Hivatalosan nem beszélnek GDP-csökkenésről, miközben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) legújabb prognózisa már 0,7 százalékos visszaesést valószínűsít. A lengyel költségvetés tervezésekor, tavaly októberben még 3,7 százalékos növekedéssel számoltak 3,50-es zloty/euró árfolyam mellett. A zloty árfolyama most 4,50 körül jár (volt már 4,80 is), az eredeti 18,6 milliárd zlotys hiánycélt az ország csaknem elérte, az államháztartás hiánya jóval túllépte a 3 százalékot, a lengyel államkötvényeket nem veszik, de a büdzsé változatlanul érvényben van. Nemrég bejelentették, hogy Varsó 20 milliárd dollárt vesz fel az IMF hitelkeretéből, de hivatalos indoklás szerint ezt a jegybank tartalékának növelésére fordítják, "a válság hatásainak semlegesítésére és a spekulánsok elleni védekezésre".

Aggasztó mértékben növekszik a munkanélküliség, már túllépte a 11 százalékot is, emiatt az adó- és járulékbevételek meredeken zuhannak. Harminc százalékkal visszaesett az export, a büdzsének sem a kiadási, sem a bevételi oldala nem teljesül. A három nagy lengyel hajógyár közül a szczecinit és a gdyniait lényegében felszámolták, befektetőknek eladták, hajót már nem fognak gyártani. Még tartja magát a gdanski hajógyár, a Szolidaritás szakszervezet egykori bölcsője, de az Európai Bizottság irreálisnak tartja a megmentésére kidolgozott üzleti tervet.

Főként a kis- és közepes vállalkozásokat érinti súlyosan, hogy nagyon nehéz hitelhez jutni. Az építőipar, elsősorban a kisebb cégek, megsínylik a válságot. A pangó lakáspiac miatt Varsóban a tervezett lakásépítkezések 80 százaléka leállt, a lakásárak zuhannak. Két-három éve a jobb helyeken 20 ezer zlotyt is elkértek egy négyzetméterért, mostanra az átlagár 8 ezer zloty körül jár, de további esést valószínűsítenek.

A gyenge zloty miatt sok külföldi - németek, litvánok, szlovákok, még dánok is - Lengyelországba jár vásárolni. Európában talán ez az egyetlen ország, ahol a külföldi, főleg a német vevőknek köszönhetően nő az új autók eladása.

Már nem próbálják visszacsalogatni a hatóságok a külföldön dolgozó legkevesebb egymillió lengyelt. Igaz, ők maguk sem készülnek haza. Egy felmérés szerint az Angliában dolgozó lengyeleknek csak egynegyede mondta azt, hogy hazamenne, ha elveszítené a munkáját. A többiek inkább maradnának, vagy más országban keresnék boldogulásukat.

Jól jön most Lengyelországnak, hogy Ukrajnával közösen 2012-ben labdarúgó Európa-bajnokságot, ahogy itt mondják, "Eurót" rendezhet. Így legalább a stadion- és szállodaépítkezések megrendeléseket biztosítanak az építőiparnak. Ha lassan is, de épülnek autópályák is, jóllehet az utóbbi időben közülük többet - különösebb hírverés nélkül - gyorsforgalmi utakká minősítettek vissza. Ezek olcsóbbak, és hamarabb elkészülnek. A hangzatos "Eurót az Euróra!" jelszó is egyre kevésbé látszik megvalósíthatónak. Az euró tervezett 2012-es bevezetésének nem kedvez az ingadozó zlotyárfolyam és a magas államháztartási hiány. A kormány beismerte, csúszhat az euró bevezetése. Az pedig már biztos, hogy az idei első félévben Lengyelország nem léphet be az euró "előszobájának" számító ERM-2 árfolyamrendszerbe.

Noha a kormány hivatalosan tagadja a válságot, mégis tesz válságkezelő lépéseket. A parlament előtt van egy féltucatnyi intézkedést tartalmazó csomag, amely elsősorban a munkanélküliséget és a devizahitelesek problémáit orvosolná. De ezek egyedi intézkedések, változatlanul hiányzik egy koherens válságkezelő program.

A sűrűsödő problémák ellenére Donald Tusk miniszterelnök és pártja, a Polgári Platform változatlanul magasan vezeti a népszerűségi listákat. Nem utolsósorban az ügyes kommunikációnak köszönhetően. Kérdés, hogy ez meddig marad így. A beígért reformokról megfeledkeztek, nem beszélnek arról, hogyan oldanák meg az egészségügy, az oktatás vagy a nyugdíjrendszer problémáit. Egyes vélemények szerint a kormány hazardíroz, arra játszik, hogy a globális válság nem tart túl sokáig, és az országnak sikerül nagyobb baj nélkül átvészelnie ezt az időszakot. Ám ha másként alakul, a lengyel társadalom bizonyosan be fogja nyújtani a számlát.