Gondoskodó munkaadó – Adjon-e lakáscélú támogatást a cég a munkavállalóinak?
Kedvező a lehetőség, de alaposan figyelni kell az előírásokra a belső szabályok kialakítására során.
A közvélemény-kutatást az idén májusban és júniusban végezték, nyolcezer ember megkérdezésével. Az uniós csatlakozás egyik, a legtöbb válaszadó által említett előnye, hogy szélesebb körben lehet munkát vállalni és tanulni az EU-országokban, mint korábban, mégis az egész társadalomra vetítve viszonylag kevesen tervezik, hogy élnek ezzel a lehetőséggel. A válaszadók 12 százaléka mondta, hogy hosszabb vagy rövidebb időre egy másik EU-tagállamba költözne. A szociodemográfiai eltérések döntően meghatározóak ezen a téren.
Általánosságban elmondható, hogy a férfiak mobilabbak, ők a nőknél jóval nagyobb, 16 százalékos arányban tervezik, hogy másik országba költöznek (a nők esetében az arány 9 százalék). Az életkor előrehaladtával folyamatosan csökken a külföldi tartózkodást tervezők aránya, a legmagasabb a 30 év alattiak körében (32 százalék). Az átlagosnál mobilabbak a 30-39 évesek is (15 százalék).
A felmérés szerint nem feltétlenül emelkedik az „agyelszívás” tendenciája. A legmagasabb arányban (15 százalék) a szakmunkásképzőt végzettek és az érettségizettek tervezik, hogy hosszabb-rövidebb időre egy másik EU-tagállamba költöznek, míg a diplomások esetében az arány 11 százalék.
A gazdasági aktivitás is markánsan meghatározza az ilyen terveket. A tanulók minden más csoportnál mobilabbak: 42 százalékuk tervezi, hogy külföldön is szerencsét próbál, de a munkanélküliek körében is magas (24 százalék) azok aránya, akik külföldre mennének. A vagyoni helyzet javulásával párhuzamosan nő azok aránya, akik szándékaik szerint más EU-tagállamba költöznek egy időre.
Akik azt tervezik, hogy külföldre költöznek, azok jellemzően hosszabb ideig szeretnének ott maradni. A megkérdezettek 40 százaléka nyilatkozott így. További 28 százalék azok aránya, akik 2-3 évig maradnának, 12 százalék csak fél-egy évet töltene egy másik EU-tagállamban, 7 százalék pedig csak néhány hónapra hagyná el Magyarországot.
A más EU-tagállamba költözést tervezőket elsősorban egzisztenciális okok motiválják: a döntésüket meghatározó három legfontosabb ok közé 69 százalékuk válaszolta, hogy külföldön többet tud keresni, míg 64 százalékuk azt, hogy külföldön jobb az életszínvonal. Tízből négyen tartották ennyire fontosnak azt is, hogy Magyarországon rossz a politikai és a gazdasági helyzet. Huszonhét százalék azért (is) menne külföldre, mert úgy érzi, Magyarországon nincs gazdasági javulás. Huszonkét százalék szerint más EU-tagállamokban jók a foglalkoztatási kilátások az olyan emberek számára, mint amilyen ő, míg 20 százalék szerint külföldön jobbak a munkakörülmények.
Mindössze 8 százalék jelölte meg a jobb képzési lehetőségeket, a tanulók közül is csak minden tízedik említette ezt. A nyelvtanulást a diákok 21 százaléka (a teljes lakosság 14 százaléka) hozta fel motiváló tényezőként. Összességében megállapítható, hogy a lakosságot a külföldi tartózkodásra sokkal inkább az életszínvonal és a jobb gazdasági/politikai körülmények motiválják, nem annyira a tanulás.
Akik nem szeretnének egyáltalán külföldre költözni, azokat elsősorban személyes kapcsolataik és otthonosság érzésük, másodsorban vagyontárgyaik kötik Magyarországhoz. A költözést nem tervezők háromnegyede választotta a döntését meghatározó három legfontosabb ok közé azt, hogy itt van a családja, a baráti és ismerősi köre. Ötvennyolc százalékuk mondta, hogy itt van otthon, itt kiismeri magát, míg 51 százalék azt, hogy lakása, háza vagy más magyarországi vagyontárgya miatt nem költözne külföldre.
A válaszadók háromtizedét életkora, egészségi állapota (is) visszatartja a költözéstől, míg 25 százalékukat a nyelvtudás hiánya tántorítja el. Csak ötből egy válaszadó sorolta a legfontosabb három ok közé, hogy nem vonzza a külföldi munka lehetősége.
