„Az atlétika már sosem lesz olyan, mint volt” – így összegezte Sebastian Coe, az Nemzetközi Atlétikai Szövetség (WA) elnöke, mit jelent a sportág számára a Budapesten lezajlott első atlétikai Világdöntő, angol nevén Ultimate Championship. Az eseményt forradalminak azért nem lehet nevezni, de sok újdonságot hozott, amelyek újra az érdeklődés középpontjába emelték az atlétákat, akikre azért úgy igazán rendszerint csak az olimpiákon, és az azok előtti, illetve utáni években zajló világbajnokságokon figyel oda igazán a nagyközönség.
Bár a 2010 óta évente megrendezett Gyémánt Liga jól bejáratott formátuma a sportágnak, Coe-ék úgy érezték, szükség volna még valamire, amivel a „lyukas” években is ki tudják szolgálni a sportág szerelmeseit – és új érdeklődőket is találhatnak. „El kell érnünk az új és fiatalabb közönségeket anélkül, hogy megsértenénk a leghűségesebb szurkolóinkat. Ezeknek az eseményeknek különlegeseknek kell lenniük, bepillantást kell engedniük abba, hogy a jövőben milyen lehet a sportágunk” – magyarázta a döntés mögötti gondolatmenetet az elnök. Így született meg a világdöntő ötlete, amelynek sajátossága, hogy automatikusan csak az aktuális olimpiai és világbajnokok, a Gyémánt Liga-győztesek, valamint az aktuális év világranglistájának élmezőnye kap rá meghívást. Vagyis biztosra lehetett venni, hogy a versengés izgalmas lesz.
Sebastian Coe
AFP / Fabrice Coffrini
Abban is eltértek a hagyományoktól, hogy nem korlátozták az egy országból érkezők számát a mezőnyben. „Ha öt amerikai és öt jamaicai sprinterünk, vagy (a hosszabb távokon) négy kenyai versenyzőnk lesz, hát legyen. Azt akarjuk, hogy másmilyen legyen, hogy másképp nézzen ki, hogy legyen tele energiával és legyen nagy hatása” – magyarázta a döntés mögötti gondolatmenetet korábban az elnök.
Bár magukon a versenyszámokon nem változtattak – nem léptek arra az útra, mint az öttusa irányítói, akik a sportág olimpiai túlélésének reményében a lovaglást akadályversenyre cserélték –, nem szerepelt köztük minden, amit az olimpiákon vagy a vb-ken megszokhattunk; nem volt például diszkoszvetés, súlylökés vagy akadályfutás, így az egész verseny belefért háromszor három órába. A lebonyolítást is átalakították és csökkentették a kísérletek számát a dobó- és ugrószámokban annak reményében, hogy ettől majd pörgősebbé válik az esemény. Ez a versenyzőket is gyorsabb alkalmazkodásra kényszerítette, hiszen kevés lehetőséget hagyott a hibázásra. Ennek kellemetlen következménye lett például az, hogy az olimpiai és kétszeres világbajnok kalapácsvető, a kanadai Ethan Katzberg érvényes dobás nélkül – két próbálkozás után – kiesett.
Látványosság
Hogy folyamatosan lekössék a nézőket, a futószámok rajtja között eltelt időt is a minimálisra szorították, amibe beleszuszakolták a legnagyobb sztárokat bemutató kisfilmek levetítését is. Azzal is megpróbálkoztak, hogy a helyszínen jobban követhetővé és láthatóvá tegyék az eseményeket: a stadion gyepét feketére festették abban a reményben, hogy így jobban kivehető lesz a leérkező kalapácsok, gerelyek nyoma, és csak azokat a részeket világították ki, ahol éppen verseny zajlott, a rúd- és magasugrásnál pedig pirosan vagy éppen zölden villogott a lécet tartó állvány, attól függően, hogy sikertelen vagy sikeres volt-e a kísérlet.
A tévénézők számára is készültek újdonságokkal, amiben a Sonynak volt különösen nagy szerepe. A cégnek Budapesten debütált az az újítása, amelynek segítségével a futószámok hajráját számítógépes grafikaként jelenítik meg, így gyakorlatilag bármilyen szögből, 3D-ben meg tudják mutatni, hogy a versenyzők milyen sorrendben haladtak át a célvonalon. Az alapanyagot ehhez 26, szinkronban dolgozó kamera szolgáltatja.
Horn Andre
Az általuk rögzített felvételeket a rendszer videóelemzés segítségével mozgásadatokká konvertálja – ehhez a mesterséges intelligenciát is segítségül hívják, amelyet általános emberi mozdulatokon tanítottak be arra, mire figyeljen –, majd ezekből hozzák létre a vizualizációt. Azt ezután még szinkronba kell hozni a hivatalos időmérési adatokkal, de az egész folyamat nem hosszabb fél percnél, az eredménye pedig egy olyan képsorozat, amely pontosan megmutatja, hogy hogyan helyezkedtek el egymáshoz képest a futók az utolsó métereken és mekkora különbség volt köztük a célba érkezésnél. Ilyet másképpen nem lehetne előállítani.
Míg a célfotó síkban mutatja meg, hogy a versenyzők milyen sorrendben és mely testrészükkel érték el a célvonalat, a Sony újdonsága virtuális falként ábrázolja azt, amelyen „áttörnek” a futók. Ez ugyanakkor nem váltja ki a célfotót, a rendszer által generált videókat nem használják a hivatalos döntéshozatalnál, a céljuk elsősorban az, hogy a nézők minél több vizuális információhoz jussanak az adott eseményről. A fejlesztői azt ígérik, a jövőben másfajta vizualizációkat is mutatnak majd a sportág követőinek.
Horn Andre
A Sony egyik leánycége, a Hawk-Eye Innovations viszont kifejezetten azért volt ott az atlétikai stadionban, hogy az általa üzemeltetett rendszerrel segítse a versenybírók munkáját. Az ő nyolc nagy sebességű kamerájuk, amelyeket párban helyeztek el a négy kanyarban, nem vesznek részt a közvetítésben: az ezek által rögzített képeket az esetleges szabálytalanságok kiszűrésére használják. Amennyiben a szabálysértés megerősítést nyer, az esetről készült felvételeket megosztják a tévécsatornákkal a kizárást magyarázó grafikákkal együtt, hogy a nézők jobban megértsék a döntést.
Horn Andre
Mindez nagyszerűen működött, de akadt egy újítás, ami finoman szólva nem vált be.
A szervezők „többféle matematikai modell segítségével”, állítólag több mint ötezer szimulációt előzetesen lefuttatva megpróbálták megjósolni a számok végeredményét, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A brit középtávfutót, Josh Kerrt például 1500 méteren az utolsó helyre várta a rendszer, de aki kicsit is tisztában volt a korábbi eredményeivel – mondjuk, hogy júliusban világcsúcsot döntött az egymérföldes távon –, előre tudta, hogy ilyesmi elő sem fordulhat. Végül természetesen simán nyert.
Középpontban a versenyzők
A Világdöntő abban is más, hogy itt csak a győztes kap trófeát. „Tudatos lépés volt, hogy elhagytuk a hagyományos érmeket. Ez a globális bajnokság kizárólag arról szól, hogy kiderüljön, ki az az egyetlen atléta, aki a csúcsra ér. A dobogós helyezések díjazása nem illett volna ehhez az alapfilozófiához, így teljes egészében a győzteseknek járó trófeákra fókuszálunk” – mondta Coe. Az ötlet az amerikai olimpiai és világbajnok sprintertől, Noah Lylestól származik, aki kreatív tanácsadóként dolgozott az eseményen. Persze, ami az egyiknek tetszik, a másik számára még lehet visszás. Az amerikai hosszútávfutó, Parker Wolfe például egyáltalán nem örült annak, hogy bár harmadik lett 5000 méteren, üres kézzel távozott. „Elnézést a fogalmazásért, de bassza meg, akarok egy érmet!” – fakadt ki félig viccesen egy újságíró kérdésére. – „Ha kaptam volna egy érmet, úgy érezném, hogy elértem a célomat az évben. Így viszont csak még éhesebb lettem.”
Melissa Jefferson-Wooden a budapesti atlétikai Világdöntőn
AFP / Ben Stansall
A WA máshogy is igyekezett a sportolók kedvében járni. A verseny nulladik napján vörös szőnyeges bevonulást szervezett nekik, ahol azt viselhettek, amit csak szerettek volna – a rúdugró férfiak például megállapodtak abban, hogy mind öltönyt viselnek. Aztán még ugyanezen az eseményen a 100 és 200 méteres távon induló futók pedig maguk választhatták ki, hogy melyik sávon szeretnének versenyezni az elődöntőben.
Azt is lehetővé tették a számukra, hogy a WA megrendelésére a helyszínen készült fotókat, valamint a közvetítés részleteit jogszerűen használhassák a közösségimédia-felületeiken, így nézettséget, és végső soron bevételt generálva maguknak ezeken a platformokon. Sőt most először tartalomgyártókat is beengedtek a korábban csak a sajtó képviselői számára fenntartott helyekre a vegyes zónában, akik szintén kérdezhettek tőlük.
Mesés pénzdíjak
Coe egyébként is sokat beszélt arról, hogy meg kell hallani a sportolók hangját, oda kell figyelni a kéréseikre, és őket kell a döntések és a történések középpontjába emelni, hogy egymás kereskedelmi partnereivé kell válniuk. Ezek a gondolatok vezettek el ahhoz, hogy a WA 2024 áprilisában bejelentette: 50 ezer dolláros jutalmat kapnak azok az atléták, akik Párizsban olimpiai bajnokok lesznek, a négy évvel későbbi, Los Angeles-i játékokon pedig már az ezüst- és bronzérmeseket is díjazzák majd. A nemzetközi sportági szövetségek korábban ragaszkodtak ahhoz az elvhez, hogy az olimpiák amatőr versenyek, ezért az ott elért eredményekért nem jár pénz.
A WA tabudöntése azonban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság hozzáállását megváltoztatta a kérdéshez: a szervezet tagsága júniusban úgy határozott, hogy visszamenőleges hatállyal, már az idei milánó-cortinai téli játékoktól kezdve minden sportoló, aki kvalifikálja magát és rajthoz áll az olimpiákon, 10 ezer dolláros elismerésben részesül. Ez mindenkinek jár, függetlenül attól, hogy hányadik helyen végez.
https://hvg.hu/360/20240730_Az-atletak-penzt-kapnak-az-aranyert-Parizsban-ami-ujabb-lepes-az-amator-alca-levetelehez
Az első Világdöntőn kiemelkedően magas pénzdíjakért hajtottak az atléták, akik között 10 millió dollárt osztottak szét. Az első helyezettek 150 ezret tehettek zsebre, a másodikoknak ennek a fele, a harmadikoknak pedig 40 ezret fizettek, de még a 16.-oknak is jutott kétezer.
Hogy ezek mekkora összegnek számítanak abban a sportban, amelynek képviselői messze nem keresnek annyit, mint a teniszezők vagy a futballisták, jól mutatják a versenyzők nyilatkozatai. Az amerikai gátfutó, Masai Russell a győzelme után úgy fogalmazott, „ez a legtöbb pénz, amit 11 másodperc alatt kerestem”, a brit távolugró, a Budapesten második helyezett Jazmin Sawyers pedig arról beszélt, a pénz biztosítja, hogy még egy évig folytathassa a sportkarrierjét.
Az már más kérdés, hogy a Telexhez nemrég eljutott, a Nemzeti Rendezvényszervező Ügynökség és a WA között köttetett szerződésből kiderül, hogy
a pénzdíjat a magyar állam állta közpénzből.
Emellett még kifizetett 5 millió dollárt a rendezési jogért, cserébe megkapta a „jegybevételt, valamint a szponzori és közvetítési jogok bevételeinek nagyobb részét”. De hogy ez mekkora összeget tesz ki, és hogy pontosan mennyibe került az esemény lebonyolítása, azt egyelőre nem lehet tudni.
Azok az atléták sem boldogok, akiknek a versenyszámai kimaradtak a Világdöntő programjából, hiszen amellett, hogy nem mutathatták meg magukat az új formátumban, a pénzkereseti lehetőségről is lecsúsztak. Coe nekik annyit üzent, hogy az esemény programja nincs kőbe vésve, a következő, a 2028-as olimpia utánra tervezett kiírás előtt felülvizsgálják.
Mások is figyelik
Nem lehetetlen, hogy a Világdöntőn kipróbált újítások egy részét hamarosan máshol is bevezetik. Az eseményre több sportág nemzetközi szövetségének képviselői és a NOB-nak több mint húsz tagja is Budapestre látogatott, vélhetően arra voltak kíváncsiak, milyen a fogadtatása az áramvonalasított programnak, a rövidebb versenyeknek és a fiatalokat célzó körítésnek.
Mert bár az olimpia még mindig a legnézettebb sporteseménynek számít, az új nézői rétegek elérésében jelentős a lemaradása. Nem véletlenül állította fel első intézkedései egyikével a tavaly hivatalba lépett új elnök, Kirsty Coventry azt a munkacsoportot, amelynek feladata a program felülvizsgálata. Ennek keretében egyebek mellett azt is feltárják, hogy mekkora irántuk az érdeklődés világszerte, mennyire költségesek és komplex a lebonyolításuk, és a sportolók milyen széles rétegét vonultatják fel.
