Felére csökkenti az északi-tengeri mezők élettartamát a recesszió

A Deloitte üzleti tanácsadó cég a londoni gazdasági napilap szerint kimutatta, hogy az idei első negyedévben a tavalyi azonos időszakhoz mérve 78 százalékkal csökkent a feltáró célú kútfúrás az Északi-tengeren. A kutatási és kitermelő célú olajkutak fúrása együtt 41 százalékkal csökkent.

A UK Oil and Gas nevű iparági elemző csoport prognózisa szerint az idei év egészében összességében 66 százalékkal esik vissza az új - feltáró és kitermelő - kutak fúrása a térségben.

E cég azzal számol, hogy a feltáró tevékenység környezetének romlása 10-15 évvel csökkentheti az északi-tengeri mezők még hátralévő, becslések szerint 20-30 évi élettartamát, ami azt jelenti, hogy a telepített infrastruktúra csaknem felét 11 éven belül kivonják a termelésből.

A jelenlegi beruházási ütemből ítélhetően az északi-tengeri lelőhelyek 2020-ban a brit olaj- és földgázigényeknek alig a 12 százalékát fogják kielégíteni a jelenlegi 45 százalék helyett. Mindennek oka az, hogy a mostani, hordónként 50 dollár körüli olajár mellett mind az olajtársaságok, mind az őket finanszírozó bankok vonakodnak új mezők termelésbe vételét célzó beruházásoktól, áll a Financial Times hétfői ismertetésében.

Független olajipari elemzők szerint a globális nyersolajtermelés már évekkel ezelőtt túljutott csúcspontján.

Az Energy Watch Group nevű szakértői műhely néhány hónapja Londonban kiadott elemzése szerint ez már 2006-ban - az iparági konszenzusnál több évvel korábban - megtörtént, elsősorban a fő kitermelő térségek termelési potenciáljának vártnál koraibb és nagyobb mértékű hanyatlása miatt.

Az Energy Watch Group a továbbiakban a globális termelés drámai zuhanását jósolja: előrejelzése szerint az évtized közepén elért, átlagosan napi 81 millió hordós csúcstermelés után 2020-ban 58 millió, 2030-ban már csak 39 millió hordó - vagyis a csúcsértéknek kevesebb mint a fele - lesz a világ napi nyersolajtermelése.