Követ dobott az amúgy is zavaros vízbe Sebastian Coe, a nemzetközi atlétikai szövetség, a World Athletics (WA) elnöke, amikor bejelentette, hogy a párizsi nyári olimpián 50 ezer dolláros jutalmat kapnak az aranyérmesek. Az augusztus 1-jén induló atlétikai versenyek 48 számában összesen 2,4 millió dollárt osztanak szét, a váltók tagjai megosztoznak a pénzdíjon. A következő, 2028-as, Los Angeles-i olimpián már az ezüst- és bronzérmesek is pénzdíjban részesülnek.
A nyári olimpiákon szereplő sportágakat tömörítő szervezet (ASOIF) többi tagja már azt rossz néven vette, hogy a WA nem informálta őket, s nem is konzultált velük, a lépésével pedig szerintük „aláássa az olimpiai értékeket”, illetve „a játékok egyediségét”. A felháborodás mögött persze az van, hogy az atlétika kezdettől fogva a nyári olimpia ékköve, a százméteres síkfutás döntőjére szóló jegy talán a legkeresettebb az összes közül, s a WA pénzügyi ereje össze sem hasonlítható a kisebb sportok nemzetközi szövetségeivel.
Coe azzal érvel, hogy még emlékszik arra az időre, amikor olimpikonként a „prémiuma” napi 75 pennys étkezési hozzájárulás és tömegközlekedési támogatás volt. Az egyik legjobb brit középtávfutóként 1980-ban és 1984-ben 1500 méteres síkfutásban aranyérmet szerzett, s azóta az olimpiai sportok finanszírozása Nagy-Britanniában és a világon is nagyot változott.
Sebastian Coe 1984-es győztes futása Los Angelesben:
A britek az 1996-os atlantai szereplésük mélypontja után az állami lottóból átfogó és eredményes támogatási rendszert építettek fel.
