Megéri-e vagy sem az unió éltanulójának lenni a számok alapján?

Az uniós szabály szerint az évi államháztartási hiányra nem haladhatja meg a GDP 3 százalékát, a bruttó államadósság pedig legfeljebb a bruttó hazai termék 60 százaléka lehet. Az EU-országok adatokból jól látszik, hogy a válság miatt majdnem minden EU-tagország szabályszegő. Azonban az EU régi 15 tagjánál a hitelképessége majdnem mindenütt elsőrendű "A" kategóriás osztályzatot kapott, ami alig tükrözi az eladósodás időnként horribilis mértékét. Az egyetlen kivétel Görögország, amelyet újabban a „perifériához” sorolnak, de még a görög osztályzat is jobb egy fokozattal a magyarnál.

A Magyarországénál rosszabb minősítésű országok közül mindegyiknek jobb az adóssághelyzete a miénknél, sőt a legtöbbjük még távlatilag sem éri el a 60 százalékos adósságarányt. Ilyen az elsőrendű minősítésű régi tagországok között mindössze négy található.

Ám, bármilyen megbízható adósnak tűnik az utolsó négy ország, minősítésük mégis gyengébb a magyarnál is, kisebb gazdasági erejük és a róluk külföldön alkotott hagyományos kép miatt a Fitch londoni értékelői szerint ennyit érdemelnek. Azt mondhatjuk: az EU régi magjától kelet felé haladva az adósosztályzatok feltűnően rosszabbodnak.

A perifériáról ezért csak úgy lehet elmozdulni, ha huzamosan sikerül túlteljesítni a kritériumokat, de legalább is a többi uniós gazdaság mutatóit. Ezt először politikai elismerés övezi, majd a piac is reagálni fog rá. A díj a nagyobb bizalom, több beáramló tőke, olcsóbb hitelek, szilárdabb nemzeti valuta, és könnyebb belépés a valutaunióba. A maastrichti kritériumok teljesítése azonban az államháztartási kiadások minden határon túli visszafogásával elérhetetlen. Hatékonyabb és versenyképesebb gazdasági struktúra kialakítására van hozzá szükség, e nélkül tartós javulásra semmi esélyünk.

Az EU-tagországok néhány jellemző adata

*vásárlóerő paritáson, az IMF becslése