A találkozón Merkel kancellár mellett az illetékes miniszterek, továbbá a németországi autógyáraknak otthont adó négy tartomány kormányfői vettek részt. Berlinben előzőleg arra számítottak, hogy az Opel sorsáról az éjszaka folyamán döntés születik.

Ezzel szemben mind Karl-Theodor zu Guttenberg gazdasági, mind Peer Steinbrück pénzügyminiszter közölte, hogy az  amerikai fél "rendkívül kellemetlen" és meglepetést okozó, 300 millió eurós követeléssel állt elő. A követelést első nyilatkozatában mindkét miniszter elfogadhatatlannak nevezte, s közvetve zsarolással vádolta az amerikai kormányt. Steinbrück pénzügyminiszter utalt arra, hogy a váratlan amerikai pénzügyi igény megnehezíti az Opel sorsának rendezését. A miniszter megerősítette, hogy egyfajta áthidaló hitelként a kormány kész az Opelt 1,5 milliárd euróval támogatni, de többre - az adófizetők pénzéből - nem hajlandó.

Közben az éjszakai tanácskozás résztvevői megvizsgálták a négy potenciális beruházó, az olasz Fiat,  kanadai-osztrák Magna, az amerikai Riplewood Holdings (RHJI) pénzügyi befektetési társaság, s   egy kínai befektető, a Beijing Automotive Industry Corporation (BAIC) ajánlatát. Egybehangzó értesülések szerint csütörtök reggelre közülük kettő, a Fiat és a Magna maradt versenyben, a Magna állítólag valamivel jobb pozícióban, mert - mint kiszivárgott - kész lenne a pótlólagos amerikai pénzügyi követelés átvállalására.

Karl-Theodor zu Guttenberg gazdasági miniszter közölte, hogy a tárgyalásokat folytatják. Reményét fejezte ki, hogy a felmerült nehézségek ellenére péntekre megoldás születik. Ennek hiánya esetén ugyanakkor nem zárta ki az Opel fizetésképtelenségének bejelentését, ami szakértők szerint - az 1999-ben elfogadott csődtörvény alapján - nem feltétlenül jelenti az egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező német gyár tényleges csődjét