Európa az egyetlen régió, ahol nő a HIV-hez köthető halálozás – mi áll az aggasztó trend mögött?

Miközben globálisan csökken a HIV-hez kapcsolódó halálozás, Európa az egyetlen régió, ahol 2010 és 2022 között nőtt a vírus szövődményeben elhunytak száma - derült ki az októberben Párizsban rendezett AIDS-konferencián. Maria Velasco, a Spanyol Infektológiai és Mikrobiológiai Társaság AIDS-munkacsoportjának elnöke szerint ennek egyik fő oka a kelet-európai konfliktusövezet. Ukrajna és Oroszország már a háború előtt is magas fertőzési rátával nézett szembe, a háború jelentősen ronthatta a diagnózishoz és a kezeléshez való hozzáférést, illetve általában az egészségügyi ellátás működését és hatékonyságát. A szakember szerint a politikai prioritások eltolódása is veszélyt jelent: ha a kormányok kevesebb figyelmet fordítanak a HIV-re, több új fertőzés és így több haláleset várható.

Az elhangzottak megerősítik az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) adatai. A szervezet friss éves jelentése szerint a Egészségügyi Világszervezet (WHO) teljes európai régiójában 105 922 új HIV-diagnózist jelentettek. Bár a szám alacsonyabb, mint 2023-ban, 11 országban növekedés látható, ami azt mutatja, hogy a csökkenés egyenetlen. A járvány epicentruma Kelet-Európa: itt 27,2 új eset jut 100 ezer főre, ami nagyjából ötszöröse a nyugat- és közép-európai, illetve uniós átlagoknak. Romániában az infektológusok aluldiagnosztizáltságról beszélnek, noha a kezelés modern gyógyszerekkel elérhető. A nagy kockázatú csoportok közé tartoznak a droghasználók, a szexmunkások és a több partnerrel élők. Adrian Marinescu, a bukaresti Matei Balș Intézet igazgatója szerint az egyetlen hatékony eszköz az évenkénti tesztelés.

Ennek ellenére az ECDC arra figyelmeztet: adatai szerint Európában nem tesztelnek és nem diagnosztizálnak elég korán: 2024-ben az összes új HIV-diagnózis 54 százaléka túl későn történt ahhoz, hogy a kezelés optimális legyen. Az uniós intézmény figyelmeztetése szerint a késői diagnózisok magas aránya, valamint a rejtőzködő, fel nem ismert esetek számának növekedése komolyan veszélyezteti azt a 2030-as célt, hogy az AIDS megszűnjön közegészségügyi fenyegetésként.

Magyar helyzet

Magyarországon hivatalos nyilvántartás szerint a vírus felbukkanása, vagyis 1985 és 2024 márciusa között összesen 4960 HIV-fertőzöttet regisztráltak (ebből 3870 férfi, 489 nő, 601 ismeretlen nemű) az ÁNTSZ adatai szerint. Az éves új fertőzések száma 2024-ben az első negyedévben 47 volt.

Az érintettek valós száma ennél jóval magasabb lehet: becslések szerint a tünetmentes, de diagnosztizálatlan HIV-fertőzöttek száma akár három-négyszerese is lehet a regisztrált eseteknek.

A hivatalos adatok évente átlagosan 200–300 új fertőzést mutatnak ki – az egyik 2025-ös tájékoztatás szerint is ebben a nagyságrendben mozog az új diagnózisok száma. Ezek az adatok arra utalnak, hogy – bár HIV Magyarországon viszonylag ritka, a nyugat- és közép-európai arányokhoz képest – a fertőzések stagnálnak, nem látszik egyértelmű visszaesés.

Az HIV-vel élők jogait képviselő Pozitív Szemmel egyesület szerint az ebből antiretrovirális kezelésben részesülők arányáról a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) nem közöl adatokat, így nem tudjuk, hogy az 1985 óta regisztrált HIV-vel élők hány százaléka részesül jelenleg is HIV-kezelésben, illetve arról sincs adatunk, hogy ezek hány százalékánál sikeres ez a kezelés. Ennek ellenére az NNGYK statisztikái között megtalálható egy, az egész országra vonatkoztatott lefedettségi statisztika, amely 2024. szeptember 30-ig összesen 3961 nyilvántartott HIV-vel élőről számol be. Ők azok, akiknél a diagnózis időpontjában ismert volt a lakóhely. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez a kimutatás nem tartalmazza, hogy a regisztrált HIV-vel élők közül hányan élnek jelenleg is az országban, hányan hunytak el nem HIV-hez köthető okból és azt sem, hány külföldön diagnosztizált, de Magyarországon élő HIV-vel élő van.

Ennél is aggasztóbb, hogy Magyarországnak 2011 óta nincs nemzeti HIV/AIDS stratégiája. A szakértők és civil szervezetek arra figyelmeztetnek, hogy a hazai HIV-prevenció, tesztelés és edukáció és stigmaredukció — beleértve a kezelések ajánlását és hozzáférhetőségét — erősen elmarad az európai irányelvektől.

Öröm az ürömben a hazai egészségügy számára, hogy összességében Magyarország hivatalos fertőzöttségi adatai alapján az elmúlt évtizedekben viszonylag alacsony HIV-esetszám halmozódott fel.

Bulgária: erős kampányok, gyenge társadalmi elfogadás

Míg Magyarországon a felvilágosítás máig leginkább tabu és államilag alig felvállalt kérdés, Bulgária évente több, országos prevenciós kampányt tart december 1-jén, február 14-én, május harmadik vasárnapján és nyáron is, ingyenes tesztekkel és felvilágosítással. Annak ellenére hogy a Bulgáriában a Health Without Borders felmérése szerint a társadalmi elfogadás drámaian alacsony: a lakosság mindössze egynegyede lenne hajlandó barátkozni HIV-pozitív személlyel, és csak három százalék lépne házasságra érintettel. Az AIDS megbetegedést megelőző tabletta (Pre-Exposure Prophylaxis - PrEP) ismertsége mindössze 18 százalék. Velasco szerint éppen a PrEP szélesebb elterjedése lenne szükséges a fertőzési számok visszaszorításához. Az Európai Bizottság ráadásul 2024 szeptemberében jóváhagyta az első félévente adható injekciós készítményt, amelyet az Európai Gyógyszerügynökség azzal indokolt, hogy az évi két injekció jóval könnyebben fenntartható, mint a napi gyógyszerszedés.

Fenntartható-e az ENSZ 2030-as célja?

Az UNAIDS 2030-as célja, hogy az AIDS megszűnjön közegészségügyi fenyegetésként, a 95–95–95 stratégia teljesítésével: 95 százalék ismerje HIV-státuszát, 95 százalékuk kezelésben részesüljön, és 95 százalékuk elérje a víruselnyomást. A finanszírozás azonban súlyos válságba került. Az USAID 2025 első felében gyakorlatilag eltűnt a globális rendszerből, az USA, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Hollandia pedig csökkentette hozzájárulását. A visszavágott támogatások lehetséges hatásainak vizsgálata szerint ez 4,4–10,8 millió új fertőzést eredményezhet 2030-ig a közepes és alacsony jövedelmű országokban. Velasco szerint nem a célokat kell lejjebb vinni, hanem a finanszírozást helyreállítani. Szerinte a kezelés csak akkor működik, ha az egészségügyi rendszerekbe való belépés biztosított, ami háborús országokban különösen nehéz.

Fiatal generációk, tévhitek és a migráció szerepe

További kihívás a prevencióban Velasco szerint a fiatalok körében terjedő tévhit, amely szerint a HIV „ma már nem veszélyes”, emiatt csökken a védekezési hajlandóság. Az ECDC adatai alapján az új diagnózisok közel 30 százaléka olyan embereknél történik, akik nem abban az országban születtek, ahol a fertőzést diagnosztizálták; az EU-ban ez az arány több mint 50 százalék. A görög Nemzeti Közegészségügyi Szervezet szerint, a görög rendszer súlyos hiányokkal küzd a migráns páciensek támogatásában: a betegek 55 százaléka már előrehaladott immunoszupresszióval kerül ellátásba. Írország ezzel szemben arról számolt be, hogy az új esetek közel kétharmada olyan emberektől származik, akik már a költözés előtt tudták HIV-státuszukat. Ezért az ír Health Service Executive külön kéri az országba érkezőket, hogy azonnal vegyék fel velük a kapcsolatot, hogy ne legyen fennakadás a kezelésben.

Spanyolország: továbbra is magas számok, stabil ellátással

Spanyolországban 2023-ban 3196 új esetet regisztráltak. A fertőzés 80,7 százalékban szexuális úton terjed, ebből 55 százalék a férfiak közötti szex. A heteroszexuális átvitel aránya 25,7 százalék, az intravénás droghasználaté 1,7 százalék. A diagnózisok harmada a 25–34 éves korcsoportban van, különösen magas ráta a 30–34 éveseknél.

Velasco szerint Spanyolország történelmileg magas számokat mutat, mivel az 1990-es években az országot erősebben sújtotta a járvány, mint más uniós államokat. Az elmúlt három évtized fejlesztései azonban jelentősen csökkentették az új esetek számát, de szerinte továbbra sem szabad elbizakodottnak lennie az ibériai ország hatóságainak.

Velasco szerint technológiai akadálya már nincs a járvány megtörésének. A hosszú hatású terápiák, a modern diagnosztika és a célzott prevenció mind adott, de a stigma eltüntetése, a tesztelés normalizálása és a stabil finanszírozás nélkül Európa nem éri el a 2030-as célokat. Úgy látja: a következő tíz év dönt arról, hogy a HIV újra tömegeket érintő problémává válik, vagy végre valóban sikerül kontrollálnia a világnak.

Ez a cikk a Pulse projekt határokon átnyúló európai újságírói együttműködés részeként készült. Közreműködők: Andrea Muñoz (szöveg) & Ana Somavilla (grafika) (El Confidencial, Spanyolország), Alina Neagu (Hotnews, Románia), Martina Bozukova (Mediapool, Bulgária), Noel Baker (The Journal, Írország) és Kostas Zafeiropoulos (Efsyn, Görögország) Folk György (EUrologus / HVG, Brüsszel)