Az egész Balkánon ismerik és eszik ezt a nagyon finom paprikakrémet. Mindenhez és mindennel. Hiába is próbálnánk meg egy autentikus ajvárreceptet felkutatni, nem lehet. Annyi féle, ahány tájegység, és egyformán finom mindegyik. De ha mégis dönteni kell, melyiket szeressük, mi a padlizsánmentes, natúr ajvárra voksolunk. Lehet majd – gulyáskrém és pirosarany helyett –, ételízesítő, a grillezés egyáltalán nem mellékes kelléke, illetve kísérője a húsoknak, tunkolhatjuk ketchup helyett bele a sült krumplit, lehet tapas- vagy bruschettaalap, de csak úgy, kiskanállal és pirítóssal felszerelkezve is eltüntethetjük.

Elkészítés

Megyeri Zsuzsa

A nálunk kapható paprikák közül a kápiát vegyük, mert mélypiros húsa tömör és nem olyan vizes, mint a kaliforniai. Néhány pritaminpaprika is elfér mellette, de nem több, mint egyharmad arányban. A paprikákat – csumástól, szárastól – annyira meg kell sütni, hogy a héjuk szinte fekete legyen – grillen, sütőben vagy teflonserpenyőben, majdnem mindegy. A lényeg, hogy utána fedjük le, amíg kihűl, így a gőzben felhólyagosodott héjától nagyon könnyen megfoszthatjuk. A paprikahúst aztán daráljuk le vagy turmixoljuk össze, nem túl finomra.

Eredeti lelőhelyein, például Horvátországban vagy Szlovéniában a házi ajvárt általában nem darálják, nem pürésítik, viszont késsel aprítják és kicsit darabosan keverik el a fűszerekkel. Tehetjük mi is ezt, ha van hozzá türelmünk, vagy éljünk kompromisszummal: egyik felét pépesítsük, a másikat aprítsuk. Így egyszerre lesz krémes és darabos. Kevés sóval, olívaolajjal keverjük össze alaposan és töltsük kisebb befőttesüvegbe, vagy jól záródó, fedeles tálkába, dobozba. (Egy hétig biztosan eláll, de hőkezeléssel, megfelelő sterilizálással – dunszt – egész évben eltartható.)

Az ajvár ízesítésére ötletet adni nem könnyű feladat, mert a fokhagymától a szegfűszegen át a fenyőmagig számos fűszerfélét szoktak beletenni, aztán legfeljebb a különböző tájakon másképp hívják. Bulgáriától Horvátországon át Montenegróig ki tudja, mi mindent elbír egy jó kis ajvár. A mi tippünk a lehető legegyszerűbb: fokhagyma, kakukkfű, pici chili (ha szeretjük a csípőset). Hogy mégis hány paprikából csináljuk? Attól függ, magányos vagy páros élvezetre szánjuk, vagy nagyobb társasággal etetjük fel. Egy-két darabbal mindenesetre nem érdemes bíbelődni. Olajat annyit adunk hozzá, hogy ne tocsogjon, egyéb fűszert a saját ízlésünk szerint.