Komoly politikai viták után, kompromisszumoknak köszönhetően ma már Ukrajna és Moldova is uniós tagjelölt ország. Ehhez nemcsak a tagállamok egyhangú döntésére volt szükség, hanem az ukránok és a moldávok elszántságára.
Figyelemre méltó, hogy Ukrajna és Moldova a rendkívül feszült biztonsági helyzet ellenére is nagyon határozottan közeledni akar az EU-hoz, ezért már megkezdte a tárgyalásokat, és megnyitotta az első tárgyalási fejezetcsoportot
– mondja Veszela Cserneva, az Európai Külkapcsolati Tanács (ECFR) igazgatóhelyettese.
A két ország csatlakozási folyamatával az EU valóban geopolitikai bővítésbe kezdett. Ezt már nemcsak a közös értékek, a nagyobb piac és az erősebb intézmények igénye hajtja, hanem az is, hogy a változó geopolitikai környezetben meg kell őrizni Európa biztonságát.
https://hvg.hu/eurologus/20260714_europai-unio-mezogazdasag-ukrajna-moldova
Ukrajna útja a posztszovjet világból az EU felé
Cserneva szerint a következő bővítés az egyetlen lehetőség arra, hogy Ukrajnát szilárd és tartós intézményi keretbe ágyazzák. Értékelése szerint az amerikai álláspont Donald Trump és Joe Biden alatt is egyértelmű maradt: Ukrajna NATO-tagsága nem opció.
„Jelenleg az EU-tagság az egyetlen mód Ukrajna és Európa biztonsági rendszereinek összekapcsolására. Ez egészen más vita, mint a fejezetekről, fejezetcsoportokról, egészségügyi előírásokról és egyéb csatlakozási követelményekről szóló tárgyalás. Biztonsági garanciákról beszélünk, de ukrán haditechnológiák európai átadásáról is. Tágabban pedig arról, miként válhat Ukrajna – amelynek jelenleg Európa legerősebb és leginkább harcképes hadserege van – Európa védelmezőjeként az európai biztonsági diskurzus részesévé” – fogalmaz Cserneva.
Ognjan Mincsev politológus, egyetemi tanár, a független bolgár Regionális és Nemzetközi Tanulmányok Intézetének ügyvezető igazgatója szintén jelentősnek tartja Ukrajna szerepét, integrációját pedig rendkívül összetett kérdésnek látja.
https://hvg.hu/eurologus/20260317_ukrajna-eu-bovites-europai-unio-unios-tagsag
Ukrajnának van jelenleg az egyetlen valóban harcképes hadserege az európai kontinensen. A nyugat-európai hadseregek létszáma nagyon korlátozott, finanszírozásuk pedig egészen a közelmúltig rendkívül alacsony volt. A katonai biztonság kihívásainak kezeléséhez szükséges tényleges erőforrások, köztük a fegyverek hiánya, vonzóbb partnerré teszik Ukrajnát – érvel Mincsev.
Bár sok szakértő a biztonsági hozzájárulást tartja az ukrán csatlakozás legnagyobb előnyének, más területeken is nagy lehetőségeket rejt magában. Ukrajna hatalmas termőterülettel rendelkezik, és számos gabonaféle, köztük a búza, a kukorica és az árpa jelentős termelője. Harmadik országokba irányuló kivitele révén tagsága ezekben a térségekben is növelhetné az EU gazdasági befolyását. A bővülő gabonatermelés az ágazatok együttműködésén keresztül, a hús- és tejtermelést is ösztönözhetné.
Az ukrán gyógyszeripar segíthetne mérsékelni az EU függőségét Kínától és más ázsiai országoktól importált generikus gyógyszerektől. Az ország adottságai a megújuló energiaforrások számára is kedvezőek. Gallium-, rutil-, grafit-, magnéziumérc- és lítiumkészletei, valamint a zöld átálláshoz fontos más ásványkincsei erősíthetnék az európai termelést és az EU versenyképességét Kínával szemben.
Mincsev szerint az integráció mégis hatalmas kihívás: nagy, intézményileg gyenge országról van szó, ahol magas a korrupció, rosszul szervezett a gazdaság, és súlyos hiányosságok terhelik a közélet működését.
Ukrajna kénytelen volt hatékony harci gépezetté alakulni, más tekintetben azonban továbbra is posztszovjet társadalom, az említett területeken súlyos problémákkal. Ez rendkívül megnehezíti gyors uniós integrációját
– mondja.
Moldova továbbra is Oroszország árnyékában
Cserneva szerint Moldova csatlakozása azért is kulcsfontosságú, mert az ország ütközőállam, Oroszország pedig már megmutatta, hogy nem tűri az ilyen köztes övezeteket.
Oroszország meg akarja hódítani és ellenőrzése alá akarja vonni ezeket az ütközőzónákat. Ha Moldova nem akar Belarusz vagy Grúzia sorsára jutni, gyors lépéseket kell tennie az európai integráció felé
– mondja. Moldova évek óta az orosz hibrid hadviselés kísérleti terepe. Miközben a nyugat-európai országok csak most szembesülnek e támadások teljes súlyával, Moldova régóta építi ellenálló-képességét és védekezési eszközeit. Az orosz dezinformáció és a Kreml ismétlődő belpolitikai beavatkozási kísérletei elleni küzdelemben szerzett tapasztalata értékes lehet Európának.
https://hvg.hu/eurologus/20251204_eu-bovites-koltsegvetes-mff-pulse
A csatlakozás hatása azonban túlmutatna a biztonságon. Bár Moldovának jóval kevesebb termőföldje van, mint Ukrajnának, érdemben hozzájárulhatna az európai mezőgazdasághoz. A mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség (DCFTA) révén már fokozatosan beépül az uniós belső piacba. Tavaly az EU legnagyobb napraforgómag-beszállítója lett, az import 57,5 százalékát adta, és gyümölcskivitele is jelentős volt. A teljes jogú tagság lehetővé tenné, hogy gazdái teljeskörűen részt vegyenek a belső piacon.
Moldova viszonylag jól képzett munkaereje enyhíthetné az EU számos országában a népességfogyásból fakadó munkaerőhiányt. Ugyanez igaz Ukrajnára is. A két ország csatlakozása az elöregedő, csökkenő népességű tagállamok számára fontos emberi erőforrást jelenthetne, és több ágazat növekedését támogathatná.
Ukrajna és Moldova együttes lakossága meghaladja a 42 milliót. Tagságukkal az uniós belső piac közel 500 millió fogyasztóra bővülne, ami a beruházások és a hosszú távú gazdasági növekedés szempontjából is vonzóbbá tehetné.
A csatlakozás mégsem lesz egyszerű. Az EU a 21. század elején, a közép- és kelet-európai országok felvételével már végrehajtotta történetének legnagyobb bővítését. Az újabb történelmi lépés előtt mérleget kell vonnia annak eredményeiről, hiányosságairól és tanulságairól.
Az európai újraegyesítés sikerei
A közép- és kelet-európai országok csatlakozása a hidegháború vége óta Európa fejlődésének meghatározó folyamata volt. A volt keleti blokk számos állama ekkor fordított hátat múltjának, és választott új utat.
A 2004-es bővítés az újraegyesítés európai álmának megdicsőülése, végső beteljesülése volt. Országaink visszatértek az európai családba, amelyhez mindig is tartoztak, mielőtt a második világháború után kiszakították őket onnan. Úgy tűnt, ezzel lezárul ez a történelmi korszak
– mondja Cserneva. Szerinte a nehézségek ellenére a keleti bővítés valóban befolyásos globális szereplővé tette az EU-t, mögötte a világ egyik legnagyobb egységes piacával. Mincsev is úgy látja, hogy az egymást követő bővítések tették lehetővé Európa nemzetközi súlyának megőrzését egy olyan világban, ahol új hatalmi központok emelkednek fel.
Az Orbán-korszak tanulságai
Cserneva a 2004-es és a 2007-es bővítést az EU „romantikus pillanatának” nevezi. Ma már vegyes az értékelésük, mert olyan kihívásokat is hoztak, mint Orbán Viktor politikája, amely szerinte éveken át visszafogta az uniót.
A bővítés kisebb léptékű problémákat is kitermelt, például Ficót és Janšát, akik időről időre aláássák az európai egységet. Olyan, korrupció által foglyul ejtett államokat is hozott, mint Bulgária és Románia: ezek máig nem számolták fel a korrupciót, sőt még a csatlakozás előttinél is mélyebbre süllyedtek ebben az oligarchikus rendszerben – állítja Cserneva. Éppen a korábbi hibák miatt ma jóval szigorúbbak a belépési feltételek. Az EU olyan mechanizmusokon is dolgozik, amelyek lehetővé tennék a csatlakozási tárgyalások visszafordítását, ha egy tagjelölt eltávolodik a demokratikus értékektől.
Cserneva szerint az unió több fontos tanulságot vont le a 21. század három bővítési köréből, és fokozatosan kiépíti a hibák megismétlését megelőző eszközöket.
Az első tanulság, hogy egy tagállam nem áshatja alá a hatalmi ágak szétválasztását úgy, hogy közben kulcsfontosságú európai döntéseket is blokkol. Orbán Viktor ezt a megközelítést alkalmazta, miután az EU befagyasztotta Magyarország forrásait a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében
– mondja. Hatékony válaszra van szükség a tagállami demokrácia leépülése esetén; ennek eszköze szerinte egyre inkább az EU többéves pénzügyi kerete lesz.
A második nagy tanulság, különösen Orbán kapcsán, a vétójoggal való visszaélés. Egyre többet beszélnek arról, hogy a minősített többségi szavazást olyan kulcsterületekre is kiterjesszék, mint a biztonság és a védelem
– teszi hozzá. A harmadik tanulság szerinte az, hogy válság idején meg kell akadályozni a létfontosságú döntések megbénítását kormányok által. Ezt az azonos álláspontot képviselő országok együttműködése szolgálhatja, az „elszántak koalíciójának” mintájára. Az ilyen szövetségek várhatóan egyre gyakoribbá válnak az európai politikában.
Ez a cikk az EUNEIGHBOURS EAST program keretében, határokon átnyúló európai újságírói együttműködés részeként készült. (Szerzők : Desziszlava Koleva és Radoszlav Alekszandrov (Mediapool, Bulgária), Magyar verzió: Folk György (EUrologus, Brüsszel)
Nyitókép: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök. Fotó: AFP
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
