A gazdaságkutató legfrissebb, 2009-10-re szóló elemzésében kitért a Fidesz politikusai által november elején jelzett 7,5 százalékot elérő 2010. évi államháztartási hiány kockázataira. A legnagyobb ellenzéki párt szakemberei által végzett számításokban a költségvetéshez képest többletként szereplő tételek döntő részét úgynevezett konszolidációs kiadásként prezentálták. Ilyen a MÁV-csoport, a BKV, az önkormányzatok, a kórházak, a költségvetési intézmények, az MFB bizonyos terheinek átvállalása, illetve a tervezettet meghaladó költségvetési garanciabeváltások lehetősége. A GKI szerint azonban csak olyan jövő évi célmódosítás tekinthető reálisan végrehajthatónak, amelyet támogat az EU és az IMF, nemcsak az érvényes hitelszerződések, koordinációs előírások, hanem az egyoldalú lépéseket követő pénzpiaci reakciók miatt is.

A GKI szerint a 2010-es jelenlegi hiánycél esetleges későbbi korrekciója elvileg három megközelítésben vethető fel:

Az első megközelítés abból indul ki, hogy a költségvetés tényleges kiadási szintje tartósan magasabb a korábban gondoltnál, és amit 2010-re és a későbbi évekre is el kell fogadni. Ebben az esetben azonban nem egyszeri konszolidációról, hanem a célrendszer tartós, több évre szóló fellazításáról lenne szó. Ez súlyosan konfrontatív megközelítés – hangsúlyozza az elemzés.

A második megközelítésben évközi gondok esetén akár bevételnövelő vagy kiadáscsökkentő pótlólagos intézkedésekkel ugyan, de teljesítik a 2010-re elfogadott 3,8 százalékos hiánycélt, túllépés pedig csak a valódi konszolidációs szükségletek miatt – és vállalati átstrukturálással – történik. Az így létrejövő többletkiadás tehát nem jelentene érdemi többlet-vásárlóerőt 2010-re. A későbbiekben néhány évig a költségvetési politika a 4 százalék körüli hiánycél fenntartását – nem pedig csökkentését – hirdetné meg, például az adócsökkentések végrehajtása érdekében.

A harmadik megközelítés szerint az új kormány az államháztartási kiadási rendszerek átfogó átalakításába kezd, és ezt párosítja a foglalkoztatás adóterheinek további jelentős mérséklésével. A második változat szerinti konszolidációt úgy valósítja meg, hogy 2011-re teljesíti a 3 százalék alatti maastrichti költségvetési egyensúlyi kritériumot, a 2011-től a GDP arányában csökkenő államadósság mellett pedig 2014-ben (esetleg, az adósságállománnyal kapcsolatos kritérium rugalmasabb értelmezése esetén 2013-ban) csatlakozik az eurózónához. Ehhez igazodva még 2010-ben az ország belép az ERM-II-be és meghirdetik a csatlakozási céldátumot.

A GKI-elemzés a lehetséges módokat elemezve leszögezi: az első megközelítés lényegében járhatatlan. A nemzetközi szervezetek, ha egyáltalán elfogadnak valamilyen módosítást, az csak egyszeri és átstrukturálással vagy reformokkal összekapcsolódó lehet. Az ellenükben végrehajtott költségvetési fordulatot a piac drasztikusan megbüntetheti, az állampapír-piac ismételt befagyása, árfolyamzuhanás, majd látványos kamatemelés következne be. Egy ilyen irányváltást a gazdaságkutató valószínűtlennek tart.

A második esetleg, a harmadik megközelítés viszont bizonyosan megvalósítható. Ezekben az esetekben reálisan 5 százalék körüli 2010-es hiánycél alakulhat ki, miközben az egyszeri konszolidációs kiadások nélkül maradna a 4 százalék körüli érték.

Szakmai szempontból GKI szerint a harmadik változat lenne a legkedvezőbb, ami a tovább javuló befektetői megítéléssel párosulva hozzájárulna az államadósság kamatterheinek csökkenéséhez is. Ez később növelné a mozgásteret az adóterhek további mérsékléséhez, illetve egyes államháztartási rendszerek átalakítása kiadási igényeinek fedezéséhez. Mindez javítaná a versenyképességet, fokozná a tőkebeáramlást.