Az Európai Parlament megrendelésére mind a 27 uniós tagállamban reprezentatív felmérés készült a polgárok médiafogyasztási szokásairól. A közvéleménykutatásban a 15 éves, vagy annál idősebbek személyeket kérdezték meg.

A megkérdezetteket a belpolitikai események érdeklik leginkább (50 százalékuk adta meg ezt első helyen), de az európai és nemzetközi ügyekről is majdnem ennyien tájékozódnak (46 százalék), csakúgy, mint a helyi vonatkozású hírekről (47 százalék). Magyarországon a hírfogyasztókat valamivel jobban érdekli a kül- (40 százalék), mint a belpolitika (37 százalék).

Ha az egyes országok adatait nézzük, az Európai Unióról a legkevesebben Franciaországban (57 százalék), a legtöbben pedig Romániában (90 százalék) tudtak felidézni közelmúltbeli híreket. Magyarországon 79 százalék emlékszik az Európai Unióval, 66 százalék pedig az EP-vel kapcsolatos közelmúltbeli hírre.

Az elsődleges hírforrás egyértelműen a televízió (75 százalék), különösen az 55 évnél idősebbek körében. A tévét az online hírplatformok követik a sorban (43 százalék), majd a rádió (39 százalék), illetve a közösségimédia-platformok és a blogok (26 százalék). A nyomtatott sajtó az ötödik helyre került: csak minden ötödik válaszadó (21 százalék) említette a napilapokat és folyóiratokat elsődleges hírforrásként. Magyarországon csaknem ugyanannyian tájékozódnak a televízióból (58 százalék) mint az online hírportálokról (57 százalék), de nálunk az uniós átlagnál lényegesen többen (43 százalék) használják hírforrásként a közösségi médiát.

Az európai válaszadók jobban bíznak a hagyományos médiacsatornákban és a nyomtatott sajtóban (illetve azok online változataiban), mint az online hírportálokban és a közösségi médiában. Akár a megszokott hagyományos, akár az online változatról van szó, a megkérdezettek átlagosan 49 százaléka a közszolgálati tévétől és rádiótól vár hiteles tájékoztatást. Ezt követi a nyomtatott sajtó, melyet 39 százalékuk választott. Másrészről a válaszadók 27 százaléka tartja megbízható hírforrásnak a kereskedelmi tévéket és rádiókat. Lengyelország az egyetlen tagállam, ahol a kereskedelmi tévékben és rádiókban minden más hírforrásnál jobban bíznak az emberek. Magyarországon még ennél is radikálisabb elmozdulás figyelhető meg a hagyományos hírforrásoktól: sokan (a válaszadók negyede) a közösségi médiában követett személyiségeket, csoportokat vagy barátokat jelölték meg legmegbízhatóbb hírforrásként, ezt követi a közszolgálati média és az online híroldalak (22–22 százalékkal), majd az írott sajtó (21 százalékkal).

A közmédia hitelességén érdemes elgondolkozni, a 22 százalékos „bizalom” az EU-ban a legalacsonyabb, igaz, a lengyel 23 százalék sem sokkal több. Ugyanakkor az EU többi országában egyértelműen az állam által fenntartott hírcsatornák a leghitelesebbek, Finnországban 73 százaléknyian gondolják így, de Svédországban, Portugáliában, Észtországban vagy Luxemburgban is 66–67 százalék ez az arány.

Az összeurópai válaszadók több mind negyede (28 százalék), a magyarok 46 százaléka véli úgy, hogy az előző hét napban „nagyon gyakran” vagy „gyakran” találkozott álhírekkel és félretájékoztatással. A válaszadók többsége biztos abban (12 százalékuk nagyon, 52 százalékuk valamennyire), hogy felismeri az álhíreket és a félretájékoztatást. A magyarok azonban amilyen gyakran találkoznak álhírekkel, olyan ritkán ismerik fel ezeket. Általánosságban azt lehetett megállapítani a felmérésben adott válaszok alapján, hogy az ilyen hírek felismerésének képessége az életkorral csökken és az iskolázottsággal nő.