
Björn Borg 1980-ban a Roland Garroson
AFP / Gabriel Duval
A családjával való kapcsolatáról Borg azt mondta: a szülei mindig támogatták, és nagyon fájdalmas volt belátnia, hogy csalódást okozott nekik. „Nyilvánvaló volt, hogy drogozom, de egy szót sem ejtettünk erről a témáról. Pedig apám velem volt, amikor a ’90-es évek közepén Hollandiában egyszer csak összeestem séta közben, és kórházba kerültem. Éppen újrakezdtem a játékot, de visszaestem – ha meg akarsz szabadulni a függőségtől, a régi barátok, már ha így nevezzük őket, mindig megtalálnak, és kihasználják a gyengeségedet.”
Ma már igyekszik egészségesen élni. „Hatkor kelek, minden reggel 45 percet biciklizek, este 10-kor fekszem le, gyakran vacsora nélkül", mondta, megjegyezve, hogy „nincs több szeszes ital, csak fehérbor és sör.” Nemrég ugyanakkor agresszív prosztatarák miatt műtötték. „Minden férfit arra buzdítok, hogy végezzenek szűrővizsgálatot, mert ez egy csendes daganat. Az orvos megkérdezte, hogy mennyi ideig szeretnék élni. Azt válaszoltam: örökké nem lehet, de még néhány évig igen. Erre ő: akkor minél hamarabb meg kell műteni, így egyenesen a kórházba mentem. Most félévente ellenőrzésre járok.”
