A londoni gazdasági napilap forrásai szerint a francia fél azt szeretné, ha a G20-országok – a legfejlettebb ipari hatalmak és a legnagyobb felzárkózó gazdaságok – november 15-ei, a pénzügyi válság ügyében összehívott rendkívüli csúcstalálkozóján egyezség jönne létre az egyes szabályozói rendszerek közötti versengés megszüntetéséről a konvergencia javára, de azt Párizs is elismeri, hogy ez valószínűtlen.

A francia fővárosban például tartanak attól, hogy Brown továbbra is elkötelezett a londoni City enyhe szabályozói környezetének fenntartása mellett, áll a Financial Times írásában.

A lapnak ugyanakkor brit és francia illetékesek egyaránt azt mondták: Brown és Sarkozy „gyakorlatilag félretette” a szabályozói harmonizációval kapcsolatos nézeteltéréseit, hogy a washingtoni csúcsot mindketten sikernek könyvelhessék el.

Nagy-Britannia és Franciaország abban egyetért, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) forrásait bővíteni kell, és a szervezetet a globális pénzügyi rendszer korai figyelmeztető intézményének szerepével kell felruházni, áll a hétfői Financial Timesban.

Brown mindkét célt már korábban nyilvánosan meghirdette. A brit kormányfő az utóbbi hetekben több beszédében és nyilatkozatában is kifejtette: mivel a tőkefolyamatok globálissá váltak, a szabályozói és felügyeleti rendszerek sem maradhatnak nemzeti keretek között, ezeknek is globálissá kell válniuk.

Brown rendszeresen hangoztatott véleménye szerint a modern gazdaságtörténet első, ténylegesen globális pénzügyi válsága zajlik, amelynek kezelésére a II. világháború óta kialakult pénzügyi intézményrendszer alkalmatlan. E rendszer teljes átalakítását a kormányfő szerint a Nemzetközi Valutaalappal kell kezdeni, amelyet úgy kell megreformálni, hogy korai válság-előrejelző és figyelmeztető szerepet tölthessen be a világgazdaságban.

A brit miniszterelnök – külön hivatkozva a Magyarországnak nyújtott IMF-segítségre – az utóbbi napokban többször kijelentette azt is: nem biztos, hogy elég lesz az IMF által jelenleg szabadon mozgósítható 250 milliárd dollár, és mind egyértelműbb, hogy jelentős pótlólagos forrásokra van szükség.

Brown szerint helyes lenne, ha e hozzájárulásokat olyan, jelentős tartalékkal és többletekkel bíró országok ajánlanák fel, mint Kína, vagy az Öböl menti olajállamok.

A kormányfő épp a hétvégén tett látogatást az Öböl-térségben, és a Financial Times hétfői idézete szerint kijelentette: az olajtermelő országok az elmúlt években több mint ezermilliárd dollár bevételre tettek szert a magasabb olajárakból, így megvan a lehetőségük a hozzájárulásra az IMF-kerethez. Hozzátette: úgy véli, Szaúd-Arábia segíteni fog a Valutaalapnak.

A Standard & Poor's nemzetközi hitelminősítő múlt héten Londonban közzétett összesítése szerint a nagy olajexportáló országok bevétele öt év alatt több mint a háromszorosára duzzadt: tavaly 1259 milliárd dollár volt a 2002-ben mért 412 milliárd dollár helyett.