Aki már hallgatott legalább egy közgazdaságtani kurzust, tisztában van azzal, hogy a vállalatok profitjukat maximalizálják, nem pedig emberbaráti szeretetből („a pék jóindulatából”) osztják meg velünk termékeit. Talán eszünkbe jut az ingyenebéd fogalma is, amiről a közgazdászok meglehetős határozottsággal állították, hogy nincs.

Ma pedig egy fillér nélkül is számos szolgáltatáshoz vagy információhoz jutunk hozzá. Természetesnek vesszük, hogy nem fizetünk az email-szolgáltatásért, de azt is, hogy a YouTube-on ingyen nézhetjük meg zenekarok klipjeit, esetleg még az albumot is letölthetjük az együttesek honlapjáról. Elfelejthetjük, amit eddig tanultunk?

Ha ismerjük a tényt, hogy a legnépszerűbb magyarul kiadott mikroökonómia tankönyv szerzője ma a szinte minden szolgáltatását ingyen nyújtó Google keresőóriás vezető közgazdásza, gyanút foghatunk: a „régi” közgazdaságtan továbbra is hasznos. Az ingyenesség sem írja át a közgazdaságtan törvényeit – meg kell azonban tanulnunk új szemmel nézni rájuk.

Ebben nyújt segítséget Chris Anderson napokban megjelent Ingyen! című könyve. A Wired magazin főszerkesztőjeként dolgozó Anderson töviről-hegyire ismeri a digitális világot, de műve messze túlmutat a digitális világ sajátosságait bemutató könyveken. Megtudhatjuk, hogy egy ingyen szakácskönyv már több mint 100 éve is csodákat művelt, illetve, hogy a brazil techno-zenekarok miért szeretik, ha kalózpéldányok jelennek meg cédéikből.

Megrendelés

Megrendelem a könyvet

Az ingyen termékek és szolgáltatások nagy robbanása azonban az internet növekedéséhez köthető. Anderson példái és érvelése pontosan leírják, hogy a digitális világ két fő sajátossága, a (szinte) nulla határköltség és az erős szereplőt tovább erősítő hálózati hatások hogyan változtatják meg a játék szabályait.

Márpedig a játék szabályainak ismerete elengedhetetlen a győzelemhez. A kilencvenes évek közepén az Altavista volt a vezető keresőmotor. Az oldal számos vetélytársával együtt ingyen biztosította szolgáltatását, miközben keresték az életképes üzleti modellt, ami a nyereségességhez vezet. Az Altavistának sok más keresővel együtt az egyik bevételi forrása a fizetés ellenében elhelyezett találatok voltak. Ez azonban aláásta az oldalak hitelességét és fogyasztóvédelmi eljáráshoz vezetett. A Google, ami kimagasló szolgáltatásával magához vonzotta a felhasználókat, képes volt a gyorsabb növekedésre, így explicit módon elhelyezett reklámjai is értékesebbek lettek.

A színes és szórakoztató példák kavalkádja mellett az üzleti életben is alkalmazható recepteket találhatunk. Számos jól bemutatott esettanulmányon és ötven apró példán keresztül figyelhetjük meg, hogyan használják cégek a nulla árat arra, hogy több pénzt keressenek.

A könyv szerzője nem csak hirdeti az ingyenességet. Booktour.com nevű vállalkozása az író-olvasó találkozók folyamatosan bővülő, kereshető listáját tartalmazza. A feliratkozó olvasók ingyen kapnak értesítést az őket érdeklő eseményekről, az írók pedig ingyen hirdethetik könyvismertető turnéjuk következő állomását, sőt, még útvonaltervezőt is ajánl az oldal – szintén ingyen.

Anderson talán megsajnálta szerzőtársait? Szó sincs róla, a Booktour.com üzleti vállalkozás. Az érdeklődő olvasók számára célzottan, kedvenc szerzőik és lakhelyük alapján helyezhetnek el a hirdetők reklámot a rendszeresen érkező hírlevelekben, de a szerzőknek és a könyvkereskedőknek küldött célzott reklámok szintén hoznak a konyhára. Ha pedig egy szerző több nyilvánosságot szeretne, fizetség fejében megjelenhet a kiemelt szerzők között.

Az ingyenesség lenne az üzleti sikerhez vezető csodaszer? Szó sincs róla. Jó tíz éve például egy hazai cég ingyen telefonálást ajánlott, cserébe percenként 20 másodperc reklámot kellett végighallgatni a vonal mindkét oldalán. E sorok szerzője akkor – kispénzű egyetemistaként – boldogan használta a szolgáltatást, amely azonban a jelek szerint mégsem volt sikeres, ugyanis néhány hónap múlva megszűnt. Hasonló példa lehet a GoTo.com egykori keresője, amely hirdetéseken, azaz megvett találati helyeken alapuló üzleti modellel akart sikert elérni – ma viszont már nem működik.

A nulla ár tehát nem a bölcsek köve, nem spórolja meg számunkra, hogy gondolkozzunk a meghódítani vágyott piacról vagy a termékünk minőségéről. Ugyanakkor hasznos eszköz lehet abban, hogy az a cég, amely áttekinti az üzleti életben sikeresnek bizonyult példákat (ezek gazdag tárházát nyújtja Anderson könyve) új eszközökkel bővítse stratégiai „fegyvertárát”, vagy éppen felkészüljön versenytársai esetleges lépéseire.

De a könyv, amely épp olyan szórakoztató, mint amilyen tartalmas, felüdítő és elgondolkoztató olvasmány lehet azok számára is, akik szeretnék megérteni az árképzésben tapasztalható legújabb trendeket és azt, hogy a nulla sokszor miért jóval kevesebb, vagy éppen több mint egy.