A sportban uralkodó, nemek közötti egyenlőtlenség újratermelődik, a fiatal sportoló nők számára fontos lenne, hogy példaként tekinthessenek a felnőtt női sportolókra, ám őket a mai napig ugyanolyan megkülönböztetés ér, mint amikor elkezdte a pályafutását – mondta Robert Biedron, az EP Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságának elnöke.

A szexizmus és a nőgyűlölet olyan jelenség, amit a hatalmi struktúrák tovább súlyosbítanak, ráadásul az irányításban és az edzők körében is kevés a nő. Arról pedig csak elvétve lehet hallani, hogy egy férfi sportolónak női edzője legyen. Biedron szerint az olimpia évében fokozottan kell rámutatni, hogy a sportolás emberi jog, ez az ötkarikás játékok alapeszméje, amely egybecseng az EU mottójával, “Egységesek vagyunk a sokféleségben”.

Katarzyna Kotula lengyel esélyegyenlőségi miniszter teniszező volt, fiatal korában szexuális visszaélés áldozata lett, az akkori edzője által.

A lánygyermekek 25, a fiúk 11 százaléka valamilyen szexuális zaklatásban részesült a sport világában

 – mondta az adatokat. A tavaly ősz óta hivatalban lévő lengyel kormány tagjaként javaslatot készített, hogyan lehet az iskolában és sportklubokban biztosítani a gyerekek biztonságát. Új normákat vezettek be a gyermekvédelem terén, ezeket már február 15-től alkalmazzák – mutatott rá a miniszter a kormányzati felelősségre.

Pia Sundhage volt svéd labdarúgó, edző és olimpiai bajnok arról beszélt, hogy karrierje során látta az előrelépést a nők helyzetében a futballban. 

De még mindig nagyon sok az akadály, a forrásokhoz való hozzáférés, az elismerés, a tisztelet terén, alulértékelik a nőket és alulképviseltek a médiában, a fizetések alacsonyabbak

– sorolta azokat a területeket, ahol további javulásra van szükség. Keserűen tette hozzá, hogy a legutóbbi női vb-döntő sem a játék miatt maradt emlékezetes, hanem azért, mert a spanyol szövetség elnöke megcsókolta az egyik játékost a díjátadó ceremónián.

Charline van Snick, nemrégiben visszavonult belga cselgáncsozó, kétszeres európai bajnok arról beszélt kendőzetlen őszinteséggel, hogy pályafutása során folyamatos megaláztatásnak, súlyos erőszaknak volt kitéve, mert

az edzők úgy gondolják, hogy határok nélküli az erejük, ezért láthatatlan sebeket szereztem.

Hivatkozott egy tanulmányra, amely szerint a gyerekek háromnegyede már áldozata volt ilyen események, de mindezek mögött “sok szenvedés és hallgatás bújik meg”.

Van Snick bírálta az úgynevezett feminitási teszteket is, amelyek során a nőket sokszor invazív, megszégyenítő vizsgálatoknak teszik ki.

A gyanú és az ellenőrzés kultúrája az előítéleteket erősíti, ez megerőszakolja a nők integritását

– tette hozzá. Ugyancsak problémásnak látja, hogy amikor egy esetet ki kell vizsgálni, akkor egy állítás áll szemben egy tagadással, és a nőknek meg kell küzdeniük azzal, hogy higgyenek nekik, amikor az átéltekről beszélnek. Azt is kifogásolja, hogy bár például olimpiai csapat fele nő, de a média érdeklődése sokszor csak arra korlátozódik, hogy a nők hogy néznek ki, és milyen ruhát viselnek. Levetített egy kisfilmet is, ahol sportoló lányok, nők beszéltek arról, milyen hátrányos megkülönböztetésben van részük. Az egyik úszó például elmondta, hogy egy szponzor azért lépett vissza a támogatástól, mert nem akart szexi ruhát viselni a reklámfotózásokon.

Etilda Gjonaj, albán parlamenti képviselő, az Európa Tanács általános jelentéstevője a nők elleni erőszak kapcsán többek között arról beszélt, hogy a nők csoportján belül a marginalizált csoportokból érkező, más etnikai háttérrel, migrációs háttérrel rendelkezők, az LMBTQ-közösség tagjai vagy a fogyatékosok sokkal több diszkriminációnak vannak kitéve.

Carlien Scheele, az Európai Esélyegyenlőségi Intézet igazgatója számos adattal támasztotta alá, hogy bár a sportban évről évre megfigyelhető előrelépés a nemek közötti egyenlőség terén, még mindig bőven van tennivaló. A szövetségekben jelenleg 10 százalék a női elnökök aránya, a nemzeti olimpiai bizottságokban tíz tagból 1-3 nő található, a nemzeti sportszövetségekben pedig 2018-ban a kevesebb, mint negyedrészben voltak nők a különböző pozíciókban.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a nemi sztereotípiáktól a férfiak is szenvednek, mert férfiatlannak tekintik azt, aki nem sportol – ugyanakkor férfiasnak azokat a nőket, akik sportolnak.

Az intézetvezető arra kérte a tagállamokat, hogy gyűjtsenek minél több adatot ezeken a területeken, mert csak így lehet pontosabb képet kapni és a változásokat megfigyelni. Az EU-t pedig arra figyelmeztette, hogy

a legtöbb uniós szakpolitika vak a nemi egyenlőség kérdésére, holott ennek kellene lennie az elsődleges szempontnak.