„Az Aldi szerintem mellélőtt, a Lidl jó, de tömeg van, most rámegyek a Pennyre”
Keménydiszkontosodik az Aldi és ezt szebben becsomagolva hivatalosan is bejelentette. Megkérdeztük a vásárlókat, hogyan látják a változó üzleteket.
Talán már az elnevezés sem volt szerencsés, hiszen az Odüsszeia címről nem feltétlenül egy kényelemről és kikapcsolódásról szóló utazás jut az ember eszébe. Nem kívánt kalandokban nem is szenvedett hiányt az a körülbelül kétszáz utas,
akiket egy luxushajó a világkörüli útja közepén kitett Kambodzsán, majd otthagyta őket a cég gazdasági nehézségeire hivatkozva.
A Villa Vie nevű hajózási cég Odyssey névre keresztelt üdülőhajója az „üzemanyagárak rendkívüli drágulása” miatt vált meg utasaitól, akik a 2024-ben kezdődő, több évig tartó hajóútra több tíz-, esetenként százezer dollárokat költöttek.
Az utasokat október 28-án szólították fel a hajó elhagyására, és közel két hete már, hogy egy ideiglenes szálláson élnek Kambodzsán. Habár a Villa Vie egyelőre messze nem hagyta annyi időre utasait egy ismeretlen vidéken, mint Homérosz a hőseit Kirké szigetén, az eseményekre mégis jogos reakció, hogy a prospektusban nem ez szerepelt.
Habár a prospektusok tényleg nem írtak kambodzsai kényszerszünetről, az, hogy az utat a svéd Mikael Petterson cége szervezte, már önmagában kevés jót sejtetett. De hogyan vált a luxusutazók egyik közellenségévé egy svéd vállalkozó?
Céghez a hajót
A második világháborút követően időbe telt, míg helyreállt a kontinensek közti hajózás. A pusztításnak a hajóflották, valamint a kikötők is áldozatul estek, a fő hajózási útvonalak pedig alá voltak aknázva. A háború utáni kivándorlási láz viszont életben tartotta az ipart – de nem sokáig.
A repülőgépek megjelenése sokkal jobb lehetőségnek bizonyult, a napokig tartó utak órákká váltak, így viszonylag gyorsan elfogyott a hajók utazóközönsége. A hajózási cégek számára nyilvánvalóvá vált, hogy a túléléshez változtatniuk kell. Tudták, hogy gyorsaságban nem vehetik fel a versenyt a repülőkkel – de meg sem próbálták. A hosszú hajóútjaikat inkább átcsomagolták, elkezdték élményként kínálni, a minden nap másik város megnézésére lehetőséget nyújtó, és közben a fedélzeten is szórakozási lehetőségeket kínáló utak pedig sokak számára vonzó üdülési alternatívát jelentenek.
Az üdülőhajók gyorsan nagyon népszerűek lettek, és az iparág a mai napig felemelkedőben van. Ennek megállapításához elég megnézni, mennyit nőttek a hajók az iparág kezdete, az 1970-es évek óta:
A '70-es évek legnagyobb hajójának teljes belső térfogata 66,343 regisztertonna volt, az idén átadott Legend of the Seas hajóé pedig már 250,800.
Mikael Petterson pénzügyi szakemberként csöppent bele ebbe a világba. Előbb a Royal Caribbean, majd a Norwegian Cruise Line vállalatoknál is dolgozott, mígnem 2023-ban megalapította első saját vállalatát, a Life at Sea Cruisest. A cég azonban egy teljesen más üzleti struktúra mentén indult, mint az megszokott volt.
Míg az iparág úttörői a meglévő hajóikhoz építettek vállalkozást, Petterson épített egy vállalkozást, a hajó beszerzését pedig csak a lista második helyére helyezte.
Ebből lett az, hogy a tervek szerint Isztambulból 2023. november 1-jén induló, nem kevesebb, mint három évig tartó hajóutat hajó hiánya miatt tíz nappal későbbre kellett meghirdetni, Isztambul helyett pedig a kontinens másik végéből, Amszterdamból indultak volna. Aztán a második dátumot is el kellett halasztani, míg végül a cég bejelentette, nem lesz út.
A cégnek több százezer dollárt kellett visszautalnia az utasoknak, akik közül páran az otthonukat is eladták, hogy fedezni tudják az útiköltségeket. Máig vannak olyanok, akik nem kaptak kártérítést.
Mint később kiderült, a cégnek nem volt pénze a kiszemelt hajóra, amit időközben egy másik cég megvett előlük. Teljes volt a bukás, de Petterson nem adta fel.
Törökországban kikötött turistahajók
AFP / Anadolu / Ibrahim Uzun
Belfast szorító ölelése
A kudarc után Petterson gyorsan átnyergelt egy újabb világkörüli hajóutat kínáló projektre. 2023-ban az Egyesült Államokban megalapította a Villa Vie Residences nevű céget, Kathy Villalba üzletasszonnyal együtt. Petterson ekkor már odafigyelt, hogy a korábbi fiaskóhoz hasonló ne történhessen meg vele újra, hónapokkal az indulás előtt vett egy hajót, aminek az Odyssey nevet adta.
A hajó korábban a Braemer nevet viselte, 1993-ban szállt először vízre, azóta hét tulajdonosa volt. 924 utas szállítására volt alkalmas, hajózási körökben leginkább a megbízhatóságáról és arról volt ismert, hogy 2019-ben ez volt a leghosszabb hajó, ami átszelte a Korinthoszi-csatornát.
A hajó megszerzése után szinte azonnal meghirdették az utat. Ismét egy három évig tartó luxusutat kínáltak, 147 ország partjainak érintésével, tehát majdnem az összes szuverén, nyíltvízi szakasszal rendelkező országot meglátogatták volna.
Három kategóriában lehetett jegyet váltani:
- az első kategóriában egy havibérlet volt, ami nem a teljes útra, csak bizonyos szakaszaira érvényes, és 3499 dollártól lehetett kabint bérelni.
- A második kategória egy ötéves tartózkodásra, azaz a hároméves úton túlra is érvényes jegy, ami 60 ezer dollártól indult.
- A harmadik kategória pedig egy olyan jegy volt, ami a lakó teljes életére helyet biztosított neki a fedélzeten – ennek ára 120 ezer dollárnál kezdődött.
A vállalkozás megjelent a médiában is, a Fox Business csatorna interjút is készített Pettersonnal, az erről készült felvételt a Villa Vie YouTube-csatornája is megosztotta.
A reklámkampány sikeres volt, összejött az utasszám, a belfasti indulást pedig 2024 májusára tűzték ki.
Az utasok meg is érkeztek időben az északír fővárosba, a hajó viszont egyáltalán nem állt készen. A kormánylapáttal, valamint a sebességváltóval kapcsolatos problémák miatt kellett szerelni,
emiatt négy hónapot csúszott az indulás.
Az utasok közül volt, aki Belfastban várta ki ezt az időt, de olyan is, aki a szerviz idejére hazautazott.
Amikor a hajó elkészült, óriási kő esett le Petterson szívéről, aki azt mondta, „hat hónap alatt tizenöt évet öregedtem. Olyan érzés, mintha szültem volna egy csecsemőt.”
Turisták az Odyssey üdülőhajón
AFP / Tang Chhin Sothy
Szeptember 30-án kihajóztak, a fedélzeten nagy volt az öröm,
ám a Belfasti-öbölt se hagyták el, újra le kellett állni.
A papírmunkákkal akadt még egy kis gond.
Pénz nélkül Ázsiában
Februárban az Egyesült Államok és Izrael nagyerejű légi csapásokat mért Iránra. A cél a közel-keleti országot uraló iszlamista rezsim kiiktatása, valamint az iráni atomprogram megakadályozása volt. A konfliktus a világ gazdaságára is súlyosan kihatott, miután Irán lezárta a Hormuzi-szorost, ahol általában a globális kőolajkereskedelem 20 százaléka halad át. Az olajárak kisvártatva az egekbe szöktek.
Ekkor az Odyssey már körülbelül másfél éve úton volt, fennakadások nélkül. A drasztikus olajárnövekedés ugyanakkor a CBS-nek nyilatkozó belső forrás szerint
katasztrofális hatással volt a cég üzleti modelljére.
A hajó operátora augusztusban értesítette az utasokat a finanszírozási problémákról, akik ekkor gyűjtésbe kezdtek, hogy legyen pénz folytatni az utat. Ekkor Szingapúrban jártak, ahol a cég próbálta rendezni a készleteit és a továbbhaladáshoz szükséges technikai hátteret. A helyzet olyan súlyos volt, hogy fennállt a veszélye, hogy a szingapúri hatóságok lefoglalják a hajót, végül azonban tovább tudtak menni Vietnámba,
miután az összegyűjtött 400 ezer dollárt az egyik utas privát bankszámlájáról átutalták az üzemanyagszállítónak.
A CBS által megszerzett dokumentumokból látszik, hogy a Villa Vie akkor már többmillió dolláros veszteségekkel küzdött, tartoztak többek között egy kikötői ügynöknek, üzemanyagtöltőknek és a legénységnek is. Ennek orvosolására létrehoztak egy „ösztönző programot” is, amivel a hajó meglévő utasai vehettek további kabinokat, kedvezményes áron. Habár úgy tűnik, mintha az utasokból próbáltak volna további pénzt kicsikarni, az ötlet valójában éppen tőlük származott, és a célja az volt, hogy még nagyobb tulajdonrészt tudjanak szerezni a hajóban.
Vietnámban a legénység egy helyi boltban vásárolt be, mert az ételszállító cégnek is tartoztak, amely emiatt megtagadta a szállítást. Egy forrás szerint a legénységnek le kellett fizetnie a vietnámi vámtisztviselőket, hogy a boltban vett ételt felvihessék a hajóra.
Szeptember elején megérkeztek Hong Kongba, ahol a hatóságok rövid időre lefoglalták a hajót. Innen azután szabadultak, hogy kifizettek több mint 167 ezer dollárt egy üzemanyag-szolgáltatónak.
Október végére érkeztek meg Kambodzsába, ami, mint később kiderült, az utasok számára a végállomást jelentette.
Az Independence Hotel, ahol a Villa Vie Odyssey hajó utasai szálltak meg Kambodzsában
AFP / Anadolu / Magdalena Chodownik
Én vagyok a főgonosz
Október 27-én, miután már négy napja dokkoltak a sihanoukville-i kikötőben, a hajó személyzete váratlanul felszólította 203 utasát, hogy pakoljanak össze, és hagyják el a fedélzetet. Erre mindössze néhány órát kaptak.
Ezután november elején a hajó ismét kifutott, az utasok elmondásaik szerint a partról nézték, ahogy eltűnik a horizonton, rajta azokkal az értékeikkel, amiket nem volt idejük kimenekíteni a kabinjukból. A hajó innen Szingapúrba ment, ahol a tartozások miatt rögtön lefoglalták.
Kathy Villalba egy belső üzenetet küldött ki az exutasoknak, ezt az üzenetet viszont visszavonta, miután a sajtó nyilvánosságra hozta.
Közel két éven keresztül ez nem csak egy üzlet volt számomra. Ez volt az egész életem. Szívemet, lelkemet, mindenemet beleadtam. A hajó az én gyermekem volt, de egyben a ti otthonotok is, és sok szempontból mindannyian a családommá váltatok. Tőrődöm ezzel a közösséggel, mintha a saját gyermekeim lennének, a jó napokban és a nehéz napokon egyaránt.
Petterson egyértelműen a háborút hibáztatta a kialakult helyzetért, azt mondta, „azt gondolom elég jól teljesíthettünk volna, ha nincs az iráni háború.”
Szörnyen érzem magam. Én vagyok a történet főgonosza, de mindent megteszek, hogy támogassam a lakóinkat ebben a helyzetben
– tette hozzá.
Arra, hogy mennyire helyénvaló „lakóként” hivatkozni a Kambodzsában rekedt utasokra, az egyik utas, Randy Cassingham beszámolója világít rá, aki a Radio Times műsorában mesélt a helyzetéről.
Építettünk egy házat, álmaink otthona volt, és mi úgy döntöttünk, eladjuk azt az autónkkal és minden vagyontárgyunkkal együtt, hogy átköltözzünk egy hajóra. Jelenleg nincs otthonunk, ahova mehetnénk. Nem tudjuk, mit fogunk csinálni.
Nyitókép: Az Odyssey egy kambodzsai kikötőben
