Még ha nem is vesszük figyelembe azokat a területeket, amelyeket Ukrajna az orosz invázió következtében elveszített – a Krímet és a Donbasz egyes részeit –, az országnak akkor is 32 millió hektár mezőgazdasági művelésre alkalmas területe van, amelyből 26 millió hektárt jelenleg is művelnek. Ez kétszer akkora szántóterület, mint Franciaországé (17 millió hektár), és háromszor akkora, mint Spanyolországé vagy Lengyelországé (egyaránt 11 millió hektár a Világbank adatai szerint), és jóval több, mint a magyarországi kb. 4 millió hektár. Csatlakozás esetén Ukrajna az Európai Unió legnagyobb gabona- és olajosmag-termelőjévé válna – beleértve a repcét, a napraforgót és a szóját is.
Mellette Moldova alig több egy függeléknél (1,87 millió hektár). Ez azonban nem feltétlenül előny.
A mezőgazdasági fejezetet az uniós csatlakozási folyamat egyik legnehezebb részének tekintik
– állítja Elsa Régnier kutató a Sciences Po 2024-es tanulmányában. Ennek oka a közös agrárpolitika központi szerepe az EU költségvetésében, valamint a mezőgazdasági rendszerek általános sérülékenysége. Az Európai Bizottság hasonlóképpen elismeri, hogy Ukrajnának és Moldovának „időre és erőfeszítésekre lesz szüksége”, miközben az EU-nak „biztosítania kell, hogy politikái – köztük a közös agrárpolitika – alkalmasak legyenek egy kibővített Unió működtetésére”.
Nehezebb lesz, mint a háború? Mint a Holodomor? Nem hiszem. Alkalmazkodni fogunk
– viccelődik Volodimir Rever, egy nyugat-ukrajnai, Lviv környéki gazdálkodó. Hozzá hasonlóan sok más gazda is egyszerre vált áldozatává és katonájává annak a háborúnak, amelyet Oroszország indított Ukrajna termékeny sztyeppéin.
Ma már sok minden megváltozott az invázió első időszakához képest, amikor úgy tűnt, hogy az északról és délről előrenyomuló orosz harckocsik megállíthatatlanok. Akkor az orosz hadihajók blokád alá vették Odessza kikötőjét, amely Ukrajna mezőgazdasági exportjának több mint 80 százalékát bonyolította; rakéták semmisítették meg a harkivi élelmiszer- és vetőmag-feldolgozó üzemeket; az orosz bombák pedig szándékosan vették célba a csernyihivi és szumi termőföldeket, valamint a mezőgazdasági gépeket. Az orosz csapatok által elfoglalt területeken a földeket elaknásították.
Az előrenyomulást azonban megállították, és Ukrajnának sikerült megtartania Odessza kikötőjét, új tengeri és vasúti exportútvonalakat kialakítania (olyan országok együttműködésével, mint Románia és Lengyelország), megmentenie vetőmagkészleteit és terményeit, valamint átszerveznie logisztikai és üzemanyag-ellátási láncait.
Ez olyan, mint egy másik frontvonal: számunkra a kenyér szent, a vetés pedig az élet jelképe. El sem tudják képzelni, mit jelent ez az ukránok számára, akik két világháborút és egy éhínséget is túléltek
– mondja Roman Lescsenko, Ukrajna korábbi agrárpolitikai és élelmezésügyi minisztere.
Ez túlmutat a talaj egyedülálló termékenységi adottságain – mondta az El Conficencialnak Yves Le Morvan, a francia Agrillées agytröszt ellátási láncokért és piacokért felelős vezetője. – Ukrajna erős humán tőkével rendelkezik, emellett rendkívüli ellenálló képességet mutatott a logisztikai, kereskedelmi és feldolgozó láncok terén is.
Geopolitikai lehetőség
Mindazonáltal ez geopolitikai lehetőséget is jelenthet az Európai Unió számára. Előbb Oroszország inváziója, majd az iráni háború, valamint az egyre agresszívebb Kína állandó árnyéka egyaránt arra emlékeztetnek, hogy az élelmiszer-önrendelkezés geopolitikai szükségszerűség.
Ukrajna – a világ egyik „kenyérkosara” – csatlakozásával az Európai Unió a világ egyik vezető mezőgazdasági termelőjévé és exportőrévé válhatna, miközben belső ellenálló képességét is megerősítené.
Az EU bővítési politikája ma minden eddiginél inkább geostratégiai befektetés a békébe, a stabilitásba, a befolyásba, a versenyképességbe és a hosszú távú biztonságba
– közölte az Európai Bizottság egyik szóvivője az El Confidencial kérdésére.
Moldova már végigjárt az út egy részét
Moldova már megtette az út egy részét, és példája jól szemlélteti azokat a kihívásokat, amelyekkel Ukrajna is szembesülni fog. 2014-ben társulási megállapodást írt alá az Európai Unióval, amelynek része volt a Mély és Átfogó Szabadkereskedelmi Térség (DCFTA). Ennek célja a moldovai gazdaság fokozatos integrálása volt az uniós belső piacba.
A Moldovai Köztársaság mezőgazdasági termelői számára a megállapodás hozzáférést biztosított a világ legnagyobb piacához, több mint 450 millió fogyasztóhoz. Ez egyértelmű sikert jelentett az ország számára: 2025-ben Moldova az Európai Unió legnagyobb napraforgó-beszállítójává vált, 57,5 százalékos piaci részesedéssel.
Az Európai Unió egyben a moldovai gyümölcsök – köztük a szilva, az alma, a csemegeszőlő és a cseresznye – legfontosabb exportpiaca is lett. Ezek a sikerek azonban jelentős áldozatokkal is jártak.
A DCFTA arra kényszeríti a kis moldovai gazdálkodókat, hogy termelésüket az Európai Unió növény-egészségügyi és nyomonkövethetőségi előírásaihoz igazítsák, amelyek jóval szigorúbbak a korábbiaknál.
Mi már most is az Európai Unió szabályai szerint termelünk, de anélkül, hogy megkapnánk azt a támogatást, amelyet az európai gazdák élveznek
– panaszolja Daniel Leahu, egy észak-moldovai gazda. Terményei – búza, árpa, borsó, repce, napraforgó és cirok – kereskedő közvetítőkön keresztül jutnak el az uniós piacra.
Elmondása szerint az exportőröknek „semmi problémájuk” nincs árujával, mert a gazdák „100 százalékban megfelelnek az uniós követelményeknek, a technológiától kezdve a műtrágyákon és növényvédő szereken át minden tekintetben”.
A moldovai gazdák hangsúlyozzák, hogy sok kis- és közepes termelő nem képes önerőből viselni az uniós csatlakozásra való felkészülés többletköltségeit, ha ehhez nem társul következetes pénzügyi támogatás.
Egy olyan felhívásban, amelyből Ukrajna is tanulhatna, a Hotnews.ro által megszólaltatott gazdák reális átmeneti időszakokat, valamint az alkalmazkodást és az ágazat védelmét szolgáló állami programokat sürgetnek.
Aki el akar adni, az el fog adni. Aki dolgozni akar, az dolgozni fog. Az európai piac nem elveszi a földünket, hanem minőséget követel. Jó földünk van, és olyan embereink, akik tudnak dolgozni. A többi attól függ, hogyan döntünk: miként akarunk helytállni egy nagy piacon – mondja Ion Tulei moldovai gazda, akinek életútja jól tükrözi a külső piacokról az uniós integráció felé vezető átmenetet. 2009-ben mindössze 10 hektár gyümölcsöse volt. Akkoriban – emlékszik vissza – „az áruk könnyen mozogtak, különösebb követelmények nélkül” .A nemzetközi politika azonban másképp alakult.
Az újabb mezőgazdasági bővítést azonban nem lehetőségnek, hanem fenyegetésnek tartják az uniós gazdák. Attól tartanak, hogy az olcsóbb ukrán és moldovai mezőgazdasági termékek tömeges megjelenése – még akkor is, ha megfelelnek a növény-egészségügyi előírásoknak – felboríthatja a piacot, mivel e két országban általában alacsonyabbak a termelési költségek.
Ez kedvezhet az importáló iparágaknak, különösen a gabonafeldolgozóknak, ugyanakkor súlyosan meggyengítheti az Európai Unió nyugati és keleti részének teljes termelő térségeit is – ismeri el Le Morvan. Majd hozzáteszi: „Ebben az összefüggésben a tagállamoknak érdemes lenne olyan átfogó támogatási intézkedéseket kialakítaniuk, amelyek kifejezetten azokat a közepes termelékenységű mezőgazdasági térségeket segítik, amelyeket a bővítés várhatóan különösen érzékenyen érint.”
A valóságban azonban bizonyos esetekben a tagjelölt országok gazdálkodói még nehezebb helyzetben lehetnek, mint azok, akik már az Európai Unióban termelnek.
Az európai piac rendkívül kemény. Rendkívül magas követelményeket támaszt a minőség, a mennyiség és a szállítási megbízhatóság terén
– mondja Dinu Todos moldovai gazda, aki korlátozott lehetőséget lát arra, hogy bekapcsolódjon az uniós ellátási láncokba.
Előcsatlakozási támogatások és átmeneti időszakok nélkül a kis- és közepes méretű mezőgazdaság el fog tűnni – figyelmeztet Alexandru Slusari, a Farmers' Force Association korábbi ügyvezető igazgatója. Hozzátetszi: – Az Európai Unió környezetvédelmi előírásai rendkívül szigorúak, és még az európai gazdák is vitatják őket. A dekarbonizációs adók, valamint a műtrágyák és növényvédő szerek használatára vonatkozó korlátozások növelik a termelési költségeket. Ha Moldova ezeket azonnal, átmeneti időszak nélkül alkalmazná, a gazdák tömeges csődjét kockáztatnánk.
Nincs olyan út, amely ne járna nehézségekkel, Slusari azonban úgy látja, hogy az európai integráció jelenti az egyetlen valódi esélyt a mezőgazdaság modernizálására.
– Az Európai Unió lényegében az egyetlen megoldás a mezőgazdaság korszerűsítésére. A kelet-európai országok a csatlakozás előtti időszakban óriási modernizáción mentek keresztül, amikor hozzáfértek az uniós forrásokhoz. Ha Moldova okosan tárgyal, és elsőbbséget ad a kis- és közepes gazdaságoknak, öt éven belül elérheti Románia vagy Szlovákia jelenlegi szintjét.
Ukrajna különleges kihívása
Moldovával ellentétben Ukrajna földtulajdoni szerkezete sajátos kihívást jelent az Európai Unió számára. A szovjet időkből örökölt kollektivizálás következtében az ukrán mezőgazdaság közepes és nagy méretű vállalkozásokra épül.
Az átlagos gazdaság mérete 649 hektár (szemben a franciaországi 60–70, illetve a lengyelországi 11–12 hektárral). A közepes méretű vállalkozások átlagosan 1493 hektáron gazdálkodnak, a legnagyobb agrárholdingok pedig több ezer hektárt művelnek.
Ezek a vállalkozások gyakran a teljes értékláncot vertikálisan integrálják: a termeléstől a feldolgozáson át egészen a kereskedelemig. Az Európai Unió mércéje szerint ez olyan mezőgazdasági oligopóliumokat eredményez, amelyeket versenyjogi szempontból is vizsgálni kell majd.
Európa képessége arra, hogy a jelenlegi formájában integrálja az ukrán mezőgazdaságot, felveti a fordított kérdést is: vajon Ukrajna mennyire képes alkalmazkodni az Európai Unió szabályaihoz és üzleti modelljéhez?
– foglalja össze Le Morvan.
Ukrajna már készül
Ez számunkra a rendkívül intenzív belső munka éve – jelentette ki Tarasz Kacska ukrán miniszterelnök-helyettes január 27-én Vinnyicában, az „A mezőgazdasági ágazat útja az Európai Unió felé: hol tartunk és mit hoz a jövő?”-című konferencián, amelyet Ukrajna egyik legfontosabb mezőgazdasági térségében rendeztek.
Kacska elmondta, hogy már folyik a csatlakozáshoz szükséges jogi és intézményi háttér kiépítése, beleértve a stratégiai tervezést, a kifizető ügynökség létrehozását és a digitális eszközök fejlesztését is.
Ez a cikk az EUNEIGHBOURS EAST program keretében megvalósult, határokon átnyúló európai újságírói együttműködés részeként íródott. Szerzők: Oxana Bodnar (Hotnews.ro – Moldova), Lola García Ajofrín (El Confidencial – Romania), Alicia Alamillos (El Confidencial – Ukraine / Madrid)
Az eredeti cikk itt olvasható.
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
