Van egy – szintén elég propagandisztikus – jelenet a Tavaszi szél – Az ébredés című, Magyar Pétert bemutató dokumentumfilmben: a politikus egyik gyűlésről a másikra tartva kinéz az autó ablakán, és megjegyzi: őzek legelésznek az út mentén. A TV2-n leadott húszperces, Napló Exkluzív című, A miniszterelnök testközelből című műsorának készítői még csak meg sem próbálják titkolni, hogy a Tavaszi szél ellendarabját kellett felső utasításra leforgatniuk: Orbán Viktor egy az egyben eljátssza ugyanezt a jelenetet, de mivel ő Budapesten autókázik, jobb híján arra tesz megjegyzést kibámulva az ablakon, hogy milyen gyönyörűen virágoznak a fák az út szélén.
Ha Magyar Péternek bejött, hátha bejön Orbánnak is!
– úgy tűnik, március végére eddig jutott a Fidesz kampánystábja a kétségbeesésben. Ahogy lemásolják a Tavaszi szél másik tulajdonságát is, kissé ügyetlenül: mivel abban a „sztori” miatt organikusan rendre szóba kerültek Magyar Péter gyerekei, a TV2-n Marsi Anikó kényszerül újra meg újra a bokájánál berángatni azt a közlést, miszerint Orbán Viktornak „öt gyereke és hat unokája van, negyven éve házasságban él, büszke a feleségére, hálás a szüleinek, szereti a gyerekeit, imádja az unokáit”.
De a Magyar Péter-filmtől való látható félelem csak az elemzőknek okoz kínos perceket, a nézők számára nem ez a legfontosabb, hanem
az a gátlástalanság, amellyel a Rákosi-rendszert is megszégyenítő nyíltsággal nyalják fényesre Orbán Viktor fenekét.
Marsi Anikó cseppet sem elégszik meg a mikrofonállvány szerepével, úgy tűnik, egy sokadik alákérdező interjú már nem tűnik elég hatásos fegyvernek a Fidesz-kampánystáb számára (merthogy ez a film nem a TV2, hanem Orbán stábjának terméke, az evidens, nem mintha a TV2 ne a Fidesz által juttatott pénzből működne egyébként is: Orbán a saját oldalán is megosztotta az egészet). Marsi már a legelső percben közli: bár ő amúgy is sejtette, de amióta interjúzott Orbán Viktorral, már tudja is, hogy
a miniszterelnök közvetlen, udvarias, sőt humoros, ha adja magát a helyzet, és valami elképesztő a munkabírása.
Ez a „valami elképesztő”, „hihetetlen” munkabírás, az „őrületes tempó” akar lenni a propagandafilm legeslegfőbb állítása, ennek valamilyen bizonyítékát minimum kétpercenként át kívánják adni a nézőknek, akár úgy, hogy újra meg újra belemondják a kamerába, akár úgy, hogy elhűlve és lenyűgözve mutatják meg: ha éjszakáig dolgozna, és ott kell aludnia, Orbánnak még saját szobája is van a Karmelitában – természetesen egy vasággyal, hiszen olyan puritán, mint a Hatvanpusztán luxuskastélyt építtető, egy kolostort kisajátító és oda beköltöző Orbán minden tulajdona.
TV2
Más kérdés, hogy sajnos azon a március 23-i napon, amikor a videót forgatták, nem sikerült tényekkel is alátámasztani ezt a hatalmas munkabírást. (Ami egyébként a világon mindenütt természetes egy miniszterelnöktől, így még ha sikerült is volna elhitetni a nézőkkel, akkor sem lenne olyan nagyszerű dolog, mint amilyennek láttatni próbálják.) Az első állítás, hogy a miniszterelnök már reggel (!) nyolc óra (!!) előtt (!!!) olyan brutálisan beröffenti a napját, hogy felhívja „Tónit”, és telefonon utasítja, hogy nézzen utána valaminek.
Na ezt csináld utána, Magyar Péter, ha tudod!!!
Majd ezek után, mivel a Tom Cruise-filmek esztétikáját másolni próbálva mindig kiírják a képernyőre, mikor is történik, amit látunk, kiderül: Orbánnak március 23-án speciel a reggeli telefonáláson kívül („Gyors reakciók, nincs bemelegítés, a nap élesben indul. Kemény!” – kommentálja mélységes tisztelettel Marsi Anikó) délután háromnegyed négyig mindössze egy bizottsági ülése és egy kedélyes beszélgetése volt egy spanyol politikussal.
Nyilvánvaló, hogy nincs még egy ilyen emberfeletti Államférfi, aki képes lenne ilyesmire. Kemény!
Pláne, hogy Orbán egyszerűen mindenben ennyire kemény, még a járásban is: „Próbálok lépést tartani vele, de ez még úgy sem könnyű, hogy rendszeresen futok” – mondja Marsi arról, hogy Orbán Viktor megy egy folyosón.
Ráállna az ember szája, hogy azt mondja, a propagandafilm műfaját gyakorlatilag megteremtő Leni Riefenstahl is elégedetten biccentene erre a videóra, de ez nem igaz. Nem azért, mert ne lenne mérhetetlenül szégyentelen propaganda ez a kisfilm, hanem azért, mert ennek ellenére is borzasztóan ügyetlen: az akciófilmes retorika után például finoman szólva is erős váltás, amikor Orbán elkezd dögunalmasan arról beszélni, milyen bürokratikus rend szerint is jött létre az EU-s Patrióták Európáért-frakció, és milyen tagjai vannak, akik hogyan alakítottak vagy nem alakítottak kormányt Ausztriában, vagy amikor szintén a megalvó tej gyorsaságával és izgalmával beszél arról, hogy
szellemi izgalmakat okoz számára közép- és hosszú távú, a mából kiinduló, tehát nem fantáziáló, tényekre építő stratégiákat, hosszú távú terveket fabrikálni.
Nem baj, ha a miniszterelnöknek beletörik a bicskája abba, hogy mindenkinél rátermettebb politikusnak mutassa magát – erre az az érve: mivel már húsz éve kormányoz, csak vele érdemes szóba állni az EU-s politikusok szerint –, majd Marsi Anikó kisegíti, hiszen ezért kapja a pénzünkből a fizetését:
- „Az üzenet rövid, tárgyilagos, de minden szó mögött átgondolt stratégia, sok-sok tapasztalat és megfontoltság húzódik” – mondja például a „madame” Ursula von der Leyennek írt levélről;
- „Kívülről talán apróságnak tűnik, de akik kapják, sosem felejtik el, ebben biztos vagyok” – mondja arról, hogy a miniszterelnök dedikálja a saját fotóját a rajongói számára;
- és persze minduntalan újra elhangzik: a miniszterelnök állandóan csak dolgozik és dolgozik, számára a nap nem reggel kezdődik, hanem már előző este.
Érdekes kampánystratégia a természetest – a politikus sokat dolgozik – eladni végső érvként arra, miért is rá kell szavazni, és nem Magyar Péterre. Hiszen, bár Magyar neve nem hangzik el a riportban, percenként összehasonlítják vele Orbánt: nem vált el, nem drogozott, nem fröcsög, nem dúl-fúl.
Ez utóbbi persze rosszul öregedett: a riport, amelyben azt állítják, hogy Orbán
nem szokott kiabálni, hiszen az rég rossz lenne, ha magából kikelve felemelné a szavát, így ez sem otthon, sem a közéletben nem fordul elő,
már azután jelent meg, hogy a miniszterelnök a győri kampányeseményén magából kikelve ordítozott fröcsögve a szerinte jelen lévő Tisza-szavazókkal, akiket nem győzött eléggé ócsárolni.
Hupsz.
De legalább megtudtuk a TV2-től, hogy Orbán szerint „már rég rossz”, amit most csinál.
Azon viszont, hogy Orbán nyíltan belehazudja a kamerába, szerinte „minden nemzet meg kell, hogy kapja a kellő tiszteletet”, és ezt ő mindig meg is adja, már nevetni sincs kedvünk, így, hogy a kormány nyíltan, az egész országot beterítő óriásplakátokon, végtelenítve ismételt rádiós, tévés és online hirdetéseken uszít és kelt gyűlöletet az ukrán nemzet ellen. Minden hazugság bűn, de a TV2 gyalázatos propagandafilmjének ez az állítása több ennél: igazi, mélységes szégyen.
https://hvg.hu/360/20260318_ukran-zaszlo-marcius-15-tisza-nemzeti-menet-provokacio-fidesz-aktivistak-velemeny-kovacs-balint
